Országgyűlési Napló - 2010. évi tavaszi ülésszak
2010. május 17 (2. szám) - A Nemzeti Együttműködésről címmel politikai nyilatkozattervezet általános vitája - ELNÖK (Lezsák Sándor): - HARRACH PÉTER, a KDNP képviselőcsoportja részéről:
83 Amikor ez az ország sikeres volt, akkor megvalósult a nemzeti egység. Sok történelmi példára hivatkozhatnék, de most talán egy közelire, történelmi mércével mérve közelire, a Trianon utáni állapotra, amikor sokkos állapotba került a nemzet, és vezetői úgy gondolták, hogy ki kell ebből emelni, talpra kell állítani, és ezt a megcsonkított országot működőképessé kell tenni. (Tap s a Jobbik soriban.) Alkalmas vezetők voltak, és egy olyan nemzeti egységet voltak képesek megteremteni, amelyben a baloldal is feladta a nemzeti egységet támadó gondolatait és kezdeményezéseit, és érdekeit úgy képviselte, hogy az belesimult a nemzeti egys égbe. Én úgy gondolom, hogy a bethleni konszolidáció gondolatát, törekvéseit, cselekvéseit és az ebben részt vevő baloldali együttműködést talán érdemes lenne a mai baloldalnak is mint példát figyelembe venni. (Taps a Fidesz, a KDNP és a Jobbik soraiban.) A nemzeti egység gondolatához hozzátartozik az a felismerés, ami a hatalmon levők felismerése, hogy a politikai akarat akkor hatékony, ha figyelembe veszi az emberek véleményét. Ezt hívjuk mi nemzeti konzultációnak. Megkérdezzük az emberek véleményét, és e zt figyelembe vesszük. De az egységnek van egy másik feltétele is, a határozott és hiteles vezetés. A határozott vezető tudja, hogy mit akar, ugyanakkor ebbe belefér az is, hogy megkérdezi és meghallgatja az emberek véleményét. A vezető akkor hiteles, ha n em önmagát, nem a saját érdekeit, pláne nem a saját anyagi érdekeit, hanem a nemzet érdekét képviseli. Azt olvassuk ebben a nyilatkozatban, hogy ez minden magyar ember számára nyitott. És amikor azt mondtam, hogy egy hiteles emberképről és hiteles társadal omképről van szó, mert a jövő építéséhez ez nélkülözhetetlen, akkor azt kell mondanunk, hogy ez a mondat arról szól, hogy az emberi személy méltósága egyetemes érték, minden egyes emberre érvényes, függetlenül attól, hogy milyen fajú, vallású, sőt merem az t mondani, hogy még a cselekedeteitől is független, és az embernek ez az egyetemes általános tisztelete kell hogy a jövő egyik meghatározó értéke legyen. Azt is mondja ez a nyilatkozat, hogy minden korú, nemű, vallású, politikai nézetű ember, éljen az bárh ol a világon, mint magyar ember számára nyitott ez az együttműködés. Minden korú. Nézzük meg, mi van ma a fiatalokkal, a pályakezdő munkanélküliek száma milyen nagy, milyen reménye és esélye van a fiataloknak. Ezeknek a fiataloknak a hangjára szükség van e bben az együttműködésben, hogy az érdekeiket képviseljük. Nézzük meg az időseket, a reményvesztett állapot, a félelem, hogy nem fog fennmaradni az a nyugdíjrendszer, amiben ők bíznak. Az ő reményeiket is ébren kell tartani és szolgálni. Vagy nézzük meg a k ülönböző vallású embereket. Nyilvánvaló, hogy ma már véget ért a felekezeti sovinizmus kora. Teljesen mindegy, hogy valaki katolikus vagy református vagy más vallású, a keresztény értékek társadalmi képviseletében azonosan gondolkodik mindenki. De legyen v alaki nem hívő is, akkor is van helye ebben a nemzeti együttműködésben. És hogy milyen politikai nézetű? Az emberekről van szó, a szavazókról, nem a politikai pártokról, ismét mondom. A választásnál fontos, hogy ki hova szavaz, de miután megkapta a felelős séget a nagy választói bizalommal rendelkező párt és politikai csoportosulás, akkor kötelessége, hogy minden magyar embernek a szolgálatára álljon. (19.20) Én azt mondtam még a választások előtt is, hogy amikor nemzeti egységben gondolkodunk, akkor majd an nak a politikai erőnek lesz lehetősége lépni, aki nagy támogatottsággal rendelkezik, és nagyvonalúan képes kezet nyújtani azoknak, akik másképpen gondolkodnak vagy ellene szavaztak. És ez már érvényes a parlamentben a pártok között is. És ezt kell tennünk, és erre készülünk. Végül éljen bárhol a világon az a magyar ember, akit ebbe az együttműködésbe várunk, régi adósságunk van a Kárpátmedencei határon túl élő nemzetrészek felé. Ezt fogjuk most teljesíteni, és ezt fogjuk úgy teljesí teni, hogy reményeink szerint előbb vagy utóbb a környező országok politikai erői is ezt tudomásul veszik. De ha távol élnek a magyar testvéreink, akkor is megilleti őket ez az együttműködés.
