Országgyűlési Napló - 2010. évi nyári rendkívüli ülésszak
2010. július 12 (24. szám) - A bírósági végrehajtásról szóló 1994. évi LIII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Ujhelyi István): - Z. KÁRPÁT DÁNIEL (Jobbik):
1119 És itt eljutunk a megoldás azon pontjához, hogy hogyan fordulhat elő az, hogy az, aki t kilakoltattak otthonából, ingatlanából, elveszti teljes tulajdonjogát abban az esetben is, ha tartozásának 35, 40, 45, 50 százalékát már teljesítette. Ez esetben javasolnánk a hosszú távú megoldás részeként azt, hogy mindenképpen tulajdonjog illesse meg azt az adóst is, aki adott esetben elvesztette ingatlanát, mégis a törlesztések során már a bank követelésének egy jó részét, mérhető részét teljesítette. Teljesen egyértelmű az is, hogy az ingatlanok értékével való játszadozást is le lehet állí tani, ez szintén egy nullaforintos cselekmény; jogszabályváltozások, a PSZÁF keményebb figyelme és a teljes rendszer átvilágítása lenne szükséges ebben az esetben. A hosszú távú megoldást mégsem csak és kizárólag ebben látjuk, mégsem csak módszertani kérdé snek tekintjük. A hosszú távú megoldás felé az út a globális futószalagról való legalább részletes leválás lenne. Azt értem ez alatt, hogy szakítsunk azzal a szellemi környezetszennyezéssel, amelynek mondanivalója, hogy fogyassz minél többet, amennyit csak bírsz, ha nem bírsz, akkor végy fel rá hitelt, hiszen ha nem teszed, akkor lúzer vagy, akkor kevés vagy, akkor kilógsz ebből a társadalomból. Miközben már nyugateurópai minták is mutatják azt, nálunk fejlettebbnek tartott társadalmak esetében - amellyel azért vitatkoznék , hogy bizony olyan nemzetközi példák vannak, adottak és elérhetőek, amelyek adott esetben a népesedéssel kötik össze ezt a problémát, és azt a családot, amelyik nem találta meg a számítását a nagyvárosban - nagycsaládosokról van szó nag yon sok esetben , elindítja egy olyan irányba, hogy legalább lehetőséget biztosít akár a tanyavilágba, akár a vidék országába való visszatérésre, egy egészséges, normális közegbe. Jelen pillanatban egy furcsa kettősség közepén állunk. Nagyon sokan a város okban nem találták meg a számításukat, a magyar vidék és főleg az a magyar tanyavilág, amely a népesedés szinte egyetlen tartalékát jelenthetné, és mondom ezt a tegnapi népesedési világnap alkalmából is... - ezt a furcsa kettősséget, ezt a szorítást hosszú távon fel lehetne oldani. Nagyon szerettem volna ehhez hasonló víziókat hallani, ha nem is rendszerszintű megoldásként, de legalább elképzelésként, hogy ne csak a tűzoltás jellemezze ezt a négy évet. Önök egy olyan felhatalmazást kaptak, amiről a forradal mi hevületben mintha meg is feledkeztek volna. Ez az az állapot, ez az a történelmi fordulópont, amely akkor válhat történelmi fordulóponttá, ha önök felismerik ennek a felelősségét, és - elődeiktől eltérően - tanulva az elkövetett hibákból és a rengeteg, számtalan, megszámlálhatatlan bűnből, valóban hosszú távú és mérhető víziókat állítanának fel. És végre egyszer el kellene jutni oda, szakítva az utóbbi 65 év minden mocskával, hogy ne a nemzetközi pénzügyi szervezetek diktáljanak Magyarországnak. A deviza hitelesekről folytatott vitában, az ő megsegítésükről folytatott vitában ne arról kelljen már nekünk itt beszélni, hogy az IMF mit enged meg önöknek és mit nem, ha pedig butaságokat mondok, akkor kérem, cáfoljanak meg, hiszen eddig ez sem a tömegmédiában n em történt meg, sem pedig itt, a parlament padsorai között. Nagyon szeretnék egy olyan Magyarországon élni, ahol olyan patrióta magyarok alkotják az Országgyűlést is és a parlament teljes tagságát, akik eleve elutasítanak minden hasonló megegyezési formát, akik csak abban tudnak gondolkodni, hogy a saját erőforrásaikra építve, a saját erejüknél fogva egy kicsit lokalizációs szemléletet valósítsanak meg Magyarországon, ezt hintsék el a médiában, a köztudatban, az oktatásban. (21.40) Higgyék el, hogy nem tel jesen független a tárgytól az, amiről beszélek. Ez az eredője, az alfája és az ómegája mindennek. Hiszen ha önök a nemzetközi kiszolgáltatottságnak ebben a béklyójában folytatják a munkájukat, akkor négy vagy nyolc, vagy akárhány év múlva önök is eltűnnek, ellenzéki szerepre leszek ismételten kárhoztatva. A hosszú távú megoldás lehetőségét is elvesztik, a hosszú távú víziók felépítésének lehetőségét is elbukják, és pontosan a legfontosabb kérdésekben, amelyek megakadályozhatják a tárgykörünket, gondolok itt a kultúrára, oktatásra, vagy akár a népesedésre, pontosan ezen területeken nem fognak tudni értékelhető, épeszű munkát kifejteni, hiszen négyéves
