Országgyűlési Napló - 2010. évi tavaszi ülésszak
2010. május 26 (7. szám) - A nemzeti együttműködés programja című kormányprogram vitájának folytatása - ELNÖK (Jakab István): - KARA ÁKOS (Fidesz):
697 való közös nyilatkozatuk, és szerepel egy munkaadói szövetséggel egy megállapodás, ami egyébként műfajilag nem tartozik ide, de a többi érdekképviselet nem kap szerepet. Talán azt mondhatjuk, hogy nem kellenek a továbbiakban? Tisztelt Ház! Javaslom, hogy ezt a kérdést gondolják újra, hogy az együttműködésben a munkáltatók mellett a munkavállalóknak is a megfelelő szerepe meglegyen. Utolsó megjegyzésként engedjék meg, hogy a párbeszéd a megértéshez vezető út, ezért kérem önöket, hogy ne csak beszéljenek róla, ha nem gyakorolják is, járják végig a párbeszéd útját. Köszönöm, hogy értő módon meghallgattak. (Taps az MSZP soraiban.) ELNÖK (Jakab István) : Köszönöm, képviselő úr. Most felkészül Kolber István képviselő úr, az MSZPfrakcióból; s megadom a szót Kara Ákos ké pviselő úrnak, a Fideszfrakcióból. Öné a szó, képviselő úr. KARA ÁKOS (Fidesz) : Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Több mint 600 ezer regisztrált munkanélküli, súlyos megélhetési gondok sokak számára, napi megélhetési problémák az ország minden szegletében - mindannyian naponta találkozunk ezekkel a gondokkal. Óriási mértékű, tehát 600 ezernél is több a regisztrált munkanélküliek és álláskeresők száma, és mellettük nagy számban vannak azok, akik - fogalmazzunk egyszerűen és tömören - rendezetlen és bizonytal an munkaviszonyban dolgoznak, amely kevés biztonságot ad számukra és családjuk számára. A munkanélküliség következtében jelentkező anyagi, létfenntartási és lelki tényezők súlyos terhet jelentenek az egyének, a családok számára. Ha a munka, a foglalkoztatá s világát társadalmi szempontból is vizsgáljuk, akkor azt a közismert tényt is látjuk, hogy ma Magyarországon európai uniós összevetésben alacsony a foglalkoztatottság aránya. Mindezért helyes és szükségszerű, hogy A nemzeti együttműködés programjában a mu nka, a munka világa, az ezzel kapcsolatos kérdések jelentik az egyik fő hangsúlyt. Igen, ez kell hogy szerepeljen az egyik legfontosabb témaként, hiszen ez lehet majd a kiindulása, az alapja az elkövetkezendő időszak kormányzati intézkedéseinek. Ha azt a k érdést tesszük fel, hogy mekkora a mindenkori kormánynak a mozgástere a foglalkoztatás bővítéséhez, akkor két választ adhatunk. Az első válasz a közösség, a társadalom, az ország számára nem a helyes, nem a helyénvaló, hanem a rossz válasz. Ez így hangzik: majd a piac eldönti, mire van szükség, majd a világgazdasági folyamatok alakítják a sorsunkat. És mi a helyes válasz? Mi az, ami jó irányba tudja fordítani az országot? Ha a gazdaságfejlesztés egyik központi céljának fogalmazzuk meg a munkahelyteremtést, ha ezt kedvező adózási feltételekkel tesszük, ha csökkentjük a bürokráciát, ha felesleges hatósági intézkedésekkel nem terheljük a munkaerőpiac szereplőit, ha a képzés, a szakképzés feltételeit az igényekhez, a megjelenő szükségletekhez igazítjuk, ha az ál láskeresőket segítő intézményrendszert hatékonyabban működtetjük, illetve jól és helyesen fogalmazzuk meg az ország vállalkozásfejlesztési politikáját, akkor azt mondhatjuk, hogy igenis, van, lehet szerepe a munkaerőpiac pozitív befolyásolására a mindenkor i kormánynak. A benyújtott kormányprogram a választ ez utóbbiak szerint keresi, hiszen mindazt, amit az előbb felsoroltam, tartalmazza ez a program. A nemzeti együttműködés programja világosan megfogalmazza, hogy külön figyelem kell a 45 év felettiek, a pá lyakezdő fiatalok, a gyermekvállalás után újra munkát vállaló nők számára. Világosan megfogalmazza a szakképzés szükséges irányát, az átképzések jelentőségét. A cél az, hogy a munka, az értékteremtő munka segítségével az emberi méltóság megmaradhasson, az egyének, családok jövedelmi helyzete biztos hátteret tudjon nyújtani egyéni és közösségi céljaik megvalósításához. Rövid és hosszú távú célokat egyaránt megfogalmaz a kormányprogram. Összességében a foglalkoztatottak létszámát növelni, bővíteni kell. Minde zt a közösségi gazdasági igényeknek megfelelő, rugalmas formában kell tenni. Ilyen szempontból például nyilván fontos, hogy a hamarosan hatványozott igénnyel jelentkező mezőgazdasági idénymunkából adminisztrációs, bürokratikus és jelentős anyagi terhek mia tt ne maradjanak ki azok, akik számára ez jelenti a
