Országgyűlési Napló - 2010. évi nyári rendkívüli ülésszak
2010. július 12 (24. szám) - Dr. Heintz Tamás (Fidesz) - a közigazgatási és igazságügyi miniszterhez - “Szolgálat vagy izgatás - avagy hozhat-e kedvező változást a köztisztviselői törvény módosítása?” címmel - ELNÖK (dr. Latorcai János): - DR. HEINTZ TAMÁS (Fidesz):
1048 Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselő Úr! Tisztelt Ház! Valóban nagyon morbid, abszurd és groteszk az a történet, amit ön itt előttünk vázolt. Két oka is lehet, hogy ilyenek előfordulnak: az egyik nyilván szervezeti, a másik személyi. Az egyik az, hogy az az intézményrendszer, amelyik ezekkel a kérelmekkel, ezekkel az ügyintézésekkel foglalkozik, nem megfelelően működik, nem megf elelő a felépítése, nem megfelelőek a belső viszonyai, a másik pedig személyi ügy: az ott lévő emberek nem megfelelően végzik a munkájukat, nem jól alkalmazzák a jogszabályokat. Ez utóbbival kapcsolatban, pontosan azért, hogy azok a személyek, akik akár po litikai alapon lettek kinevezve vezetőnek és be lettek betonozva, őket el lehessen mozdítani, akár viszont azért, hogy azok, akik akár évek, évtizedek óta nem végeznek kellő színvonalú munkát a közigazgatás egyes részein, legyenek azok központi közigazgatá si vagy dekoncentrált szervek, nos, az ő számukra se legyen életbiztosítás a közpálya, ők se lehessenek életük végéig akkor is köztisztviselők, hogyha nem végeznek el minden munkát rendesen. Éppen ezért fogadta el a Ház a kormánytisztviselők jogállásáról s zóló törvényt, amelyik a múlt héten hatályba is lépett, és lehetőséget biztosít arra, amire az elmúlt 18 évben, 1992 óta nem volt lehetőség, hogy a köztisztviselők közül azok, akik alkalmatlanok a munkájukra és nagyon rosszul, rossz színvonalon végzik a mu nkájukat, azoktól meg lehessen válni. Nagyon kevés ilyen ember van, de rossz fényt vet az egész közszférára, ezért mindnyájunknak érdeke, hogy ezeknek az embereknek fel tudjunk mondani, mint ahogy ők is lemondhattak a korábbiakban a köztisztviselői kinevez ésükről. A másik része pontosan az, hogy nem működött rendesen a közigazgatás, nem volt törvényességi felügyelet soksok téren. A kétharmados többség tudta elfogadni azt a jogszabályt, amely visszaállította szeptember 1jével a közigazgatási hivatalokat, a melyek végre újra a megyékben csomópontjai lehetnek, nem régiós szinten, hanem megyei szinten a helyi államigazgatásnak, és ők maguk foglalkozhatnak ilyen és hasonló kérdésekkel is, hogy miért nem történnek meg itt a kellő időben az intézkedések. Ennek a t ovábbfejlesztése lesz majd a kormányhivatalok rendszere, amire majd a viszontválaszban fogok kitérni. Köszönöm. (16.20) ELNÖK (dr. Latorcai János) : Köszönöm szépen, államtitkár úr. Most viszontválaszra a képviselő urat illeti a szó. Parancsoljon, képviselő úr! DR. HEINTZ TAMÁS (Fidesz) : Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Ház! Örömmel hallottam válaszában, hogy valami hosszú idő után megmozdul. De engedje meg, hogy folytassam a történetet, mert még nem zárult le. Happy enddel végződ ik a történet, ha ez ebben az esetben helyes szókapcsolat. Két évvel később, néhány hónappal ezelőtt ugyanis a házaspárnak egészséges gyermeke született, beadták az igénylést a MÁKhoz, ahogy az lenni szokott, és már várták az első családi pótlékot, amikor ismét jött egy levél a MÁKtól, amelyben tudakolták, hogy az édesanya mióta egyedülálló. Nos, az történt, hogy amikor korábban az első gyermekre az igénylést beadták, a férj még nappali tagozaton tanult az egyetemen, és nem nappali tagozatos hallgatónak, hanem egyedülálló anyának diagnosztizálták a kedves édesanyát. Közölték, hogy polgári családból származnak, ők ezt nem így gondolták, helyesbítettek. És még valamit. A helyesbítés után ismét jött egy boldogító levél. A levélben a Startprogramról értesíti a MÁK a családot, ezt örömmel elolvasták, csak egy baj van vele. Még egy levél volt benne: az Alföldről származó ugyanilyen pici újszülöttnek a levele.
