Országgyűlési Napló - 2010. évi tavaszi ülésszak
2010. június 1 (10. szám) - Az ülésnap megnyitása - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (dr. Latorcai János):
864 Amikor mi nemzetiről beszélünk, akkor nemet mondunk a kozmopolitizmusra, és nemet mondunk az internacionalizmusra. Úgy látszik, önök még mindig ebben a múltban révedeznek. (Taps a Fidesz és a KDNP soraiban.) Úgy látszik, hogy nem értették meg, ho gy miről van szó: arról van szó, hogy többé szitokszóként ebben a Házban és ebben az országban ne lehessen alkalmazni azt a szót, hogy nemzeti. Erről van szó, és ha ezt nem értették meg, akkor nagyon sajnálom. Nem a holokausztról van szó, nem más történelm i tragédiákról van szó, hanem erről a nemzeti összefogásról van szó. Ma a magyar társadalmat két veszély fenyegeti: egyik a reménytelenség, másik a csodavárás. Engedjék meg, hogy XVI. Benedek pápa “Spe salvi” enciklikájából idézzek: “Jelen csak akkor élhet ő, ha a jövő felől mint pozitív valóság felől vagyunk bizonyosak. Akinek reménye van, az másként él; új életet kapott ajándékba. Már most a miénk valami a várt valóságból, és ez a jelenlévő valóság az, ami bizonyítékot szolgáltat amellett, ami még nem láth ató. Bevonja a jelenbe a jövőt, úgy, hogy a jövő ezután nem tisztán ’még nem’. Az a tény, hogy a jövő létezik, megváltoztatja a jelent, a jelent megérinti az eljövendő valóság, és így a jövendő dolgok belépnek a jelenbe, a jelenvalók pedig a jövőbe.” (9.20 ) Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! A reménytelenség ellen a kormányprogramban megfogalmazott, nemzeti együttműködésben kitűzött célok adnak lehetőséget és eszközt, hogy felszámoljuk azt. Mert azok az emberek, akik bizonytalanságban élnek, többségében önhib ájukon kívül élnek bizonytalanságban. Csak egy közbiztonsági program, csak egy egészségügyi program, csak egy szociális program, csak a munkahelyek megteremtése adhatja meg nekik azt a biztonságot, hogy lelkileg is felemelkedjenek, hogy legyen reményük, le gyen jövőjük és legyen jövőképük. Ezt próbáltuk és próbáljuk meg, és nem fogjuk abbahagyni ennek az országnak az érdekében ezt a munkát. A másik veszély a csodavárás. Márton Áron püspök jelszavát veszem kölcsön: nem szégyellem a munkát. Ha van jövőképünk, ha megalapítjuk ezt a jövőképet többek között a nemzeti összetartozással, többek között ezekkel a kitűzött célokkal, akkor van értelme áldozatot vállalni, és ha mi magunk vállaljuk az áldozatot, akkor egy jövőkép érdekében tudunk áldozatot kérni, értelmes áldozatot kérni. Az elmúlt időszakban sokszor kértek, de nem is kértek, hanem kikényszerítették az áldozatot jövőkép nélkül. Ezért érzik az emberek magukat bizonytalanságban, és ezért érezték az emberek úgy, hogy egy olyan elementáris mértékű változásra sz avaznak, ahol számon kérik tőlünk azt, hogy reményt adjunk nekik, jövőképet adjunk nekik, és egy olyan országban próbáljunk élni, ahol az összetartozás, a nemzetek megalapozása és nem a múltba való révedés a cél, hanem a jövő érdekében összefogni azokat a pozitív energiákat és erőket, amelyekkel ezt az országot újra lehet építeni. Tisztelt Képviselőtársaim! Azt gondolom, hogy fontos és megkerülhetetlen kérdés, hogy mindenkit ebben a Házban és e Házon kívül, határon innen és túl erre a munkára hívjunk, minde nféle kirekesztés nélkül. Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz, a KDNP, a Jobbik és az LMP soraiban.) ELNÖK (dr. Latorcai János) : Köszönöm szépen, képviselő úr. Tisztelettel felhívom minden képviselő figyelmét, hogy a napirend előtti felszólalás nem páros műfaj . Világos, hogy mindenki megfogalmazza az előző felszólaló által gerjesztett gondolatokra is a választ, de ez egy saját gondolati kör, és annak megfelelően kell kifejteni. Tisztelettel kérdezem, hogy a kormány nevében kíváne valaki felszólalni. (Nincs jel entkező.) Nem. Ugyancsak napirend előtti felszólalásra jelentkezett Balsai István frakcióvezetőhelyettes úr “A felelősségről” címmel. Megadom a szót képviselő úrnak.
