Országgyűlési Napló - 2010. évi tavaszi ülésszak
2010. május 25 (6. szám) - A nemzeti együttműködés programja című kormányprogram vitájának időkeretben történő tárgyalása - ELNÖK (Balczó Zoltán): - KARÁCSONY GERGELY, az LMP képviselőcsoportja részéről:
475 Önök az öröklés adómentességét hirdetik meg, miközben ezzel kapcsolatban az igazságossági szempontok elvesznek. Adósak a hogyanokkal. Én itt csak néhány kérdést vetnék fel ezzel kapcsolatban. Önök azt mondják, hogy 300500 milliárd forinttal csökkennek a vállalkozások egy évre jutó költségei. Melyik évre tűzik ki ennek a 300500 milliárd forin tos csökkenésnek az elérését, hogyan fogják egyszerűsíteni az adórendszert? Erről kellene szólnia egy kormányprogramnak. Ugyanígy, amikor gyorsabb bírósági eljárásokat ígérnek, amikor a családok és a munkavállalás harmóniájáról szólnak, amikor a gyermekjól étről szólnak, amikor a cigányság felemeléséről, a nyomor felszámolásáról szólnak, mindmind hiányoznak az utak, hiányoznak az eszközök. És ugyanígy hiányoznak az eszközök akkor is, amikor a földmoratórium kitolása mellett nem szólnak arról, hogy hosszú tá von hogyan lehet azé a föld, aki életvitelszerűen kíván abból élni. A legnagyobb problémánk ezzel a határozati javaslattal az, hogy egészen lényeges témákról egyáltalán nem szól. Nincs antikorrupciós stratégia. Azt már tudjuk, hogy önök el fognak számoltat ni, el fogják számoltatni az elmúlt nyolc év hatalmasait, de nem tudjuk azt, hogy hogyan lehet önöket elszámoltatni négy év múlva. (Taps az LMP és a Jobbik soraiban.) Hallgat ez a program a társadalmi részvételről, hallgat az oktatásról, holott én azt gond oltam, az önök hatodik oszlopa a tudás lesz. Nem vesz tudomást Magyarország globális felelősségéről, hallgat arról, hogy kívánjae ez a kormány folytatni a követő jellegű külpolitikát, aminek több évtizedes hagyománya van, vagy leszneke önálló kezdeményez ései a globális színpadon. Nincs szó klímavédelemről, környezetpolitikáról. Összefoglalóan azt tudom elmondani, hogy ez egy forradalmi romantikával átszőtt, többékevésbé helyes helyzetelemzés, többnyire helyes, ámde homályos részcélok; viszont az utak, a hogyanok teljes hiánya jellemzi ezt a dokumentumot, nem áll össze koherens világképpé. Engedjenek meg egy idézetet. Ha pontos jogi megfogalmazásra törekszünk, csak annyit mondhatunk, hogy ami itt folyik, azt valójában alkalmatlan tárgyon elkövetett megvita tási kísérletnek kellene tekinteni, ha a jog ismerné ezt a tényállást. Kételkedni kell továbbá abban is, hogy bárki lehetségesnek tarthatja a kormányprogram komoly és alapos megvitatását, ha azt mintegy harminc órával a vita megkezdése előtt kapják kézhez a képviselők. Az elmondottak fényében joggal élhetünk azzal a feltételezéssel, hogy a kormánytöbbséget képviselők igyekeztek a nyilvános vita lehetőségét és értelmét a lehető legszűkebbre szorítani. A beterjesztett szöveg ismeretében el kell ismernünk, a m aguk szempontjából logikusan jártak el. Ezt kijelölt miniszterelnök úr mondta 1990. május 22én A nemzeti megújhodás programjának a vitájánál. Annyi változott az elmúlt húsz évben, hogy most 30 óra helyett 72 órát adtak az ellenzéknek, egy teljes pünkösdi hétvégét. Ezt köszönjük szépen. (Taps az LMP soraiban.) ELNÖK (Balczó Zoltán) : Megköszönöm képviselő úr felszólalását. Megadom a szót Karácsony Gergelynek, az LMP második vezérszónokának. KARÁCSONY GERGELY , az LMP képviselőcsoportja részéről: Köszönö m a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Az elmúlt napokban sokak vetettek számot az elmúlt húsz év politikájával. Hadd idézzek egy prognózist 1990ből, az egyik legkomolyabban vehető társadalomkutatótól, Ralf Dahrendorftól. A brit (Sic!) professzor azt mondta, hat hónap elegendő ahhoz, hogy egy sikeres alkotmányt a posztkommunista országokban létrehozzanak, hogy hat év elegendő lehet ahhoz, hogy sikeres legyen a piaci átmenet, de hatvan év kell ahhoz, hogy a demokratikus politikai kultúra is kialakuljon az új demokráciákban. Eltelt húsz év, és érdemes visszagondolnunk, hogyan állunk most ezzel a demokratikus politikai kultúrával. Azt gondolom, az a jóslat, amit Dahrendorf megfogalmazott, ami talán egy nagyon pesszimista jóslatnak tűnt annak idején, 1990b en, most lehet, hogy még optimistának is tűnik, ha Magyarországra gondolunk. Ma Magyarország a világ egyik legboldogtalanabb, leginkább
