Országgyűlési Napló - 2010. évi nyári rendkívüli ülésszak
2010. július 12 (24. szám) - A katonai és rendvédelmi felsőoktatási intézmények vezetőinek, oktatóinak és hallgatóinak jogállásáról szóló 1996. évi XLV. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Jakab István): - FARKAS ZOLTÁN (Fidesz):
1129 egyetértettek azzal, hogy a bizottság a törvényjavaslatot benyújtók akaratával azonosulni tud, és a katasztrófahelyzetek kezelésére történő gyors mozgósítás lehetőségének az egyik eszköze ez a törvényjavaslat. (22.20) Azt gondolom, hogy az elmúlt időszak katasztrófahelyzetei bizonyították azt, hogy mennyire szükség van ennek a törvényjavaslatnak a megvitatására, és mennyire szükség van azért, hogy olyan személyek kerüljenek a katasztrófahelyzet, egy árvíz sújtotta terület közelébe, akik megfelelő felkészültséggel és megfelelő hatékonysággal tudják az első pillanattól kezdve a védekezési feladatot kiteljesíteni, illetve minda zok számára lehetőségük van szakmai utasítások adására, akik ennek a tudásnak nincsenek a birtokában. De azzal is egyetértett a bizottság, hogy maga a probléma lényegesen komplexebb attól, hogy csak és kizárólag ezen a törvényjavaslaton belül kellene a kér dést kezelni, ezért a bizottságban is arra az álláspontra jutottunk, hogy nem elég ennek az egy törvényjavaslatnak a módosítása, hanem tovább kell gondolni a katasztrófavédelmi helyzetek megelőzését, illetve a kialakult helyzetek védekezési feladatait. Kül önösen indokolt ez azért, mert mint azt tudjuk, alvízi ország vagyunk, sajnos szembesülnünk kell azzal a ténnyel, hogy nekünk kell kivédekeznünk az összes ránk háruló terhet, és ez a jövőben is komoly feladatot fog ránk róni. Köszönöm szépen. (Taps a Fides z padsoraiban.) ELNÖK (Jakab István) : Köszönöm szépen, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! Most az írásban előre jelentkezett képviselőknek adom meg a szót. Tájékoztatom a tisztelt Országgyűlést, hogy írásban bejelentkezett képviselők: Farkas Zoltán, Fide sz; Volner János, Jobbik; Mile Lajos, LMP és Staudt Gábor, Jobbik. Most felszólalásra következik Farkas Zoltán képviselő úr, a Fidesz képviselőcsoportjából. Öné a szó. FARKAS ZOLTÁN (Fidesz) : Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! I gyekszem most már rövid lenni, hiszen jelen mondandóm egy részét már elmondtam a bizottsági véleményben. Azért egy dolgot nagyon fontosnak tartok megjegyezni mindjárt itt, az elején, okulva azokból a tapasztalatokból, amelyeket az elmúlt időszakban át kell ett hogy éljen ÉszakMagyarország és a DélDunántúl egy része, de én egy olyan területről jöttem, olyan területet képviselek, ahol azért tízévenként nagyon komoly katasztrófahelyzetek szoktak kialakulni, hiszen a Körösök és a Berettyó vidéke, Békés megye f olyamatosan küzd az árvízi nehézségekkel. Tapasztalhattuk azt, hogy sajnálatos módon az elmúlt időszakban azok a védekezési feladatok, amelyek az emberekre hárultak, nem olyan mértékben realizálódtak, mint amilyen mértékben a saját értékeinket vé deni kellene. Ezért is fontos az, hogy törvényjavaslat formájában is megfelelő módon kezelésre kerüljön a probléma, és azok, akik a védekezésben megfelelő feladatban részt tudnak venni, hatékonyak legyenek. Sokkal hatékonyabbak legyenek, mint azok, akik es etenként ebben az egyetlenegy lehetőséget látják: kevés munkával jövedelemhez jutni, és nem biztos, hogy azt a védekezési feladatot, amelynek a veszélyessége és fontossága az ott élő emberek számára kiemelten fontos, csak úgy tesséklássék módon elvégezni. A törvény vonatkozásában a legfontosabb kérdés számunkra az, hogy megfelelő és felkészült, egyszerre mozgósítható csoportokat, alakulatokat, felsőoktatásban részt vevő vagy nemcsak felsőoktatásban részt vevő személyeket tudjunk vezényelni, hanem természet esen - mint ahogy mondtam is - a törvényjavaslat módosításával azonosulni és abban megfelelően részt venni kívánó embereket. Ezért én mindenféleképpen azt javasolnám ismételten, hogy tárgyaljuk meg ezt a törvényjavaslatot, ezt követően pedig részletesen do lgozzuk ki a katasztrófavédelmi helyzetek megelőzését és elsősorban azt, hogy a határon túlról érkező vízmennyiség ne érjen bennünket váratlanul. Nyilván ebben nemcsak ez az egy feladat van, hanem lényegesen összetettebb és
