Országgyűlési Napló - 2010. évi tavaszi ülésszak
2010. május 25 (6. szám) - A nemzeti összetartozás melletti tanúságtételről szóló törvényjavaslat részletes vitája - ELNÖK (dr. Latorcai János): - LÁSZLÓ TAMÁS (Fidesz):
571 törvénybe, amelynek nem ez a célja. A másik rétege pedig továbbmenne a célokon, több konkrétumot vinne a tervezetbe, például iskolák számára előírná az emlékezést. Emléknapról beszélünk, így az emlékezetről beszélnünk kell. Milyen a helyes emlékezet? Tiszta, torzításmentes, valós, folyamatos, hűséges. És milyen a nemzeti emlékezet egyik legsúlyosabb sorstragé diánkkal kapcsolatban? Megszakadt, elfojtott, így nem lehet se tiszta, se hű. Trianon tragédiája ’45 után belefulladt a szocializmus emlékezetpusztító mocsarába. Az elmúlt húsz évben - a természetes népi közeledésen, kapcsolatteremtésen kívül - sem tettünk eleget az emlékezet megtisztítása érdekében. Egy különös történettel mutatom be, hogy a törvénytervezet szerinti keret mennyire arányos és mértéktartó. 1998ban kaptam egy belgiumi vallon házaspártól egy könyvet azzal a gondolattal, hogy ez a könyv egyébk ént a tiétek, furcsa nyelvű, furcsa országbeli magyaroké, mert egy sokat látott vallon számára is érthetetlen az, hogy van egy európai nemzet, amelynek a szomszédságában lévő államokban is magyarok élnek, és ők nem úgy költöztek oda, hanem bennszülöttek. ( 23.10) Tehát ajándékba kaptunk egy könyvet; ez az a könyv. (Felmutatja.) Kinyitottam, és egy felbontatlan boríték volt benne. A címzett: vallon barátunk nagyapja, aki akkor Genfben volt újságíró. Előttük kibontottam a borítékot, és a következő levél hullot t ki belőle: a Pesti Hírlap főszerkesztője, Budapest, 1930. szeptember 10. René Gerard úr szerkesztő részére - Genf, pontos címzés. A levélből néhány részlet: Engedje meg, hogy átadjuk önnek az Igazságot Magyarországnak! című album francia nyelvű tisztelet példányát, amelyet a Pesti Hírlap nevű magyar politikai napilap adott ki. Kérjük, lapozza végig figyelmesen ezt a művet, mely leírja és bemutatja táblázatok, térképek és grafikonok által a trianoni szerződés Magyarországgal szemben elkövetett igazságtalans ágait. Meg vagyunk róla győződve, hogy mindazok, akik megismerik a szerződés megmagyarázhatatlan rendelkezéseit, őszinte barátaivá válnak szerencsétlen sorsú országunknak, melyet minden elfogadható indok nélkül csonkítottak meg. Nagyon hálásak lennénk, ha megosztaná velünk ezen mű által keltett gondolatait és meglátásait. Legmélyebb tisztelettel: dr. Légrády Ottó, a Pesti Hírlap főszerkesztője. Válaszboríték csatolva. Elindult tehát egy levél 1930ban Magyarországról Genfbe, ez a vallon család valami okból megőrizte, majd 1998ban, 68 év után Belgiumból visszatért Magyarországra, és 2010ben, nyolcvan év múltán bemutatom a magyar parlamentben. Ez egy palackposta, ami mindig kalandos úton halad, de a legritkább eset az, hogy kvázi a feladóhoz ér vissza. Van e bben valami jelképes a most tárgyalt törvénytervezetre nézve. Trianon kapcsán mindig az anyaország, a szomszédos államok, a határon túlra szakadt magyarság hármasában, összefüggésrendszerében gondolkodunk, holott ez európai kérdés is, csak másképp, mint ah ogy Hiller úr mondja. Itt az európai elhelyezkedésünk is fontos összefüggésrendszer. Európa az öntudatos országokat becsüli. Európa számára nemcsak érthetetlen, hanem lenézés tárgya az a magyarság, amelyik megtagadta a határon túlra rekedt honfitársait 200 4. december 5én. Európa számára negatív meglepetés, hogy a magyar állam nem tiltakozik határozottan és markánsan a köztársasági elnökét ért sérelem, Szlovákiába történő be nem engedése miatt. Ezért nem állnak mellénk. Ha viszont helyreállítjuk az ép, hű é s valós emlékezetünket, fény- és árnyoldalainkat ismerő önbecsülésünket, akkor Európa is tisztelettel néz ránk. Új nemzeti közmegegyezés kell, amelyben számba vesszük a nemzeti megújulás eredményeit, és munkálkodunk a nemzeti összefogás erősítésén. Ezt szo lgálja ez a törvénytervezet a maga mértéktartó, ugyanakkor öntudatos kezdeményezéseivel. És ha együtt elindulunk ezen az úton, akkor egy mai magyar újságírónak Trianonról, majd a pozitív magyar országimázsról szóló levelét nem fogja felbontatlanul visszakü ldeni 68 év múltán, mondjuk, egy genfi újságíró.
