Országgyűlési Napló - 2010. évi nyári rendkívüli ülésszak
2010. június 21 (16. szám) - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (dr. Schmitt Pál): - NÓGRÁDI ZOLTÁN (Fidesz):
11 munkahelyüktől megfosztották őket, nem vállalhattak olyan munkát, ami képzettségüknek megf elelő, gyermekeik nem tanulhattak tovább. Annál a három évnél sokkal tovább tartott, 1990ig az a soksok évtized, amíg továbbra is jogfosztottak maradtak, és mindez a mai napig is eltörölhetetlen jegyet ad, hiszen a gyengébb munkakörülmények miatt, a ross zabb munkavégzés miatt ezeknek az embereknek a nyugdíja is alacsonyabb; az iskoláikat nem tudták befejezni, ezért nem tudtak minőségi munkát vállalni, ezért is alacsonyabb a nyugellátásuk. A rendszerváltáskor viszonylag kevésbé került a figyelem középpontj ába a hortobágyi kényszermunkatábor. Pontosan azért, mert akkor még ezek az iratok titkosak voltak, csak a kilencvenes évek második felétől lehetett kutatni. Amikor a figyelem arra szegeződött, hogy a kommunizmusnak milyen rémtettei voltak Magyarországon, ez a rész még nem volt kutatható. Ezért fontos, hogy mi viszont minden alkalommal megemlékezzünk erről, az oktatásban minél nagyobb szerepet kapjon, hogy erre is kitérjünk. Filmek és könyvek szülessenek meg hatvan év után erről a szörnyű hortobágyi ré mtettről. A hatvanéves évfordulóra jelent meg az első komolyabb album, amely feldolgozza ezt, amelynek címlapján az idén ősszel felállítandó első központi budapesti emlékmű szerepel, amely a kényszermunkatáborba hurcoltak állapotát egy magyar találmány, az üvegbeton segítségével kívánja majd bemutatni az I. kerületi Szarvas téren. Ettől függetlenül nekünk feladatunk, hogy befejezzük azt az ökumenikus templomot, amely ott, a Hortobágyon jelkép és találkozóhely a jogfosztottaknak, és itt, a parlamentben is me gemlékezzünk róluk, megkövessük őket, és soha ne feledjük el az emléküket, hogy soha többé ne történhessen ilyen Magyarországon. Köszönöm szépen. (Taps.) ELNÖK (dr. Schmitt Pál) : Köszönöm Rétvári Bence államtitkár úr szavait. A képviselőcsoportok vezetőine k vagy kijelölt tagjainak kétkét perces hozzászólásra nyílik lehetőség. Jelentkezett Nógrádi Zoltán és Hiller István úr. Megadom a szót két percben Nógrádi Zoltán úrnak. NÓGRÁDI ZOLTÁN (Fidesz) : Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! A z igazságtalanság minden korban, minden helyen, minden időben fájdalmas. Különösen fájdalmas elviselni az igazságtalanságot, ha a hatalom gyakorlói a nép nevében követik el azokat. A kommunista diktatúra egyik szörnyű cselekedetével, a kitelepítésekkel áll unk most szemben, illetve ezek évfordulójával, amelyek közül a kegyetlenségben kiemelkedő volt a hortobágyi kényszermunkatáborokba történt kitelepítés. Hatvanadik évfordulójára emlékeztek gyermekek és unokák, közösségek, és emlékeztek azok is, akik embersé gükben befogadóként igyekeztek a hatalom túlkapását, kegyetlenségét valamilyen módon enyhíteni, emberi cselekedetből, emberi méltóságból megadni mindazt, ami a kitelepítettek számára megadható. (13.20) Engedjék meg, hogy megköszönjem a magyar kormány képvi selőjének és az államtitkár úrnak azt, hogy ezen a szomorú évfordulón személyesen vett részt, és mondta el mindazokat a gondolatokat, amelyeket itt a parlamentben is hallhattunk. Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Hatvanadik évforduló alkalmával talán a kései utó kor számára, a gyermekek és az unokák számára, a ma élők számára a legfontosabb, hogy sose múljon el a lehetősége annak, hogy bocsánatot tudjunk kérni. Jogorvoslatot nem kaptak ezek a családok, rehabilitációban nem részesültek, kártalanítást nem kaptak, ho lott valóban, sokszor pusztán csak személyes bosszú volt az, amely családok sorsát örökre megpecsételte, tulajdonuktól őket megfosztotta.
