Országgyűlési Napló - 2010. évi nyári rendkívüli ülésszak
2010. július 12 (24. szám) - A bírósági végrehajtásról szóló 1994. évi LIII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Ujhelyi István): - DR. VADAI ÁGNES (MSZP):
1112 Ezen kívül, mint már említették itt, a pénzügyi kultúra fejlesztésén kellene dolgozni. Ez talán messzire vezet, de érezzük, hogy az egész ökopolitika, amiről mi beszélünk, arról szól, hogy nagyon sok minden összef ügg nagyon sok mindennel, talán minden mindennel, és ezek a szakpolitikai javaslataink átgyűrűznek más külön szakpolitikákba. De a pénzügyi kultúra fejlesztése az oktatáspolitikánál kezdődik. Az iskolákban kell azt elmagyarázni, mit jelent az, hogy hitelfe lvétel. Utána a középiskolában már tudják azt az emberek, hogy akár azt, amit mondanak, hogy árfolyamkockázat, mit jelent, mitől tűnik úgy, hogy olcsóbb egy svájci hitel. Azért, mert a THM, a teljes hiteldíjmutató alacsonyabbnak tűnt, és azt hiszik, hogy j aj de olcsó. Csak nem mondják el nekik, mit jelent az, hogy árfolyamkockázat. Igazából a magyar lakosság eladósodása azért is történt meg, mert fogalmuk sem volt az embereknek, mit jelent az, hogy hitel. Igazából nem tudták átérezni, hogy ez milyen felelős séget jelent. Itt kellene egy másik pontot elkezdeni, a lakáshitelezést a másik oldaláról is megfogni. Itt valóban, én is osztom azt az aggályt, hogy a devizahitelezések megakadályozása nem feltétlenül a legjobb módszer, mert persze, a tanár színvonala a r ossz tanulóhoz megy le, de talán a devizahitelek megakadályozása helyett jobban lehetne, ahogy az okokat felszámolni, úgy a pénzügyi kultúrát fejleszteni. Nagyjából ennyit szerettem volna mondani. És tényleg, meghívnék minden képviselőt a lakhatási albizot tság jövő heti ülésére, hogy ha vannak konkrét szakpolitikai javaslataik, akkor azt küldjék el, vagy hozzák be. Az LMP felajánlja segítségét, hogy azt a szociális katasztrófát, ami itt fenyeget, elkerüljük, és már az őszi ülésszakon sikerüljön egy olyan ko mplex lakáspolitikai reformot meghozni, ami radikálisan tud változtatni a jelenlegi helyzeten, és nem csak toldozgatnifoldozgatni vagy jegelni tudja a helyzetet. Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps az LMP soraiban.) ELNÖK (dr. Ujhelyi István) : Kétp erces hozzászólásra Vadai Ágnes képviselő asszonyé a szó. DR. VADAI ÁGNES (MSZP) : Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Vágó képviselő úr arról beszélt, hogy amikor az emberek eladósodtak svájci frankban, akkor nem is tudták, hogy mi az a hitel, nem voltak tisztában ezekkel a dolgokkal, ezért adósodtak el. Én meg azt gondolom, képviselő úr, hogy az emberek azért vették föl a hitelt, mert egy kicsit jobban szerettek volna még annál is élni, ahogy addig éltek. Lakást vettek belől e, felújították, és nyilván akkor, ahogy itt elhangzott ma már, a svájci frank árfolyama olyan volt, aminek alapján nyugodtan vállalhatták a hitelfelvétel kockázatát. (21.10) Nyilván egy olyan gazdasági helyzet alakult ki Magyarországon akkor, hogy joggal bíztak a jövőben. Azzal persze egyetértek, hogy szükség lenne az oktatásban sokkal alaposabb közgazdasági és pénzügyi típusú felkészítésre egész fiatal korban, de azért legyünk már reálisak abban, hogy ezek az emberek jobban szerettek volna élni, és ezért, azt gondolom, nem lehet rájuk haragudni, ezt el kell fogadni, ez egy tény. Ma viszont ennek következtében van egy probléma, amit közösen kell nem csak ebben az Országgyűlésben megoldani. Mert kezdünk egy kicsit abba az irányba menni, hogy majd itt az Orsz ággyűlés mindent megold, és tulajdonképpen az embereknek nem kell tenniük semmit, hogy a kormány majd megtalálja a megoldást, ami persze lehetséges, hiszen a Fidesztől nyolc éven keresztül azt hallottuk akár itt a parlamentben, akár a kampányban, hogy nem kell semmilyen erőfeszítést tenni annak érdekében, hogy jobban menjenek a dolgok. Nem tudom, hogy ezt kibírjae a 3,8 százalékos hiány, ezt nyilván a kormánypárti képviselők tudják. Tehát nagyon szeretném, hogy azzal együtt, hogy segítünk a devizahitelesek nek, nemcsak átmeneti módon, hanem hosszú távú megoldást találunk, akár a nemzeti eszközkezelő társaság helyett is bármi mást, ha az nem tud működni, azért fel kell hogy hívjuk a figyelmet arra, hogy ez közös felelősség.
