Országgyűlési Napló - 2010. évi tavaszi ülésszak
2010. május 25 (6. szám) - A kormánytisztviselők jogállásáról szóló törvényjavaslat általános vitája - DR. STAUDT GÁBOR, a Jobbik képviselőcsoportja részéről:
504 Következik Staudt Gábor képviselő úr, a Jobbik képviselőcsoportjának vezérszónoka. DR. STAUDT GÁBOR , a Jobbik képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen. Ti sztelt Országgyűlés! A javaslat egyrészt egy új törvény megalkotását irányozza elő, másrészt több ponton módosítja a köztisztviselők jogállásáról szóló 1992. évi XXIII. törvényt. Elöljáróban meg kívánom jegyezni, nincs tudomásunk arról, hogy a törvényalkot ás előkészítése során bármilyen szakmai egyeztetés is zajlott volna akár az állami szférában, akár egyéb szervezetekkel, így félő, hogy a javaslat mindenfajta szakmai előkészítés nélkül, egyik pillanatról a másikra bukkant fel, és kapkodva, rohamléptekben, a megfelelő egyeztetés hiányában szeretné elfogadtatni az előterjesztő. A preambulum emelkedett szövegezésében megfogalmazott elérendő célok dicséretesek, azonban látni kell, hogy a központi közigazgatás működésében komoly problémák adódnak, ha például a célként megjelölt demokratikus működésnek kellene érvényesülnie benne. A törvényjavaslatban foglalt konkrét szabályozás egyébként a preambulumban említettektől meglehetősen távol áll. Az általános indokolás is a kritikai álláspontot erősíti, amikor kimondj a, hogy a közszolgálat lényegi eleme, hogy a jogviszony létrejötte nem egymás mellé rendelt felek kötöttségtől mentes egyeztetésének és megállapodásának tárgya és eredménye, hanem az állam egyoldalú aktusa, éppen ezért értelmetlen a preambulumban szereplő emelkedett fogalmak megemlítése a közszolgálatiság témájával összefüggésben. Szakítva az eddigi gyakorlattal, a törvényjavaslat a jogállás kérdésében immáron szabályozni kívánja a központi közigazgatásban dolgozó, felsőfokú végzettséggel rendelkező tisztsé gviselők, ügykezelők helyzetét is, szemben az eddig hatályos szabállyal, amely egy másik törvényben csak az állami vezetőkre kiterjedően állapította meg a jogállási kitételeket a központi közigazgatás szervezetén belül. Jelenleg az állami vezetőkkel kapcso latos részletszabályokat a központi államigazgatási szervekről, valamint a kormány tagjai és az államtitkárok jogállásáról szóló 2006. évi LVII. törvény tartalmazza. A törvényjavaslat azonban e törvényről és a vele kapcsolatos viszonyáról egyetlen sort sem tartalmaz. Javasoljuk, hogy az azonos szférába tartozó központi közigazgatásban foglalkoztatottak jogállása egyidejűleg és egyetlen jogszabályban kerüljön rendezésre, hiszen a törvényjavaslat elfogadásával a témában már három különböző jogszabály szabályo z törvényi szinten egyazon kérdésben, egymástól elkülönítve, jogilag szétdarabolva. A javaslat bevezető rendelkezései között nem ártott volna egy konkrét értelmező rendelkezést adni arra, ki is a kormánytisztviselő, mivel ez csak a jogszabály további szöve gezéséből, indirekt módon derül ki. Nem világos ugyanis, hogy például egy frakció alkalmazásában álló köztisztviselők is kormánytisztviselők leszneke, egyáltalán, ha minden parlamenti köztisztviselő kormánytisztviselő lesz, akkor ez a megnevezés miképpen fér össze a hatalmi ágak elválasztásával. Bár a javaslatból kiviláglik, hogy a benne foglaltak hatálya az Országgyűlés Hivatalára nem terjed ki, de ezt külön, expressis verbis kimondva is rögzíteni szükséges. A törvényjavaslat háttérjogszabálya a köztisztv iselői törvény. A javaslat bevezető rendelkezései között kimondja, hogy az általa nem szabályozott kérdésekben a köztisztviselői törvény szabályai az irányadóak. Ezzel azt a jogalkotási káoszt valósítja meg, hogy egy személyi kör egyfajta jogviszonyát két külön törvény fogja szabályozni, amelyeket az érintetteknek maradéktalanul ismerniük kell. Kérdés, hogy a köztisztviselői törvény módosításával nem ért volnae célt az előterjesztő, hogy egy teljesen új törvény megalkotását tűzte ki célul. A törvény 2. §a rendetlenül sorolja az egyes rendelkezéseket, a Ktv.hez kapcsolódó helyzetet, egyéb személyi körökre való alkalmazhatóság kérdéseit. Megjegyzem ismét, hogy a Ktv. módosítása, akár egy külön fejezetben rendezve a központi szervek tisztviselőivel kapcsolat os kérdéseket, talán szerencsésebb megoldás lett volna, különösen azért, mert a javaslat majdnem
