Országgyűlési Napló - 2010. évi nyári rendkívüli ülésszak
2010. július 12 (24. szám) - Sporttal összefüggő egyes törvények módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Jakab István): - BÁNKI ERIK (Fidesz), a napirendi pont előadója:
1143 Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Azt gondolom, nem rugaszkodom el a valóságtól, ha azt mondom, hogy ez a törvényjavaslat, amelyet a tisztelt Ház elé benyújtottunk , történelmi jelentőségű a sport finanszírozása, a sport támogatása területén. Mondom ezt azért, mert olyan áttörést hoz a sporttámogatások rendszerében, amelyhez fogható az elmúlt húsz évben bizonyosan nem volt Magyarországon. Sokan, sokszor beszéltek a s port jelentőségéről, szerepéről, sokan tettek is annak érdekében, hogy ez pozitív irányba változzon, hogy a sporttámogatások rendszere kibővüljön, hogy a sport infrastruktúrafejlesztése megvalósuljon, de sajnos még többen voltak azok, akik bár hangzatos b eszédeket intéztek a parlamenti képviselőkhöz vagy éppen a választópolgárokhoz, jól hangzó stratégiát gyártottak, de annak megvalósításáért semmit nem tettek. Azt gondolom, azért tekinthető átfogó áttörésnek ez a javaslat, amelyet benyújtottunk tisztelt ké pviselőtársainknak, a tisztelt Háznak, mert több területet is érint egyszerre. Többen felrótták, hogy miért egy úgynevezett salátatörvény keretében fogunk hozzá ezeknek a törvényeknek a módosításához. Éppen azért, mert a sport területe olyan, amely az élet szinte valamennyi területét érinti az oktatástól a szociálpolitikán és az egészségügyön keresztül egészen a kultúráig. Az elmúlt nyolc évben a sport területét sajnos a folyamatos leépülés jellemezte. A sport állami igazgatásának folyamatos változása, gyak ran ad hoc jellegű ötletek alapján történő módosítása, illetve a költségvetési megszorításokban a sport érintettsége oda vezetett, hogy mára nemcsak reálértéken, hanem nominálértéken is közel felére csökkent a sporttámogatások mértéke. Európában valamennyi kormány felismerte azt, hogy a sportban micsoda iszonyatos erő rejlik, hogy minden egyes forint, amit sporttámogatásra költ az aktuális kormány, az egészségügyi kiadások megtakarítása terén, a szociális háttér javulásában vagy éppen a gyermekek és később a felnőttek munkateljesítményében sokszorosan megtérül az adott államháztartás javára. Azt gondoljuk, hogy jelentős lökést kell adnunk a sportnak, hiszen az utolsó pillanatban vagyunk. Nem volt arra példa a rendszerváltozást követő húsz évben, hogy különbö ző sportszervezetek vezetői, különböző területeken nagy sikereket elért sportolók szinte együttesen, összefogva kongassanak vészharangokat, és jelezzék, hogy nincs tovább, mert olyan reménytelen helyzetbe került a magyar sport, hogy azon azonnali változtat ásokat kell eszközölni. Márpedig tavaly év végén ez történt, amikor is újabb megszorító csomag révén, a gazdasági és pénzügyi válság következtében, az államháztartás kiadásainak lefaragása területén olyan lépések történtek, amelyekben több mint 1 milliárd forint került ettől a területtől elvonásra. Ez a törvényjavaslat azért foglalkozik széles spektrummal, mert szeretnénk elérni, hogy már rövid távon is érezhető eredményt tudjunk elérni. A bizottsági viták során nagy örömünkre szolgá lt, hogy valamennyi bizottság támogatta és általános vitára alkalmasnak tartotta ezt a törvényjavaslatot. Megfogalmaztak kritikákat ellenzéki és kormánypárti képviselők egyaránt, ami nem baj, hiszen azt a célt szolgálja, hogy ez a törvényjavaslat a lehető legjobb formájában kerüljön elfogadásra, és egyben jelzem, benyújtó képviselőtársaimmal együtt készen állunk arra, hogy a beérkező javaslatokat megvitassuk, és abból azokat, amelyek a törvényjavaslatban megfogalmazott célokat szolgálják, támogassuk is. Fel merült, hogy miért ilyen gyors a jogalkotás ezen a téren is, miért fontos számunkra, hogy minél gyorsabban, minél rövidebb idő alatt elfogadásra kerüljön a törvényjavaslat. Az indok nagyon egyszerű: az imént már felvázoltam, hogy nagyon nagy bajban van a m agyar sport, és nagyon nagy bajban van a magyar társadalom is. Gyermekeink egészségi állapota tragikus. Különböző felmérések igazolják azt, hogy a magyar általános iskolás korú gyermekek közel fele túlsúlyos, s ezeknek a fele pedig kórosan túlsúlyos. Ez az t jelenti, hogy ezekből a gyerekekből nem lesz ép és egészséges felnőtt, és az ő munkaképességük jelentősen el fog maradni európai vagy középeurópai versenytársaikétól, és ezek az emberek felnőtt korukban jóval többe fognak kerülni a hazai egészségbiztosí tásnak, mint amennyibe kerülnek a környező országokban. Tehát a versenyképességünket jelentősen rontja ez a tény.
