Országgyűlési Napló - 2010. évi tavaszi ülésszak
2010. május 26 (7. szám) - A nemzeti együttműködés programja című kormányprogram vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Schmitt Pál): - LÁZÁR JÁNOS (Fidesz):
606 hozzájárult ahhoz, hogy a magyar társadalom elveszítse a bizalmát a Magyar Országgyűlésben. Ezt nem csak azért említem, mert az első re flexek sokak esetében az új Országgyűlésben mintha régiek lettek volna; igen, nagyon fontosnak tartom annak hangsúlyozását, hogy mi is történt az Országgyűlés alakulásakor. A parlamenti többség az előzetes siralmakkal szemben csattanós választ adott, hisze n felajánlotta az együttműködés lehetőségét. Bár önök minden alap nélkül azt jósolták, mi nem éltünk vissza az erőnkkel, amikor a parlamenti alelnökök számát határoztuk meg. Önök minden alap nélkül azt jósolták, mi mégsem éltünk vissza az erőnkkel, amikor a parlamenti bizottságokról, a bizottsági struktúrákról és az egyharmadról döntöttünk. Bár önök minden alap nélkül ezt jósolták, mi nem éltünk vissza az erőnkkel, amikor a parlamenti bizottságok elnökeiről döntöttünk. A valóság, az Országgyűlés mai valóság a ennél sokkal hajmeresztőbbre sikerült. Önök a kétharmados többségnél is félelmetesebb ellenfelet találtak maguknak: saját magukat, tisztelt képviselőtársaim. (Taps a Fidesz és a KDNP soraiból.) Nem velünk, hanem önmagukkal birkóztak és viaskodtak az elle nzéki jogosítványokért. Ugye, elismerik, hogy ez talán mégsem a Fidesz antidemokratikus ármányának a gyümölcse? (Közbeszólás az MSZP soraiból: Ááá!) Ugye, elismerik, hogy a Fidesz nem tehet különbséget ellenzéki pártok között, nem teheti meg azt, hogy voks és voks, választó és választó, választott és választott között különbséget tegyen? Ugye, elismerik azt, hogy önök kiáltanak először farkast, akarom mondani, a parlamenti kétharmaddal visszaélő Fideszt, ha mi netán vennénk a bátorságot, és mi diktálnánk ön öknek az ellenzéki pártok közötti szereposztást? Ezt a szereposztást önöknek kell kialakítani. A Fidesz az önök vitáiban a következő években nem lehet döntőbíró. Önök lennének az elsők, akik diktátumról beszélnének, ha mi ezt magunknak vindikálnánk. Tiszte lt Képviselőtársaim! Mindezzel együtt a kutyakomédia, amellyel az Országgyűlés munkája kezdődött, annak megítéléséhez nagymértékben fog hozzájárulni. Ezért tisztelettel azt kezdeményezem az Országgyűlésben tevékenykedő ellenzéki pártoknál, hogy alakítsák k i az ellenzéki egyeztetés rendszerét, amit mi tiszteletben fogunk tartani. (Felzúdulás az MSZP padsoraiban. - Közbeszólások az MSZP soraiból: A kormányprogrammal foglalkozzál! - Egyeztessen a Jobbikkal a Fidesz!) Mi ebben fogadókész partnerei leszünk az Or szággyűlésben az ellenzéknek. Igen, van ebben természetesen önző álláspont is, hiszen mi szeretnénk helyreállítani az Országgyűlés tekintélyét, amiben szükségünk lesz az önök tevékenységére, az önök javaslataira is. Tisztelt Képviselőtársaim! A kormánypárt frakciójának vezetőjeként szerfölött igazságtalannak tartanám, ha bárki is abban találná meg az erőfölénnyel való visszaélés bizonyítékát, hogy az ellenzék a maga belső vitái miatt nem él a parlamenti jogosítványaival. Önöknek a jogaik adottak, a választá si matematikán túli mértékben is. Mi azt kérjük önöktől, hogy éljenek az ellenzék számára biztosított jogokkal, találják meg ennek a módját. (Taps a Fidesz és a KDNP soraiból.) Tisztelt Képviselőtársaim! A magyar politika az elmúlt húsz esztendőben itt az Országgyűlésben a hatás és az ellenhatás ritmusára épült fel. Gyakran előfordult, hogy ha valaki fehéret mondott, a másik azonnal feketét. Természetesen ebben megvan a mi felelősségünk is, ami az elmúlt nyolc esztendőt illeti. Azonban ez a kormányprogram s zakít ezzel a politizálással. Az ellenpontozó szerkesztés még nem jelent jövőképet, egy ország újraegyesítéséhez nem elég a tagadás, a program ugyanis pozitív. (9.40) Tisztelt Képviselőtársaim! Ahhoz, hogy a negatív besorolásúból pozitív besorolású legyen ez az ország, komoly változásokra van szükség a politikában. Véletlenül se szeretném szóba hozni, hogy ki is kezdte ezt, hiszen az előbb már hangsúlyoztam, hogy ebben nekünk is megvan a magunk felelőssége. A jövő kérdése nem ez. A jövő kérdése az, ki lesz képes abbahagyni, illetőleg abbahagyatni ezt a konfliktusokra épülő politikai kultúrát Magyarországgal, a jövőt ugyanis az fogja megnyerni Magyarország számára, aki először tudja a nemzeti együttműködés rendszerét kiépíteni. Ehhez keresünk szövetségeseket.
