Országgyűlési Napló - 2010. évi tavaszi ülésszak
2010. május 29 (8. szám) - Az ülésnap megnyitása - A nemzeti együttműködés programja című kormányprogram vitájának zárszava - ELNÖK (dr. Schmitt Pál): - DR. ORBÁN VIKTOR miniszterelnök-jelölt:
774 elindultunk. Akik ezt a bírálatot - mármint hogy lehete új rendszer alapításáról beszélni - megfogalmazták a vitában, úgy fogalmaztak, hogy ahol t öbbpártrendszer és piacgazdaság van, ott fogalmilag kizárt egy új társadalmi és gazdasági rendszer megalakítása. Kétségkívül van a magyar politikai gondolkodásnak egy blokkokban gondolkodó hagyománya, azonban a valóság ma már sokkal sokszínűbb, tisztelt hö lgyeim és uraim. Ki merné azt állítani, hogy Japán ugyanolyan gazdasági és társadalmi rendszert valósít meg, mint Ausztria? Hogy Franciaország ugyanolyan rendszerben élne, mint Norvégia, vagy NagyBritanniát ugyanahhoz a rendszerhez sorolhatnánk, mint Romá niát? Kétségkívül van bennük közös. A közös az, hogy mindezek az országok a szabad világhoz tartoznak, de a szabad világon belül különböző politikai, társadalmi és gazdasági rendszereket működtetnek. Engedjék meg, hogy itt egy általános megjegyzést is tegy ek a vita kapcsán. Én tudom, hogy valóban nehéz húsz év van mögöttünk, épp elég a saját bajunk. Sokszor lóg a fejünk, földre szegezzük a tekintetünket, ezért gyakran van, hogy a horizontunk csak a cipőfűzőnkig terjed. Tisztelt Hölgyeim és Uraim! A szegénys ég, a szükség, a gondok mindig a provinciális gondolkodás felé terelik a politikai elitet is. Ez eggyel több érv arra, hogy végre a magyar politikusok fölemeljék a fejüket, és kitörjenek, kitörjünk együtt közösen a saját provincializmusunkból. Tisztelt Höl gyeim és Uraim! A kormányprogrammal szembeni kifogások egy másik csoportját úgy összegezhetem, hogy hiányoznak belőle az intézkedések. Akik ezt a véleményt fogalmazták meg, azt mondták, hogy az iránytű önmagában nem elégséges, hogy kiadjon egy kormányprogr amot. Olyan hozzászólások is elhangoztak, idézem: “hiányzik a kormányprogram bevételi oldala”; aztán: “számok nélkül nincsenek célok”; aztán: “az eszközöket föl kell sorolni egy kormányprogramban”. Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Akik ezt kérték, azok valójába n arra tettek javaslatot, hogy már most folytassuk le a következő négy év legfontosabb vitáit. Az én elgondolásom más, tisztelt hölgyeim és uraim. Az én elgondolásom az, hogy egyezzünk meg, jussunk dűlőre a közös célokban, és utána a következő négy évben l épésről lépésre közelítsük meg a közösen kitűzött célokat, és ezeket a lépéseket - a magyar parlamentarizmus legszebb hagyományait követve - vitassuk meg itt, a tisztelt Házban. Mód is lesz rá, okunk is lesz rá, a szükség is így fogja hozni. Reményeink sze rint jövő héten már az ország gazdasági helyzetét föltáró gazdasági tényfeltáró bizottság legalább közbülső jelentését megkaphatja a kormány. Itt van előttünk az alkotmány módosítása. Itt van a feladat, hogy megmentsük az egészségügy rendszerét, helyreállí tsuk a közrendet, és saját talpára állítsuk a magyar gazdaságot. Lesz tehát vitára, célokról, eszközökről, intézkedésekről szóló vitára bőven lehetőség a következő négy évben. Sokan érintették a társadalmi szerződés kérdését. Az a benyomásom alakult ki, ho gy itt még azért elég sok a zűrzavar. Engedjék meg, hogy még egyszer megpróbáljam megfogalmazni, talán világosabban és érthetőbben, mit gondolok efelől. A kormányprogramnak az az állítása, hogy a társadalmi szerződés létrejött, a választásokkal jött létre. Ennek a társadalmi szerződésnek az alapja a Fidesz és a Kereszténydemokrata Néppárt választási programja. Éppen ezért emeltem be - az elmúlt húsz évben teljesen ismeretlen módon - magát a választási programot is a kormányprogramba. Ez a társadalmi szerződ és öt értékről szól: munka, otthon, család, egészség és rend. Öt nemzeti ügy megvalósításáról szól, a gazdaság talpra állításáról, a közrend helyreállításáról, az egészségügy megmentéséről, a szociális biztonság újrateremtéséről és a demokratikus normák vi sszaállításáról. Akik bírálatot fogalmaztak meg a fölfogásommal szemben, úgy érveltek, hogy társadalmi szerződés akkor jön létre, ha pártok, társadalmi és érdekszervezetek megállapodásra jutnak egymással. Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Ilyenek, ilyen megállap odások uralták az elmúlt húsz évet, de ezek nem társadalmi szerződések, hanem elit paktumok, és ez nagy különbség. Most nem szükséges elit paktumokat kötni a társadalmi szerződés megszületése érdekében, mert azt az emberek már megkötötték, méghozzá kétharm ados többséggel. Én nem vitatom, hogy elit megállapodások létrejöhetnek, talán kívánatosak is a következő években, de az elit megállapodások kizárólag a
