Országgyűlési Napló - 2010. évi tavaszi ülésszak
2010. május 17 (2. szám) - Az ülés megnyitása - Az ülés napirendjének elfogadása - A Magyar Köztársaság Alkotmányáról szóló 1949. évi XX. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat; a Magyar Köztársaság minisztériumainak felsorolásáról szóló törvényjavaslat, valamint a központi államigazgatási szervekről, valamint a kormány tagjai ... - ELNÖK (dr. Schmitt Pál): - DR. NAVRACSICS TIBOR (Fidesz), a napirendi pont előadója:
8 Hangsúlyozom a “talánt”. Ugyanis nem akarom a felelősséget elhárít ani. Önmagában minden intézményi megoldás lehet jó és lehet rossz. Egy intézményi megoldás nagyon kevés esetben szolgálhat minden körülmények között jól. Ez az intézményi megoldás is lehet akár rossz is, ha rosszul csináljuk. Rajtunk áll, hogy az a kormány zati szerkezet, az a minisztériumi szerkezet, amelyet most elfogadtatni kívánunk, valóban a közjót szolgáljae, valóban hatékony működést eredményeze, vagy pedig meghiúsítja a belé fektetett reményeket. A nyolc minisztériumi szerkezet mindenekelőtt azt az általunk eszmeként megfogalmazott gondolatot kívánja megjeleníteni, miszerint az egymáshoz tartozó szakpolitikai, ágazati politikai területek egy közös nevező mentén integrálódjanak, és így ez az egység, ez az integráció magasabb hatékonyságú működést idé zzen elő. A nyolc minisztériumban van három úgynevezett klasszikus minisztériumunk. Ezt igazából különösebben indokolnunk nem kell. A Honvédelmi Minisztérium, a Külügyminisztérium magától értetődően tagja a magyar kormányzati rendszernek. Szívesen fűzném h ozzá, hogy a Belügyminisztérium is, azonban az elmúlt négy évben éppen azt láthattuk, hogy nem volt az. A Belügyminisztérium az utóbbi időszakban Igazságügyi és Rendészeti Minisztériumként, illetve Önkormányzati Minisztériumként működött, és a hétköznapi é let tapasztalatai azt mutatják, hogy nem jól működött. Éppen ezért ezen változtatnunk kell. Azt hiszem, hogy ez nem politikai és nem ideológiai kérdés. Az előző ciklus egyik tévedését kell korrigálnunk; megint csak azt kell mondanom, hogy lehet, hogy ez az intézményi megoldás akár jól is működhetett volna. És itt most ne bontsuk ki az igazság minden részletét, hogy vajon az azt működtető politikusok működtették rosszul az intézményi megoldást, vagy maga az intézményi megoldás is önmagában már rossz volt. Mi ndenesetre a minisztériumok felsorolásáról szóló törvény azt célozza, hogy az új ciklusban ismét álljon helyre a Belügyminisztérium. További öt minisztérium valóban újnak tekinthető, részleteiben vagy egészében új megoldásokról van szó. A Vidékfejlesztési Minisztérium, amelynek az integrációs pontja, az összefogó pontja maga a vidékfejlesztés stratégiája, magában foglalja a környezetvédelmet, a vízügyet, a vidékfejlesztést és a mezőgazdaságot, amellyel szimbolizálni kívánjuk, hogy számunkra a vidékfejleszté s, akárcsak a mezőgazdaság, akár a környezetvédelem és akárcsak az ehhez erősen kötődő vízgazdálkodás is több, mint egyszerű ágazati politika; több, mint egymással konkuráló, időnként tárcaharcoknak kitett, minisztériumokra felszabdalt kormányzati részterü let, hanem egy olyan stratégiai terület, amely összefogva, közös fontossági pontok meghatározásával együttesen fejleszthető. Hiszen tudjuk, hogy ma már a mezőgazdaság nemcsak a földről szól, hanem szól a vidékről, szól a vidéki életformáról, szól a vidékfe jlesztésről. Tudjuk, hogy a környezetvédelem ma nemcsak környezetvédelmi szabványokról szól, ma nemcsak a természet védelméről szól, hanem szól általában a vidékről, egész környezetünk védelméről és egész környezetünk védelmének fejlesztéséről. És folytath atnám a felsorolást, aminek következtében úgy gondoltuk, hogy a Vidékfejlesztési Minisztérium, élén a különböző részérdekeket integráló miniszterrel, hozzá tud adni a vidék életéhez, hozzá tud adni a vidék fejlesztéséhez, reményeink szerint hatékonyabb uni ós forrásfelhasználást tesz lehetővé. A Nemzeti Erőforrás Minisztériuma, amely nevében így egyes számban tükrözi, hogy éppen ellenkezőleg a vádaskodásokkal, stratégiai jelentőséget tulajdonítunk az embernek. Számunkra az ember a közösség tagja, közösségéve l, adottságaival, képzésével, szociális körülményeivel nemzeti erőforrás, nem statisztikai adat. Nemzeti erőforrás, amelynek a legsokoldalúbb fejlődéséhez, egyéniségének legsokoldalúbb kibontakoztatásához kell hozzájárulni. Azaz nem nyugodhatunk bele abba, hogy az egészségügy csak pácienst, a szociálpolitika csak járadékost, az oktatás csak tanulót, a kultúra pedig csak kultúrafogyasztót lásson az emberben. Számunkra az ember teljes, létének minden dimenziójával, ennek következtében egy többdimenziós minisz térium kell hogy kibontsa az emberi lét teljességét, támogassa az erre irányuló kormányzati politikákat, képviselje a kormányzatban az embert, a nemzeti erőforrást.
