Országgyűlési Napló - 2010. évi tavaszi ülésszak
2010. május 26 (7. szám) - A nemzeti együttműködés programja című kormányprogram vitájának folytatása - ELNÖK (Lezsák Sándor): - KÓSA LAJOS (Fidesz):
633 időnk arra, hogy az egészségügy munkaerő- és utánpótlásgondjait jövőbe vesző homályos ígéretekkel kezeljük. Hogyan akarja a kormány nem adminisztratív eszközzel megállítani az egészségügyi dolgozók külföldre való elvándorlását, a pályaelhagyást, ho gyan akarja itthon és a szakképzésben tartani az utánpótlást, vonzóvá tenni számukra az egészségügyi pályát? Milyen forrásokból kívánnak különféle ellátási szintek szükséges fejlesztéseire, a népegészségügyi feladatok teljesítésére fedezetet biztosítani? Nagyon nagy örömmel olvastam például a mentőszolgálat fejlesztésére vonatkozó elképzeléseket, és tény, hogy ezek nélkül az elképzelések nélkül a sürgős esetekben 15 perc alatt kiérkező mentő csak hiú ábránd marad. Remélem azonban, hogy azokra a betegekre i s gondoltak, akikért, ha nem részesülnek azonnali életmentő beavatkozásban, a 15 perc alatt kiérkező mentőegység jószerivel már nem sokat tehet. Bízom abban, hogy a laikusok ilyen irányú képzése, az emberek egészségtudatos magatartásra való nevelése, a nem zet egészségkultúrájának növelése is megoldást nyer a célok között. A hálapénz megszüntetésére vonatkozó elképzeléseken túl jó lenne megtudni azt is, hogy mit kíván tenni a kormány az egészségügyi kassza rovására létező korrupció és a korrupcióra lehetőség et adó okok felszámolására. A kérdések sora folytatható, hiszen a kormányprogram egészségügyre vonatkozó célkitűzéseinek megvalósítása még sok kérdés megválaszolását igényelné. Végezetül már csak egy kérdés: a kormányprogramban megfogalmazott célok, az egé szségügy megmentése, valamint a nemzeti összefogás jegyében és érdekében elfogadjáke önök végre a szakmák segítségét, vagy netán a rendszerváltás kormányainak eddig alkalmazott gyakorlatát kívánják folytatni, amely mellőzte a szakmával való együttműködést , és amely törvényszerűen vezetett az egészségügy jelen katasztrofális helyzetének kialakulásához? Köszönöm a szót. (Taps a Jobbik padsoraiban.) ELNÖK (Lezsák Sándor) : Köszönöm Gyenes Géza jobbikos képviselő hozzászólását. Felkészül Osztolykán Ágnes képvis elő asszony és Rogán Antal képviselő úr. Szólásra következik Kósa Lajos képviselő úr, Fidesz. KÓSA LAJOS (Fidesz) : Elnök Úr! Tisztelt Ház! Kedves Képviselőtársak! A magyar állam hosszúhosszú ideig arról volt ismert és nevezetes Európaszerte, hogy egy nag yon jól szervezett állam egészen kiváló közigazgatással. Nem véletlen az, hogy a magyar állam közigazgatási rendszerét a magyar királyság fennállása alatt probléma nélkül elfogadták olyan népek is, akik egyébként csak érintőlegesen tartoztak a magyar királ ysághoz, perszonálunió révén vagy más államjogi megoldások révén. De részesülhettek abból a versenyelőnyből - bár ezt nyilván akkor nem így mondták , amit az jelentett, hogy egy nagyon jól szervezett állam, egy nagyon jól szervezett ország rendezi az otta ni emberek életét, a mindennapjait, és nagyonnagyon hosszú ideig, nyugodtan mondhatom, a magyar közigazgatás kialakítása, rendje, a magyar közigazgatási szakemberek Európaszerte megbecsült emberek voltak. A rendszerváltás utáni időszak sajnos nem fogalma zta újra azt, hogy hogyan is lehet visszatalálni a magyar közigazgatásnak arra a vonalra, amire méltán büszkék lehetünk, és egy rendkívül ösztövér rendszert alkotott meg, féligmeddig lebontva a korábbi tanácsi és központi közigazgatási rendszert, időnként megpróbálva visszatérni oda, például akkor, amikor a regionalizáció különböző javaslatai voltak a parlament előtt; de kétségtelen, hogy húsz év végén ma elmondhatjuk: a magyar közigazgatás kétségbeejtő állapotban van. És az, hogy a magyar állam ilyen mért ékben szétesett, jelentős mértékben annak a nyolcévi ámokfutásnak köszönhető, amit Gyurcsány Ferenc, Medgyessy Péter, Bajnai Gordon és mások vittek véghez átgondolatlanul, megfontolatlanul, de kétségtelenül pillanatnyi, éppen jónak látszó ötletektől vezére lve.
