Országgyűlési Napló - 2010. évi tavaszi ülésszak
2010. május 26 (7. szám) - A nemzeti együttműködés programja című kormányprogram vitájának folytatása - ELNÖK (Balczó Zoltán): - SZATMÁRY KRISTÓF (Fidesz):
641 Azt gondolom, ennek az új kormányprogramnak a gazdasági része megfelelő alapot biztos ít a főbb célok megvalósításához. Ez az alap pedig nem más, mint a gazdaság újjáélesztése és a munkaközpontú társadalom megteremtése. Hiszen talán mindannyian tudjuk, hogy nincs sem család, sem otthon a munka biztonsága nélkül, az egészség és a rend sem ké pzelhető el hosszú távon, ha egy állam, ha az államban élő vállalkozók nem tudnak az embereknek munkát adni. Azt is jól tudjuk, és erről majd még részletesebben beszélnék, hogy ma Magyarországon - illetve az elmúlt időszakban is - a hazai vállalkozások azo k, amelyek leginkább munkát tudnak adni az embereknek. De van egy másik szempont is ebben a kormányprogramban - már ennek a gazdasági részében , amire érdemes felhívni az Országgyűlés figyelmét. Ez az az érdekes esemény, hogy ez a magyar gazdasági paradig maváltás, ami ebben a kormányprogramban van, egybeesik egy európai szintű gazdasági paradigmaváltással is. Tehát azok a kihívások, amelyek Magyarországon vannak - pontosan a világgazdasági válság kapcsán , a világban is hasonló problémákat vetnek fel. Ez pontosan az az irány, hogy az értékteremtő munkán alapuló gazdaság húzhatja ki Magyarországot, és húzhatja ki egész Európát és talán a világgazdaságot is abból a válságból, amiben benne van. Ezt nyugodtan nevezhetjük a szabadpiac újrafogalmazásának is, és ha itt kicsit lehet gazdaságtörténeti húrokat is pendíteni, akkor a kapitalizmusnak egy új, weberi alapokra helyezését is jelentheti, amely talán válasz arra is, hogy valóban nyugodtan nevezhetjük bizonyos szempontból forradalminak a kormányprogramban szer eplő gazdasági elveket. De miben is áll a rendszerszintű különbség ebben a kormányprogramban, a gazdaságot illetőleg? Ugyanis az elmúlt időszakban az volt a probléma, hogy sokan hangoztatták: munkát kell adni az embereknek, csak éppen azt felejtették el me gtenni, hogy azokat kell támogatni, akik munkát tudnak adni az embereknek. És nem akármilyen munkát, hiszen az állam is sok esetben sok százezer embernek ad munkát, hanem itt annak a munkának a fontosságáról beszélünk, amely valóban a vállalkozókból, piaci alapon szerveződik, és ilyen módon tud megélhetést adni az embereknek. Pontosan tudjuk - mint említettem, mind a magyar, mind nemzetközi példák alapján , hogy a legtöbb munkát ma Magyarországon és egész Európában a hazai kötődésű kis- és közepes vállalko zások tudják adni. Ezért értelemszerűen ennek a kormányprogramnak a gazdasági központjában a hazai vállalkozások megerősítése nem öncélként szerepel, hanem azért, mert ők tudják a valós munkát adni az embereknek. Ők azok, akik egyébként ma is a foglalkozta tottak kétharmadát foglalkoztatják, ők azok, akik nem szaladnak tovább egy gazdasági válság kapcsán, ők azok a vállalkozók, akik a legkisebb faluban is tudnak munkát adni, és akik a profitjuk nagy részét nem offshore cégeken keresztül viszik külföldre. Te hát munkát kell adni az embereknek, és a munkát adókat kell támogatni, és erre vállalkozik ez a kormányprogram. Egyetlen példát engedjenek csak meg a szemléletváltozás szükségességére: ezelőtt másfél évvel itt a parlamentben még azért kellett küzdenünk, ho gy az akkori kormány a napi standolást és a készpénzforgalom megszüntetését ne tudja átvinni az Országgyűlésben. Ehhez képest valóban lehet azt mondani, hogy forradalmi változások vannak a kormányprogramban. Az idő előrehaladtával csak néhány nagyon fontos dolgot hadd mondjak a kormányprogramból. A kormányprogram célul tűzte ki az adók számának és mértékének csökkentését, a hivatali bürokrácia leépítését, az állami hivatalok büntetésben való érdekeltségének megszüntetését - ez nagyon régi kérése a vállalkoz óknak , az engedélyek egyszerűsítését, a vállalkozói érdekképviseletek megerősítését, a fizetési fegyelem megerősítését, a körbetartozások visszaszorítását, az alacsony vállalkozói hitelkamatok kikényszerítését, a bírósági eljárások felgyorsítását, a kere skedelmi monopóliumok felszámolását, a hazai termelők és kiskereskedők megerősítését, a túlbürokratizált és a korrupció melegágyának számító közbeszerzési rendszer átszabását, a tisztességes vállalkozások megerősítését, az uniós források rendszerének átala kítását, a források többségének vállalkozásfejlesztési célra való fordítását, a pályázatok egyszerűsítését és végül, de nem utolsósorban egy új Széchenyiterv beindítását. (12.20)
