Országgyűlési Napló - 2010. évi tavaszi ülésszak
2010. május 26 (7. szám) - A családok támogatásáról szóló 1998. évi LXXXIV. törvénynek, valamint a gyermekek védelméről és a gyámügyi igazgatásról szóló 1997. évi XXXI. törvénynek a tankötelezettség teljesítésével összefüggő módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Balczó Zoltán): - OSZTOLYKÁN ÁGNES (LMP): - ELNÖK (Balczó Zoltán): - HARRACH PÉTER (KDNP):
733 amit soksok éven, évtizeden keresztül hallgattunk. Az SZDSZ képviselői mondták fel az ilyen típusú szakértői anyagokat, és ha szétnézünk az országban, akkor látjuk, hogy ez a nézőpont, miután ural kodóvá vált éveken keresztül, az, hogy pontosan ezek a szakértők ezekre a szakértői anyagokra hivatkozva hozták a döntéseket, hova vezetett ebben az országban, milyen szembenállás van kisebbség és többség között, és hova vezet ez az út. És mi mindannyian l átjuk azt, hogy ez az út nem vezet tovább sehova. Nagyon sokan vannak itt, akik tanárok, látják, hogy nincs tovább. Én szociológus vagyok, szintén valamelyest foglalkozom vele, látom, hogy nem lehet erre tovább menni. Tehát, ha ilyen szakértői anyagokat fo g felolvasni, az azt hiszem, hogy érthető okokból meglehetősen sok embernél ki fogja vágni, ki fogja verni a biztosítékot, mert nem lehet tovább haladni ebbe az irányba. Tegnap egyébként a Magyar Tudományos Akadémia gyermekszegénységellenes csoportja szin tén egy hasonló értelmű állásfoglalást tett közzé. Egyetértünk egyébként azzal, hogy önmagában ez a lépés nem oldja meg az összes problémát. Ez egy fontos, szükséges, de nem elégséges lépés. Szükséges, hogy a gyerek elmenjen iskolába, és még van rengeteg t ovábbi lépés, amit meg kell tenni, és ha arról beszélnénk, akkor ezekben a kérdésekben is egyetértünk. De abban az esetben, ha a gyerek nem megy el az iskolába, és második osztály után kimarad, nem tanul meg írniolvasni, akkor hogy a csudába fog egyébként a munkaerőpiacon boldogulni? Ha nem megy el, akkor nincs számára jövő, nincs számára életesély. (Taps a Fidesz és a KDNP soraiban.) ELNÖK (Balczó Zoltán) : Kétperces hozzászólásra következik Osztolykán Ágnes, az LMP képviselője. OSZTOLYKÁN ÁGNES (LMP) : Köszönöm szépen a szót. Azt gondolom, hogy végre talán visszatereltük a helyes mederbe a beszélgetést. Abszolút egyet tudok érteni ezzel - mondtam az előbb is, hogy azt gondoljuk, hogy előrefutottunk. Tehát előbb bizonyos dolgokat kellene helyreten ni azzal a sokat emlegetett és szidott közoktatási rendszerrel, és aztán lehetne ilyen szankcionáló jellegű kérdéseket felvetni és ilyen törvénymódosításokat benyújtani. Csak hogy reagáljak a képviselőtársamra, azzal nem értünk egyet, hogy a magyar közokta tási rendszer és a magyar oktatás befogadó és inkluzív lenne, és nem is teremt egyenlő esélyeket. Ahogyan a megelőző felszólalásomban is elmondtam, ma Magyarországon nem mindegy, hogy valaki Budapesten a Fasori Gimnáziumba jár iskolába vagy Csengerbe az Ad y Endre Gimnáziumba. (20.00) S hogy befejezzem a mondandómat, amikor én 14 évesen elkerültem Budapestre, akkor az azért volt, mert az apám azt mondta nekem, hogy ha te vidéken maradsz, lehetsz te a legjobb tanuló, lehetsz te a legokosabb ember, te akkor is a cigány Osztolykán Zoli lánya leszel. Eltelt lassan jó néhány év, és sajnos ez még mindig jellemző. Tehát akkor, amikor azt mondjuk, hogy a vidék befogadó és a vidék inkluzív - nem, ez nem így van, kedves uraim, ezzel nem értünk egyet, és nem mindegy az, hogy ma Magyarországon ki, hol és honnan és az ország mely pontján jár iskolába, és a közoktatási rendszer legnagyobb hibája az, hogy nem esélyegyenlőség elvű. Azt gondolom, hogy akkor működik jól egy rendszer, ha a gyerekem Csengerben vagy Budapesten, va gy Szombathelyen, vagy Sopronban jár iskolába, mindenhol ugyanazt a szintű képzést kapja, amivel egyenlő eséllyel tud továbblépni. Köszönöm szépen. (Taps az LMP soraiban.) ELNÖK (Balczó Zoltán) : Kétperces hozzászólásra megadom a szót Harrach Péternek, a K DNP képviselőjének. (Az elnöki széket Lezsák Sándor, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.) HARRACH PÉTER (KDNP) :
