Országgyűlési Napló - 2010. évi tavaszi ülésszak
2010. május 26 (7. szám) - A nemzeti együttműködés programja című kormányprogram vitájának folytatása - ELNÖK (Jakab István): - DR. GAUDI-NAGY TAMÁS (Jobbik):
705 szociológiai környezet- és esettanulmányokkal, tabuk nélkül. Mert ha nincs pontos diagnózis, minden próbálkozás zsákutca, bármilyen jó szándékú is. Nincs vita arról , hogy a rendszerváltás egyik legnagyobb társadalmi vesztese a cigányság. De arról sem lehet vita, hogy az elmúlt 20 évben semmilyen érdemi lépés nem történt az ügyben. A programban található egyházi szerepvállalással egyetértünk, de itt is hiányzik a konk rétum, és keveselljük, hiszen a katolikus egyház cigánypasztorációs sikerei meg sincsenek említve, pedig az egyik kulcs lehetne. Egy nagyon lényeges szempont viszont nem szerepel a dokumentumban, nevezetesen: a cigányság érdekképviseleteinek rendszere, hel yzete és felelőssége. Az Országos Cigány Önkormányzat és szinte a teljes apparátusa az elmúlt években a korrupció, a sikkasztás és az integrációra szánt pénzekkel történt visszaélések melegágyaként szolgált az elmúlt években. A cigányság egyes politikusai pedig saját bűncselekményeik és alkalmatlanságuk elkendőzésére állandó rasszista veszéllyel riogattak, uszítottak és vezettek félre tömegeket. Ez tarthatatlan, le kell vonni a következtetéseket. Végezetül hadd fogalmazzak meg egy személyes véleményt: a cig ányság sikeres integrációjának első jele az lesz, ha majd nem lehet többé konzervekért vagy egy sörért és egy felesért megvásárolni tömegesen a szavazataikat, ahogy tették azt az elmúlt 20 évben a legnagyobb parlamenti pártok, minden választás során. Köszö nöm a figyelmüket. (Taps a Jobbik soraiban.) ELNÖK (Jakab István) : Köszönöm, képviselő úr. Felszólalásra jelentkezett GaudiNagy Tamás képviselő úr. Öné a szó, képviselő úr. DR. GAUDINAGY TAMÁS (Jobbik) : Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt kijelölt Miniszterelnök Úr! Hallgatva jobbikos képviselőtársaim felszólalásait, és most különösen meghallgatva Lendvai Ildikó felszólalásait, számomra tökéletesen leképeződött a konstruktív és a destruktív ellenzékiség közötti különbség. Lendvai Ildikó bemutatta a destruktív ellenzékiség mintapéldáját, jobbikos képviselőtársaim a konstruktív ellenzékiséget. Ebben a szellemben bíráltuk, kritizáltuk vagy éppenséggel, ha jót találtunk, akkor dicsértük a kormányprogramot. Azonban az alkotmányozással kapcsolatban nem leh et elmenni amellett, hogy a program, a Fidesz programja nem tartalmazta az alkotmányozást. A választópolgárok nem mondtak, nem mondhattak erről véleményt, mivel nem volt a kampány tárgya. A kampány tárgyává a Jobbik Magyarországért Mozgalom tette a radikál is változás programjában az alkotmányozást, és úgy látszik, ez megihlette - örülünk, hogy megihlette - a FideszKDNP tagjait, azonban még egyszer emlékeztetnem kell arra, hogy a történeti jogfolytonossághoz való visszatérésünk alapfeltétele az, hogy széles társadalmi közmegegyezésen alapuló alkotmányozás induljon el. Nem sajátíthatja ki magának a kétharmados többség ezt a lehetőséget, ez sokkal szentebb, magasztosabb dolog annál, mint amiről szó van. Én az igazságügyi résszel foglalkoznék, és nagyon fájó sz ámomra az a felületesség, az a rendkívüli elnagyoltság, ami igazából a magyar igazságszolgáltatási rendszerrel kapcsolatosan említésre kerül. Lényegében a 2.10. pont lényegében egy az egyben tartalmazza a program átvételét. Csupán a büntetőeljárások kapcsá n írja az eljárások gyorsítását, nem szól a polgári eljárások anomáliáiról, nem szól arról, hogy manapság a magyar emberek életviszonyait lehetetleníti el az, hogy a jogos követelésüknek sokszor 34 éves eljárás után tudnak csak érvényt szerezni, a végreha jtási eljárás útvesztőiről nem is beszélve. El kell mondani azt, hogy a büntetések elkerülhetetlenségének az elve a legfontosabb, és ez hiányzik a programból. Nemcsak az utcán álló rendőr a rend és a biztonság garanciája, hanem az is, hogyha a bűnfelderíté s olyan eszközrendszert kap, amit megint csak a Jobbik programja tételesen
