Országgyűlési Napló - 2010. évi tavaszi ülésszak
2010. május 26 (7. szám) - A nemzeti együttműködés programja című kormányprogram vitájának folytatása - ELNÖK (Lezsák Sándor): - SZÁSZFALVI LÁSZLÓ (KDNP):
630 Tisztelt Ház! Önmagában az egyházak hitéleti tevékenységét is, az egyházak által képviselt szilárd erkölcsi értékeket is és a val óságos közösség teremtését is a magyar társadalom és a mindenkori magyar politika meg kell hogy becsülje, támogatnia kell. Ám mindezen túlmenően az egyházak az elmúlt évszázadokban sokat tettek, sokat letettek a nemzet asztalára a közoktatás területén, a s zociális és egészségügyi intézmények működtetése területén, a magyar kultúra, a közösségépítés, a lelki gondozás vagy akár a cigánypasztoráció területén. Az egyházak voltak a magyar történelem során a legnehezebb időkben, a legnagyobb kataklizmák idején, a legnehezebb pillanatokban a nemzet lelkiismerete. Tisztelt Országgyűlés! Magyarországon az állam és az egyház egymástól alkotmányosan elválasztva működik. Ugyanakkor ez az alkotmányos elválasztás nem zárta és nem zárja ki azt, hogy az állam együttműködjön az egyházakkal, sőt hogy minőségi együttműködést alakítson ki a közjó előmozdítása, a társadalom szöveteinek újjáépítése és lelki, szellemi, kulturális gyarapodása érdekében; úgy, mint ahogy azt az első Orbánkormány tette és kialakította. Tisztelt Ház! A z elmúlt nyolc évben a szocialistaliberális kormányok ezt az együttműködést tették tönkre. A kormány és az egyházak közötti minimális párbeszédet is megszüntették, a szocialisták megszüntették a dialógust, diszkriminálták az egyházakat, egyházi intézménye ket, megszegték a vatikáni szerződést és a protestáns egyházakkal kötött megállapodásokat, nem tartották be a hatályos törvényeket. Elég utalnom itt, ezen a helyen az Állami Számvevőszék által végzett vizsgálatokra és jelentésekre, amelyek szerint egyrészt az elmúlt években több mint 4 milliárd forintot a szocialista kormányok törvénytelen módon nem fizettek ki az egyházi oktatási intézményeknek, végső soron az egyházi intézményekben dolgozó magyar adófizető polgárokat, pedagógusokat és az egyházi intézmény eket igénybe vevő gyermekeket és szülőket diszkriminálva és másodrendű állampolgárokká degradálva őket. Mindezen túlmenően a legnagyobb bűnei a szocialista kormányoknak a trükkök százai voltak, amikor is jogszabálymódosításokkal, pénzügytechnikai bűvészke désekkel, a párbeszéd jegelésével az egyházpolitika terén is kiszámíthatatlanságot és anarchiát idéztek elő, annak ellenére, hogy az egyházak vezetői folyamatosan azt kérték, azt képviselték, hogy kiszámítható, stabil, hosszú távon perspektivikus jogszabál yi környezetet és hozzá kapcsolódó finanszírozást alakítsanak ki az állam képviselőivel, hogy ezen a stabil, kiszámítható kereten belül ők kiszámíthatóan végezzék, végezhessék szolgálatukat a társadalom javára. Tisztelt Országgyűlé s! Tisztelt Képviselőtársaim! Az elmúlt nyolc év szocialistaliberális kormányzata hosszú volt, és megalázó helyzetet teremtett az egyházak számára, de hála istennek, immár vége van. Egy új kezdet elején állunk, egy új korszak kezdődik az állam és az egyhá zak kapcsolatában is, ahogyan ezt az előttünk fekvő kormányprogram, A nemzeti együttműködés programja megfogalmazza, ahogyan az új kormányfő és az új kormány a program tanúsága szerint is és az Erős Magyarország című alapprogram szerint is a társadalom alk otó energiáit, a kisebb és nagyobb közösségek tevékenységét szeretné felszabadítani és segíteni, úgy az új kormány számít az egyházak hitéleti és közszolgálati, közösségteremtő, gyógyító és építő munkájára és szolgálatára. (11.30) Nemcsak számít, hanem akt ívan építeni akar erre a közös munkára. A kormányprogram célja a nemzeti egység megteremtése, illetve folyamatos munkálása. A nemzeti egység munkálásának eszköze a nemzeti együttműködés rendszere, amelyben kiemelt szerepet játszanak az értékek. Számunkra s tratégiai jelentőségű érték a közösségek jelenléte. A család mellett ezek a közösségek, egyházak, civil szervezetek s hazai nemzetiségi közösségek jelentik a társadalom élő szövetét, a megmaradást és a jövőt. Ezek a közösségek nem koloncok az állam nyakán, nagy részük nem virtuális közösség, hanem kézzelfogható, nyomon követhető, a helyi környezetben jelen lévő, értékteremtő közösségek, amelyekre nemcsak számítunk a következő évek nemzetépítő munkájában, hanem amelyekkel értékteremtő, élő párbeszédet és egy üttműködést kívánunk és fogunk kialakítani.
