Országgyűlési Napló - 2010. évi tavaszi ülésszak
2010. május 26 (7. szám) - A nemzeti együttműködés programja című kormányprogram vitájának folytatása - ELNÖK (Lezsák Sándor): - DR. PESTI IMRE (Fidesz):
666 támogatását nemkívánatos öntözőkannaeffektusnak nevezni. Most akkor kel l a kicsi, vagy nem kell a kicsi? Mint tudjuk, a jelenlegi közös agrárpolitika sem ezeknek a kisüzemeknek kedvez. Hatperces felszólalásom alatt az EUban három gazdaság ment tönkre, és ők mindig a kis- és közepes gazdaságok közül kerülnek ki. Tehát a közös agrárpolitika figyelembevétele nélkül a kormány minden vidéki munkahelyteremtésre irányuló igyekezete az EU közös szabályozás akadályaiba ütközve fog megbukni. A társadalom jogos elvárása lett volna egy kormányprogramtól, hogy az kifejtse a kormány szándé kát arról, hogy milyen célokért fog küzdeni a 2013 utáni közös agrárpolitikával kapcsolatban a Tanácsban vagy 2011ben, a magyar EUelnökség idején. A program hangsúlyozza, hogy a magyar mezőgazdaság számára a legfontosabb piac a helyi és a hazai piac. Ezz el teljes mértékben egyetértünk, hozzátéve, hogy az élelmiszerönrendelkezésünk teljes megteremtése lehet csak a végső cél. A program néhány élelmiszerminőségi elvárásra történő utalástól eltekintve azonban nem fejti ki, hogy ezeket a piacainkat hogyan kí vánja a jövőben a jelenleginél eredményesebben megvédeni. Megjegyzem, hogy nem kellett volna odadobni piacaink 100 százalékát a támogatások 25 százalékáért a csatlakozási szerződésünk FideszMSZPnagykoalíciós előkészítése során. (Lázár János leül dr. Bárá ndy Gergely mellé. - Mesterházy Attila: Baj lesz ebből!) Tudjuk, hogy ezt a kérdést, mármint a hazai és helyi piacaink védelmét megnyugtatóan csak a KAP- és a WTOmegállapodásaink keretén belül lehet kezelni, és ez a mozgástér igen szűk. Változtatásához sz övetségesek kellenek a többi tagállam köréből, következésképpen igen nagyfokú kreativitást és hozzáértést kíván a kormánytól - amit viszont a programból nem lehet kiolvasni. A leendő kormány WTOviszonyulásáról sem beszél a program, pedig sajnos a tervezet t helyi, hazai élelmiszerpiacaink védelmét vagy a GMO kérdését sem vonhatjuk ki nemzetközi kötelezettségvállalásaink keretei közül, különös tekintettel arra, hogy önrendelkezésünket feladva ezeket a jogosítványainkat már teljes mértékben átadtuk az EU kere skedelmi főbiztosának. Végezetül ajánlom szíves figyelmükbe azt a szövetkezeti fenntartható vidékfejlesztési modellt, amely a gyakorlatban már húsz éve bizonyított. Nekünk itt 810 hektárra van szükségünk egy munkahely teremtésére, míg ez egy ipari nagyüze mben eléri a 100 hektárt is. Felajánlom… (Gőgös Zoltán: Harminc!) Átlagban ez a 100 hektárt is eléri. Felajánlom gyakorlati tapasztalatainkat a kormányprogram sikeres megvalósítása érdekében ezen a téren. Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiban.) ELNÖ K (Lezsák Sándor) : Köszönöm, Varga képviselő úr. Felkészülnek: Sós Tamás és Kovács Zoltán képviselő urak. Hozzászólásra következik Pesti Imre képviselő úr, Fidesz. DR. PESTI IMRE (Fidesz) : Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársak! Tisztelt Ház! A jövőt nem irányíthatjuk, ha nem vagyunk tisztában a jelennel, és nem értékeljük kellőképpen a múltat. Igaz ez akkor is, amikor az egészségügyről beszélünk a kormányprogramban. Kell egyfajta helyzetértékelést adni. Ez a helyzetértékelés elég szomorú, hisz en az elmúlt nyolc évben, de különösen az elmúlt négy évben jelentős forrásokat vontunk ki az egészségügyből, a gyógyítómegelőző kasszából 400 milliárdot, pontosabban 250 milliárdot, az összkasszából 400 milliárdot. Mindez odavezetett, hogy maholnap az eg észségügy működésképtelenné vált. Valóban felperzselődött az egészségügy, és ezen a felperzselődött talajon kell egy vadonatúj egészségügyet, egy egészségügyi rendszert létrehozni. Picit úgy érzi az ember, olvasva a kormányprogramot, hogy a semmiből kell e gy új, más világot teremteni, ahogy ezt annak idején Bolyai fogalmazta meg akkor, amikor az euklideszi geometria 11. pontját cáfolta. Az elmúlt időszak eredménye volt, hogy orvosorvos, orvosbeteg közötti kapcsolat ment tönkre, megszűnt a bizalom az egész ségügyi rendszer és a polgárok között. Ennek eredménye lett a várólisták kialakulása, eredménye lett a kórházak eladósodottsága, és nagyonnagyon sok olyan,
