Országgyűlési Napló - 2010. évi tavaszi ülésszak
2010. május 26 (7. szám) - A nemzeti együttműködés programja című kormányprogram vitájának folytatása - ELNÖK (Balczó Zoltán): - GYÖNGYÖSI MÁRTON (Jobbik):
643 Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz és a KDNP soraiban.) ELNÖK (Balczó Zoltán) : Hozzászólásra következik Gyöngyösi Márton, Jobbik. Balsai István felszólalására majd a szünetet követően kerül sor. Képviselő ú r, öné a szó. GYÖNGYÖSI MÁRTON (Jobbik) : Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! A kormányprogram második napja tartó vitájában képviselőtársaim nagyon sokféle szemszögből elemezték már a kormánypártok által beterjesztett javaslatot. Én a magam részéről a program külpolitikai vonatkozásaira szeretnék röviden kitérni. A kormányprogram preambulumaként is értelmezhető nemzeti együttműködés nyilatkozata első mondatában úgy fogalmaz, idézem: “Az átmenet két zavaros évtizede után Magyarország v isszaszerezte az önrendelkezés jogát és képességét.” Ezzel közvetve a nyilatkozat is elismeri, hogy mostanáig Magyarországon nem volt vagy nem volt teljes az önrendelkezés. A kérdés már csak az, hogy a jelenlegi kormánypártoknak volte részük abban, hogy a z átmenet két évtizede igencsak zavarosra sikeredett. Vane felelősségük abban, hogy a nemzet erőfeszítései rendre - és itt újra idézet következik : “Politikai paktumokba, szabadság helyett kiszolgáltatottságba, önállóság helyett eladósodásba, felemelkedé s helyett szegénységbe, remény, bizakodás és testvériség helyett mély lelki, politikai és gazdasági válságba torkollottak.” Hitelesnek és őszintének tekinthetőe ez a nyilatkozat egy olyan párttól, amelyik a kezdetektől nemcsak a rendszerváltás rendszeréne k kialakításában, de annak zavaros működtetésében és fenntartásában is részt vállalt? Hitelesnek és őszintének tekinthetőe az a kormány, amely a nagybetűs, forradalminak titulált fordulat kivitelezését ugyanazokra az emberekre bízza, akik a zavaros évtize dek haszonélvezői, irányítói voltak? Maradjunk a külpolitikánál, és konkretizáljuk a problémát: elvárhatóe Martonyi Jánostól a nemzetérdekű külpolitika képviselete? Attól a Martonyitól, aki 1988ban lépett be az MSZMPbe, majd a globális pénzügyi háttérha talom egyik nagyhatalmú intézménye, a Baker & McKenzie helyi rezidenseként tevékenykedett, és a titkos Bilderbergcsoport ülésein vett részt. Tisztelt Képviselőtársaim! A külpolitika volt az elmúlt két zavaros évtized talán egyetlen olyan területe, amelybe n az egymást váltó jobb- és baloldali kormányok tökéletesen egyetértettek. Ezt akár pozitívumként is értékelhetnénk, ha a népfrontos összeborulás tárgya nem a szuverenitásunkat korlátozó egyoldalú euroatlantista külpolitika lett volna. Ha a kormányprogram az elmúlt két zavaros évtizedről beszél, érdemes lett volna kitérni arra is, hogy ezt az állapotot az elmúlt húsz év krónikus Nyugatimádata eredményezte, gazdasági téren a neoliberalizmus, külpolitikai téren az euroatlantista irány kritikátlan és szolgale lkű követése a pragmatikus nemzeti érdekképviselet helyett. Milyen érdek diktálta a kisantantországokkal kötött csúfos alapszerződéseket, amelyekkel feladtuk a határon túlra szakított magyarság határozott érdekképviseletét? Az EUcsatlakozási tárgyalásoko n kiharcolt harmatgyenge feltételek, Románia EUcsatlakozásának feltétel nélküli megszavazása, a lisszaboni szerződés olvasatlanul történő megszavazása, a magyar honvédelem lezüllesztése és idegen érdekek oltárán történő feláldozása távoli NATOmissziókon, és még hosszan sorolhatnám a magyar külpolitika cseppet sem szívderítő stációit. Összegezve elmondható tehát, hogy 1945 óta nincs önálló magyar külpolitika. A 45 évnyi Moszkvához igazodást felváltotta 20 évnyi igazodás Brüsszelhez és Washingtonhoz. Tiszte lt kormánypárti Képviselőtársaim! A papír sok mindent elbír, még azt is, hogy Orbán Viktor miniszterelnök úr a keleti nyitást meghirdesse rajta. Kíváncsian várjuk ennek a nyitásnak az első értékelhető eredményeit. Mi, jobbikosok leszünk a legboldogabbak, h a két évtized után a
