Országgyűlési Napló - 2010. évi tavaszi ülésszak
2010. május 26 (7. szám) - A nemzeti együttműködés programja című kormányprogram vitájának folytatása - ELNÖK (Lezsák Sándor): - POKORNI ZOLTÁN (Fidesz):
636 A kritikai gondolkodással, érveléssel és az iskola ügyeiben a kisebbnagyobb döntésekben való részvétellel kezdődik a demokratikus cselekvés. És itt érkezünk el a kormányprogram legsúlyosabb állításához. A szöveg 74. oldalán ezt olvashatjuk: “Teljességgel sikertelenek voltak a szociális politikához hasonlóan kanyargós és zsákutcába vezető iskolai integrációs kísérletek, hiszen további leszakadást okoztak, és így növelték a társadalmi különbségeket.” Zárójelben megj egyzem, hogy mindez úgy szerepel ebben az okmányban, hogy a Fidesz frakcióvezetőjének városában valósul meg az egyik, Európában méltán ismert és híres oktatási integrációs program. Kormányprogramszerzőktől ugyan nem várható el, hogy naprakészen kövessék a társadalomtudományos szakirodalmat, de egy ilyen fontos kérdésben mégis illene legalább kellő óvatossággal fogalmazniuk. Az LMP a számos iskola gyakorlatában megvalósuló úgynevezett rideg integráció kemény kritikusa. Helyette egy új megközelítés, az inklúz ió híve. Eszerint az együttnevelés, az integráció magától értetődő kiindulópont, ehhez adódik hozzá az egyéni odafigyelés és korai fejlesztés. Tisztelt Képviselőtársaim! Ebben a témában fontos a pontos fogalmazás. Az integráció a gyakorlatban gyakran sokfe lé nehezen működik. De akkor sem mehetünk el szó nélkül e mellett a kormányprogram rangjára emelt hamis állítás mellett. Kézdi Gábor és Surányi Éva oktatásgazdászok feketén fehéren, adatokkal bizonyítják, hogy az integráció összességében igenis sikeres, mé g jelenlegi, általunk egyébként bírált formájában is. A pontosság kedvéért hozzá kell tennünk azt is, hogy az idézett kutatást érte szakmai kritika, de a szegregáció híveit is el kell keserítenem, a szerzők pontról pontra cáfolták az ellenük felhozott érve ket. Aki ez után érdeklődik, szívesen megadom az idevonatkozó hivatkozásokat. A FideszKDNPt az iskolai integráció nehézségei hogy, hogy nem, arra sarkallják, hogy további erőfeszítéseket tegyen az integráció sikeréért, azért, hogy egy olyan iskolarendsze r jöjjön létre, amely a hátrányos helyzetűek, romák és nem romák, valamint a lemaradók felzárkóztatását biztosítja, és egyúttal minden tanuló számára jó minőségű oktatást garantál. A tanulási nehézségekre és a magatartászavarra is van ellenszer, de ez nem a szegregáció. Tisztelt Képviselőtársaim! A nemzeti egység az iskolában kezdődik. Hogy ne termeljen a magyar iskola tömegesen munkanélkülieket, ez közös érdekünk. Ebben az LMP szívesen nyújt önöknek szakmai segítséget. Köszönöm a szót. (Taps az LMP és az M SZP soraiban, szórványos taps a Jobbik soraiban.) ELNÖK (Lezsák Sándor) : Köszönöm Osztolykán Ágnes képviselő asszony hozzászólását. Fölkészülnek: Tukacs István és Szatmáry Kristóf képviselő urak. Kétperces szólásra következik Pokorni Zoltán képviselő úr, F idesz. POKORNI ZOLTÁN (Fidesz) : Elnök Úr! Tisztelt Ház! Kedves Képviselő Asszony! Kedves Ágnes! Az integráció valóban fontos kérdés, és talán az egyik legkomolyabb dilemma az elmúlt nyolc év oktatáspolitikájának a mérlegre tételekor. Nem kevés pénzt szánt a Medgyessy, illetve a Gyurcsánykormány erre a célra. Vitatkoztunk itt erről az Állami Számvevőszék jelentése kapcsán. És ennek az eredménye nem jó. Nőtt a cigány gyerekeket elkülönítő osztályok száma, nőtt az elkülönítéssel lehetetlenné tett gyerekek ar ánya az elmúlt nyolc esztendőben, annak ellenére, hogy Hiller miniszter úr vagy Magyar Bálint miniszter úr fennen hangoztatta az integráció elsőrendűségét és fontosságát. (Dr. Hiller István: Ez így van!) Kudarc ilyen értelemben az elmúlt nyolc év. Lehet el lenérvként vagy védekezésként elmondani, hogy összességében nőtt a magyar gyerekek körében a cigány gyerekek aránya, és ezen belül érthetően - tegyük idézőjelbe ezt a szót erősen, mert érthetetlen és elfogadhatatlan , ezen belül nőtt valamelyest a kirekes ztve, dezintegráltan, elkülönítve
