Országgyűlési Napló - 2010. évi tavaszi ülésszak
2010. május 25 (6. szám) - A nemzeti együttműködés programja című kormányprogram vitájának időkeretben történő tárgyalása - ELNÖK (Balczó Zoltán): - JÁVOR BENEDEK, az LMP képviselőcsoportja részéről:
478 sem. Minden közösség elveszetté és bizonytalanná válik, ha nem éli meg és nem teszi identitása részévé, ha eltagadja vagy elfelejti a múltját. A múlt megértése azonban még nem cselekvés. Minden cselekvés, különösen pedig a közösségi cselekvés egyben a jövő alakítása is. Amikor egy közösség megválasztja a döntéshozóit, a saját jövőjét teszi le a kezükbe, felhatalmazza őket, hogy alakítsák jövőjét, nemcsak négy év re, hanem a meghozott döntések hosszú távú hatásait is figyelembe véve akár évtizedekre vagy évszázadokra. Joggal várja el tehát, hogy döntéshozói megértsék ezt a felelősséget, és elsősorban a jövőbe tekintsenek. Gabriel García Márquez írja valahol, hogy a jövő látható, akárcsak a fény elé tartott papírlap másik oldalán az írás. Felsejlik előttünk a jövő, és a mi felelősségünk, hogy előrekalkulálva a jövő kiszámítható eseményeit, döntéseinkkel erre készüljünk. A ma előttünk fekvő kormányprogram elveti a jöv ővel való szembenézés lehetőségét, középpontjába a múlttal való le- és elszámolás került. Az elhangzott beszédek, éppúgy, mint maga a kormányprogram, többet foglalkozik az elmúlt nyolc év problémáival, eseményeivel, mint az előtte álló feladatok jelentős r észével. A program fókuszai itt, 2010ben fájóan huszadik századiak. Miközben értékelnünk kell számos szükséges és támogatható elemét, szorongató hiányérzet fog el. Vajon a most hivatalba lépni készülő kormány mennyire készült fel a jövő alakítására? Értie azokat a történelmi változásokat, amelyek az elmúlt tíztizenöt évben végbementek? A választási kampány, majd a kormányszerkezet kialakítása során felmerülő aggályok egy pillanatig sem csillapodtak a kormányprogramot olvasva. Mit kezdjünk 2010ben egy ko rmányprogrammal, amely hatnyolc homályos mondaton kívül egyáltalán nem reflektál arra az ökológiai válságra, amelynek kezelését a kormányok ma már világszerte az egyik legfontosabb feladatuknak tekintik, amelyben az éghajlatváltozás fogalma egyáltalán nem jelenik meg, a fenntartható kifejezés összesen négyszer, ebből kétszer “fenntartható gazdasági növekedés” szókapcsolatban? (Zaj a Fidesz és a KDNP soraiban.) Nem tartalmaz intézkedéseket, eszközöket, határidőket a széndioxidkibocsátás csökkentésére, a b iológiai sokféleség csökkenésének a megállítására, vízgazdálkodásunk újragondolására és a vízkészletek minőségének javítására, amelyeket nem csupán nemzetközi kötelezettségvállalások írnak számunkra elő, hanem a jövő nemzedékekkel, a jövő Magyarországával szembeni felelősségérzet is. Mit kezdjünk egy kormányprogrammal, amely 2010ben nem szól hazánk energetikai kiszolgáltatottságáról, az energiafüggetlenség megteremtésének eszközeiről, nem beszél az erőforrásválságról, az erőforráspazarlás visszafogásáról? Ha az eddigiekben kételyeink lettek volna arról - de nem nagyon voltak , hogy milyen mélységig van jelen a fenntarthatóság a kormány gondolkozásában, akkor a kormányprogram arra mindenképpen alkalmas, hogy ezeket a kételyeket eloszlassa. Nemcsak a környe zet ügyében mond azonban le a nemzeti együttműködés programja a jövőre való felkészülésről. A méltó és minőségi jövő záloga nem csupán az emberhez méltó létfeltételek biztosítása az utánunk jövők számára, hanem a felnövekvő nemzedékek számára a tudásnak és a tanulás képességének az átadása is. Semmit nem olvasunk a programban a közoktatásról, amely pedig ennek záloga és a hazai intézményrendszerek egyik legmélyebb válságban lévő területe, ahogyan erre többek között a köztársasági elnök felkérésére készült S zárny és teher című tanulmány is rámutat. Minőségi közoktatás nélkül nincs esélye az országnak, hogy a jövő szándékainak megfelelően alakítsa; passzív, kiszolgáltatott, félperifériális szeglete marad a világnak. Mit gondol a kormány a közoktatás cé ljairól, eszközeiről, forrásairól, intézményeiről, a pedagógustársadalom felelősségéről és lehetőségeiről? A múlt tragédiáinak felidézése nem pótolja a felnövekvő nemzedékek jövőre való felkészítését. (16.00) És milyen jövőt képzel Magyarországnak, a magya r gazdaságnak az a kormány, amelynek programjából szinte teljes egészében hiányzik a kutatás és fejlesztés stratégiája, néhány kisvállalkozásokra vonatkozó mondattól eltekintve? Lépést akar tartani Magyarország a világban
