Országgyűlési Napló - 2010. évi tavaszi ülésszak
2010. május 26 (7. szám) - A nemzeti együttműködés programja című kormányprogram vitájának folytatása - ELNÖK (Jakab István): - KEPLI LAJOS (Jobbik):
689 nemzetünk természeti és épített környezetének megóvására szólít, azon belül is szűkebb pátriám, a Balaton, e páratlan kincs és az ott élő emb erek érdekeinek képviseletére. Engedjék meg, hogy a fentiek fényében néhány percet szenteljek a FideszKNDPpártszövetség kormányprogramjának fenntarthatósági és környezeti szempontú általános értékelésére. Az előttem szólókhoz hasonlatosan nekem is többny ire arról kell sajnos beszélnem, ami hiányzik belőle, de kezdjük az egyszerűbb részével, azzal a kevéssel, amit említ az ominózus program környezetünk védelméről. Az első intő jel egyébként, ami azt jelezte számomra, hogy a téma szinte teljesen lényegtelen a leendő kormánypárt számára, a választási programjuk volt, amely nemes egyszerűséggel még szinte meg sem említette a területet, ahol pedig tett, ott bár ne tette volna! A kormányprogram ettől mindössze annyiban különbözik, hogy míg előbbi - egyébként tel jesen dilettáns módon - víz alatti és víz feletti vizek védelméről beszélt, utóbbiban, okulva a kritikákból, a jobban hangzó, de hasonlóan értelmetlen föld alatti és föld feletti vizekről beszélnek. Kedves képviselőtársaim, azt hiszem, ez olyan szakmai igé nytelenség, amit ezen a szinten nem szabadna megengedni magunknak. Ha a több száz milliós költségvetésükből nem futotta arra, hogy egy szakértőt vagy akár egy középiskolás diákot megbízzanak a program átolvasásával, és ezek szerint a párton belül sem akadt hozzáértő ember, akkor az az ismeretlen kormányzati szándékaik komolyságát enyhén szólva is megkérdőjelezi számomra. Na de térjünk át az érdemi kérdésekre! Ami szerepel a programjukban - egyébként nagyon helyesen , például az épületek energiatanúsítványá nak szorgalmazása, az energiahatékonyság növelése vagy például a zöldközbeszerzés elterjesztése, ezek így, háttér nélkül, önmagukban csak jól hangzó, üres kifejezések, mondhatnám: reflexszerű beidegződések - mint Pavlov kutyájánál a csengőszóra történő nyá lcsorgatás , valós háttér, szakmai háttér nélkül nem lehet őket értelmezni. Mi azonban feltételezzük az önök részéről a jó szándékot, és a többit pedig majd összeadjuk hozzá. Segítünk megtölteni ezt tartalommal. Ha már egymillió új munkahelyről beszéltün k, akkor ne feledkezzünk meg arról, tisztelt képviselőtársaim, hogy az önök állításával ellentétben a növekedés sosem, maximum a fejlődés lehet fenntartható, és az egymillió új munkahely csak a zöldiparba történő intenzív beruházással valósítható meg, a ho sszú távú környezeti érdekek szem előtt tartásával. Nincs mese, meg kell például akadályozni azt a lehetetlen helyzetet, hogy ma a multinacionális vállalkozások által uralt hulladékhasznosítás milliárdos hasznát kiviszik az országból, miközben a hasznosíth atatlan szemét és így a környezeti kár is itt marad nekünk. Esetleg a bürokráciacsökkentést is töltsük meg valós tartalommal, és szabadítsuk meg végre a magyar kisvállalkozókat a valódi környezetvédelmi célokat nem szolgáló iszonyatos adminisztrációs teher től - a fémkereskedelmi törvény, a környezetvédelmi termékdíj, a zöldhatóságok iratgyárai, és még sorolhatnám , és ehelyett radikálisan változtassunk az ellenőrzések hatékonyságán. Állítsunk fel végre egy valódi zöldkommandót, amely nem a jogszerűen működ ni próbáló vállalkozások ellehetetlenítésére irányul - mint ahogy az ma történik , hanem valódi környezetkárosítások leleplezésére. Úgy gondolom, érdemes lenne például a kármentesítésekre elköltött állami milliárdok hasznosulását is vizsgálni, szerintem m eglepő eredményekre bukkannánk. Az elmúlt húsz év környezetvédelmi tárcái horribilis összegű támogatási pénzeket hívtak le környezetvédelmi célokra, de ha nyitott szemmel járunk az országban, csak egyre romló környezeti állapotot tapasztalunk. Nincs valódi környezetvédelem, nincs valódi természetvédelem, nincs valódi állatvédelem, vagy ha mégis van, az az erejükön felül teljesítő szakmai és civil szervezeteknek köszönhető, amelyek elvégzik az állam feladatát ezen a téren is. Tehát van teendő bőven. Önök ren dkívül helytelen módon a vidékfejlesztési tárca alá sorolták be a környezetvédelmet, megszüntetve annak önállóságát, amelyre még a legelvetemültebb szociálliberális időkben sem volt példa. Túl azon, hogy a mezőgazdaság és a környezetvédelem érdekei sajnos nemegyszer ellentétesek, mint azt a múltban már tapasztalhattuk, a hierarchia azt a látszatot kelti, minthogyha a
