Országgyűlési Napló - 2010. évi tavaszi ülésszak
2010. május 26 (7. szám) - A családok támogatásáról szóló 1998. évi LXXXIV. törvénynek, valamint a gyermekek védelméről és a gyámügyi igazgatásról szóló 1997. évi XXXI. törvénynek a tankötelezettség teljesítésével összefüggő módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - KONTUR PÁL (Fidesz): - ELNÖK (Lezsák Sándor): - KONTUR PÁL (Fidesz): - ELNÖK (Lezsák Sándor): - GÚR NÁNDOR (MSZP):
737 évekkel ezelőtt, hosszú évekkel ezelőtt is azt mondtam, azt vallottam, amit ma is mondok ebben a dologban, hogy alapvető fontosságúna k tartom azt, hogy az ember, minden ember azzal a tudattal ruházkodjék fel, hogy neki van dolga ebben a világban, legyen az felnőtt, vagy legyen az gyermek, az is kapja meg ezt a fajta indíttatást és nevelést. Ha van dolga a világban az embernek, ha a feln őtt embernek az a dolga, hogy minden reggel felkeljen, és valamit tegyen a közjó érdekében, akkor az a dolga és kötelezettsége is megvan, hogy a gyermekét is ugyanerre nevelje, mindegy, hogy cigány vagy nem cigány. Ugyanazt mondom, amit Kontur Pál képvisel őtársam az utolsó mondataiban mondott. Azt mondom, hogy Magyarországon vannak cigány és nem cigány magyar emberek. Cigány és nem cigány magyar emberek! Nem az a kérdés, hogy valakinek zöld vagy kék a színe, hanem az a kérdés, hogy mit tesz, hogy részt váll ale, hogy szerepet vállale a közjó életre hívásában, hogy tisztességgel megpróbále eleget tenni azoknak a közelvárásoknak, amelyek megfogalmazódnak. Az én személyes értékrendemben a társadalmi együttélésnek vannak minimumai, amelyeket mindenkinek tartan ia kell, legyen az cigány vagy nem cigány ember. Ha a nem cigány ember nem tesz ennek eleget, azt ugyanúgy meg kell ítélni, mint ha a cigány ember nem tesz ennek eleget. Ha ezt az utat járjuk, akkor szerintem helyes az, amit teszünk, mert akkor nem egymás ellenében feszítünk akár népcsoportokat, akár embereket, hanem a nem tisztes viseltetés ellenében lépünk fel. Én azt gondolom, hogy a Parlament falai között talán kivétel nélkül mindnyájan úgy gondoljuk, hogy az a jó, ha emberek nem egymással szembefeszüln ek, hanem az a jó, ha mindenki a lehetőségeihez illesztetten megpróbál egyrészt a közjóhoz hozzátenni, másrészt azoknak a minimális társadalmi elvárásoknak megfelelni, amik az együttélés alapvető szabályaihoz hozzátartoznak. Azt gondolom, a felnőttnek az a dolga, hogy megpróbáljon munkatevékenységet végezni. Ahhoz viszont, hogy ezt el tudja érni, igenis az elmúlt húsz esztendőben meg kellett tapasztalnunk és meg kellett tanulnunk azt is, hogy ezt csak akkor tudja megtenni, ha megfelelő tudásra tesz szert. Ismerik, többen tudják: Magyarországon azoknak az embereknek, akiknek nincs vagy éppen csak nyolc általános iskolai végzettségük van, 2627 százaléka tud elhelyezkedni a munkaerőpiacon. Azoknak az embereknek, akiknek szakmai k épesítés van a kezükben, a közoktatás rendszerében odajutottak, hogy valamilyen szintű középfokú végzettséget szereztek, a kétharmada el tud helyezkedni. És azoknak az embereknek, akik diplomával bírnak, még ettől is nagyobb az esélyük. Nem mondom, hogy mi ndegyikük el tud helyezkedni, de nagyjából a 90 százalékuk ott van a munkaerőpiacon. Magyarul: a tudás érték, és nekünk az a felelősségünk, hogy azt a fajta gondolatot, gondolkodást közvetítsük, hogy igenis minden élethelyzethez igazítottan a gyermeknek az a dolga, hogy az iskolába járjon, a gyermek tanuljon, minimális tudást szerezzen, hogy arra építkezni lehessen, akár a szakmaszerzés lehetősége is kiterebélyesedjen előtte. Én azt gondolom, hogy nem lehet másképp azokat a nehézségeket, a tartós munkanélkü liség helyzetét vagy bármilyen más ilyen, szociális problémákra visszavezethető élethelyzetekhez illeszkedő problémákat megoldani, csakis akkor, ha azt a szabályozási rendszert, amelyet most a kormányra készülő pártszövetség nevében egyéni képviselői indít vánnyal benyújtottak, végiggondoljuk, hogy mi abban a jó, akár kiegészítjük módosító javaslatokkal, mert azt gondolom, hogy alapvetően az irányultsága a történetnek nem elvitatható. Egyébként egykét esztendővel ezelőtt mi is ezt tettük, a léptékek tekinte tében nem jutottunk el oda, amit ma ez a törvényjavaslat magában hordoz. Tudott, ismert, mi is azt mondtuk, hogy adott helyzetekben a családi pótlék természetbeni juttatását kell foganatosítani, ennek a mértékét 50 százalékban határozták meg akkor a Parlam ent falai között. Most túllép ezen ez a törvényjavaslat, bár úgy lép túl rajta, hogy igazából annak a fajta logikának, döntésnek a tapasztalásairól még kevés visszajelzése van, de túllép rajta, és egy keményebb, egy drasztikusabb megfogalmazást tesz, és ab ban bízik, hogy ennek kézzelfogható eredménye lesz. (20.20)
