Országgyűlési Napló - 2010. évi tavaszi ülésszak
2010. május 25 (6. szám) - A kormánytisztviselők jogállásáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Lezsák Sándor): - GÚR NÁNDOR, a foglalkoztatási és munkaügyi bizottság kisebbségi véleményének ismertetője:
495 Én egyébként megértem ennek a szükségszerűségét - ezt is elmondtam , mert bizony hallottuk a hírekből, hogy az utóbbi időszakban számos pártapparatcsikot ejtőernyőztettek be az MSZPsek a köztisztvisel ői, kormánytisztviselői karba. Nyilvánvaló, hogy tőlük meg kell tisztítani a közigazgatási kart, sőt mi több, maximális célként kitűzve Vona Gábor frakcióvezető úr törekvését, amely szerint lehetőség szerint az egész közéletből is ki kell rekeszteni minda zokat, akik az önkényuralmi rendszer kiszolgálói voltak magasabb és alacsonyabb szinten is. Köszönöm. (Taps a Jobbik soraiban.) (17.30) ELNÖK (Lezsák Sándor) : Köszönöm, GaudiNagy Tamás képviselő úr. A foglalkoztatási bizottság többségi előadót nem kívánt állítani, a kisebbségi véleményt Gúr Nándor képviselő úr ismerteti. GÚR NÁNDOR , a foglalkoztatási és munkaügyi bizottság kisebbségi véleményének ismertetője : Tisztelt Elnök Úr! Kedves Képviselőtársaim! Bizottságunk a mai napon tárgyalta meg a törvénytervez etet. Formai és tartalmi kifogások is felvetődtek a kisebbségi vélemények között, ezeket szeretném önökkel megosztani. Elsőként talán egy formait említenék. A törvénytervezet köztisztviselők helyett kormánytisztviselőkről szól. Azt gondolom, és többen így gondoljuk, hogy a köznek, a közjónak és a köz szolgálatának van elsőbbsége, nem pedig a kormány képviseletének vagy éppen a kormány kiszolgálásának. Ilyen értelemben talán nem is jó a “kormánytisztviselő” megfogalmazás, hiszen a közjót és a közt kell szolg álniuk ezeknek az embereknek. De nem ez a legfontosabb, ami gyakorlatilag tartalmi kifogásként részünkről felvetődött, hanem sokkal inkább az, hogy olyan eddig meglévő, jogos, elvárható eljárásmódokat lök ki a rendszer, a törvénytervezet, amelyek gyakorlat ilag egy köztisztviselőéletpályához illesztetten egyértelműen benne voltak az elmúlt évek, évtizedek rendszerében. Ma gyakorlatilag a törvénytervezet szerint mindenfajta valós és okszerű indokolás nélkül, két hónap leforgása alatt a közigazgatásban bárki felmenthető és eltávolítható. Ez nem biztos, hogy csakis a rugalmasságot jelenti, hanem itt az előbbi hozzászólásokból is kitűnik, ez jelentheti a rosszértelmű tisztogatás kérdéskörét is. Azt gondolom, a közigazgatásnak elsődlegesen a szakértelemről és nem a politikáról kell szólnia. Azt gondolom, hogy a közigazgatásban szerepet játszó emberek elsődlegesen a szakértelmük miatt kell hogy ott legyenek és végezzék a munkájukat, nem pedig a politikai hitvallásuk és nem a politikai hűségnyilatkozatuk alapján. Az t hiszem, mint ahogyan a különböző törvénytervezetekben ez meg is fogalmazódik, a minisztériumok vezetésének megvan a politikai szintje, és megvan a szakmai szintje, a szakmai szinteken pedig biztosítani kell azokat a garanciákat, amelyek a másik oldalról nyilván elvárásokkal párosulnak. A köztisztviselő, a köztisztviselői lét egy hosszabb időtartam alapján kialakuló létforma, életforma, gyakorlatilag ugyanúgy hosszú tapasztalatszerzéssel párosul, mint ahogyan bármely szakma gyakorlása tekintetében. Ilyen é rtelemben, ha tömegesen eltávolítanak embereket a közszférából gyakorlatilag a rugalmasságra, a takarékosságra való hivatkozással, akkor bárkiket beemelve nem lehet ugyanolyan szakmaiságot képviselni. A másik rész, ami a tartalmi kifogások fókuszában áll, azoknak a védettségeknek a megszüntetése, amelyek megdöbbentőek. A keresőképtelen ember vagy a gyermeket váró anya esetében a felmondási tilalom, a felmondási védelem, illetve az azzal szembeni fellépés lehetőségének a megszüntetése, azt gondolom, a jogáll am keretei között gyakorlatilag nehezen elfogadhatóak. A bizottság kisebbségi véleményei között gyakorlatilag ezek voltak a legfontosabb attitűdök, amelyek a felszínre kerültek, és ezek tekintetében mindenképpen szeretnénk felhívni a törvény jegyzőit, elők észítőit a vonatkozásban, hogy a beérkező módosító javaslatok kapcsán a szükségszerű, talán életszerű és elvárható korrigálásokat tegyék meg, a befogadásukra legyenek nyitottak. Ha nem
