Országgyűlési Napló - 2010. évi tavaszi ülésszak
2010. május 31 (9. szám) - Az ülés megnyitása - Bejelentés frakcióvezető-helyettesek megválasztásáról - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (dr. Schmitt Pál): - HARRACH PÉTER (KDNP):
787 Emlékszünk arra, amikor egyes képviselőtársaink tibeti zászlót lengettek az Országház épülete előtt, kifejezve szolidaritásukat a tibeti nép mellett. Vannak olyanok is a magyar politikában, akiknek a nemzeti parkjaink védett virágai állnak közel a szívéhez. Ezért talán kérhetjük, hogy a tisztelt Országgyűlés határozatban ítélje el Izrael Állam nemzetközi és emberi jogokat sértő folyamatos atrocitásait, kifejezve ezáltal a magyar nemzet szolidaritásá t a sokat és régóta szenvedő palesztin nép mellett. Köszönöm a megtisztelő figyelmüket. (Taps a Jobbik és a Fidesz soraiban.) ELNÖK (dr. Schmitt Pál) : Kérem, engedjék meg, hogy egy elnöki hozzáfűzést én is tegyek a témában. Két jegyzőtársam érdeklődött, ho gy vajon ez országos jelentőségű eseménye, és rögtön a ciklusunk elején kívánjuke a napirendi pontok előtti felszólalásokat így hígítani, hogy nem érezzük pontosan, hogy mennyire magyar vonatkozású ez a hír. Ez a felszólalási idő ezt szolgálná. Az előter jesztők úgy tájékoztattak engem, hogy a felszólalás tárgya azért országos jelentőségű, mert az izraeli támadás a KözelKeleten fegyveres konfliktust idézhet elő, amelyben Törökország, a NATOtagállam is benne van, amely szövetségnek Magyarország is részese . Így én ezt elfogadom. A közeljövőben tisztelettel kérek minden képviselő urat, aki napirendi pont előtt kíván felszólalni, hogy a magyar országos jelentőségét és vonatkozását majd számomra részletesebben fejtse ki. Köszönöm. Megkérdezem a kormány valamel yik tagját, kíváne hozzászólni az elhangzottakhoz. (Nincs jelzés.) Amennyiben nem, szintén napirend előtti felszólalásra jelentkezett Harrach Péter frakcióvezető úr, KDNP. (Közbeszólás az MSZP soraiból: Hol a kormány?) HARRACH PÉTER (KDNP) : Tisztelt Elnö k Úr! Tisztelt Ház! Új korszak kezdődik. Ennek az új korszaknak vannak rövid, közép- és hosszú távú feladatai. Hogy egyegyet mondjak: minél előbb talpra kell állítani a gazdaságot, fokozatosan vissza kell szerezni nemzeti önbecsülésünket, és hosszú távú f eladatként építeni kell az egészséges társadalmat. Sokan azt mondják, hogy beteg ez a magyar társadalom, és ennek a betegségnek egy sajátos tünete a reményvesztettség. Én árnyalnám ezt a véleményt, és azt mondom, hogy a magyar emberek többsége a legnehezeb b időkben sem vesztette el a reményét, a közelmúlt nehéz időire gondolok. Az viszont tény, hogy a magyar ember, főleg akkor, ha közös dolgaink rosszul állnak, hajlik arra, hogy sötét szemüveget tegyen fel. Arra is hajlik, hogy elbizonytalanodjon, ha nem lá tja az alagút végét. Pedig a remény az emberi létezés része. Talán kevés mondat fejezi ki ezt olyan szépen, mint Prohászka jelmondata: dum spiro, spero - amíg élek, remélek. Az ember életéhez magánemberként is és társas lényként is hozzátartozik a remény, és ha erre példát kell mondanunk akár a történelemből, akár az irodalomból, akkor nyilván mindnyájunknak Ábrahám jut eszébe, aki idős ember lévén feleségével együtt már nem reménykedett utódban, és akkor kapott egy ígéretet, amiben hitt, és ez a hit megnyi totta számára a jövőbe vetett reményt és bizalmat. És lám, sok nép atyjává vált. De nemcsak a magánéletünkben van szerepe a reménynek, nemcsak az ember a magánéletében képtelen remény nélkül élni, hanem igaz ez a társadalom életére is. Az egészséges társad alom jele az, hogy van reménye, és ez a jövőbe vetett bizalmat mutatja, ébren tartja az életerőt. Azt mondtam az előbb, hogy a magyar társadalom többsége, a magyar emberek többsége a legnehezebb időkben is, amikor nem látszott az alagút vége és a fény a vé gén, tudott remélni, hiszen a kilátástalan helyzetekben is képes élni a remény. És akkor bizonyította ezt azzal, hogy elment szavazni, több mint 80 százaléka a változásra szavazott, vagyis a jövőbe vetett hitét élte meg, és felerősödött ez a remény. Ma azo knak a honfitársainknak is üzenni tudunk, akikben még nem él eléggé a remény, azt tudjuk üzenni, hogy van esélyünk, van jövőnk, mert jó kezekben vannak a közös dolgaink.
