Országgyűlési Napló - 2010. évi tavaszi ülésszak
2010. május 17 (2. szám) - Az ülés megnyitása - Az ülés napirendjének elfogadása - A Magyar Köztársaság Alkotmányáról szóló 1949. évi XX. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat; a Magyar Köztársaság minisztériumainak felsorolásáról szóló törvényjavaslat, valamint a központi államigazgatási szervekről, valamint a kormány tagjai ... - ELNÖK (dr. Latorcai János): - DR. HILLER ISTVÁN (MSZP):
42 a kiemelt ügyek közé, tulajdonképpen az összes nem említett terület, ezen belül az o ktatás és a kultúra kérdése. Önök létrehoznak egy olyan integrált minisztériumot, amelyben tehát saját vállalásuk szerint vannak kiemelt ügyek, prioritások, vannak olyan ügyek, amelyek nem kiemelt területek, és ezt egyenrangú félként, integrált minisztériu mként kívánják működtetni. Tisztelt többségi Képviselő Asszonyok és Képviselő Urak! Ez emberileg lehetetlen. Ilyen nem működik. Nem lehet úgy integrálni valamit egymás mellé rendelt területként, hogy egyébként közben vállalt hierarchia van a minisztériumba tartozó különböző részegységenként. Egyébként pedig ez is az önök által vállalt megbízatás, saját vállalás. Ebben én semmilyen aggályt, aggodalmaskodást nem akarok felvetni, azt bemutatni, hogy egyébként egyenrangúnak tekintett területek integratív megjel enése és koordinációja egy minisztériumi kormányzati struktúrában lehetséges, egy vállalt hierarchia integratív koordinációja olyan mértékű tárcán belüli belső feszültséget hoz, amely tényleges hierarchiát jelent személyek és területek között. De ha azzal kezdtük és azzal kezdtem, hogy egy minisztériumi, egy miniszteri vagy kormányzati struktúra természetesen társadalom- és világképet is jelent, azt kell mondjam, hogy - miközben ezt legjobb belátásuk szerint, tehetségüknek megfelelően fogják megvalósítani a zzal a társadalomképpel, amely a jelen Európájában, de azt kell mondjam, az Uniónkon és a kontinensen túl is egyre inkább meghatározó, amely a tudást, a tudományt, az innovációt, a környezetvédelmet, a fenntartható fejlődést állítja a kormányzati megoldáso k, a kormányzati lehetőségek, egyáltalán a kormányzati struktúra fókuszába - ezt az önök kormányzati struktúrája nem tükrözi. Önök ezeket a területeket degradálják, hierarchikus viszonyba állítják más területekkel. Az a helyzet, hogy önök egy olyan kormány zati struktúrában helyezik el a magyar oktatás, a nemzeti kultúra ügyét, más tekintetben az innovációt vagy éppen a környezetvédelmet, amely vállaltan alárendelt, nem mellérendelt. Ez az európai folyamatoknak és mindannak, amit egyébként fejlődésnek gondol unk - megjegyzem, így gondolják a TávolKeleten, így gondolják az angolszász világban és Európa közepén is egyre többen , ez ennek ellentmond. Úgy gondolom, hogy ebben sem valamiféle tévedés van, hanem véleménykülönbség önök és az én, a mi felfogásunk köz ött. Úgy gondolom, hogy a kormányzat akkor működik jól, ha előre láthatóan nemcsak prioritásokat, hanem irányokat is kijelöl. A magyar közjog történetében, a magyar kormányzat történetében oktatás és kultúra mindig kiemelt ügyként szerepelt, ennek kormányz ati megjelenése két irányba vitt. Az egyik irány egy kultusztárcaféle irány, amelyben oktatás, kultúra és egyházakkal való kapcsolattartás egy miniszter, egy minisztérium felügyelete alatt volt. Egy másik irány pedig, amelyik különválasztotta - mint példáu l legutóbb 1998 és 2002 között az önök kormányzása idején, megjegyzem, volt ilyen előtte meg utána is - nemzeti kultúra és oktatás ügyét. Olyan azonban, amely ezeket a területeket egy minisztériumba más nagy területekkel, ám hierarchizált viszonyba degradá lva, érdekérvényesítő képességüket elismerten csökkentve helyezte el, ilyen Eötvös József, Klebelsberg Kunó vagy éppen Köpeczi Béla óta, teljesen mindegy, hogy melyik történelmi kort jelenítjük meg, durván az elmúlt másfél évszázadban, tisztelt képviselő a sszonyok és képviselő urak, ilyen nem volt. Önök vállaltan degradálják, vállaltan hierarchizált viszonyba, egy alacsonyabb szintre helyezik a magyar oktatás és magyar kultúra ügyét. Ez egyébként természetesen szintén lehet egyfajta vállalás. A kiemelt ügye k azonban tükröződni fognak majd durván fél év múlva, nem is kell annyi idő, amikor elkezdünk költségvetést tárgyalni. Kiemelt ügyek ugyanis nem egyszerűen csak eszmei megjelenítése, valamiféle ars poeticája egy adott esetben többségi véleménynek, hanem kö ltségvetés esetében köteleznek is. A kiemelt ügyekre egy kormányzat - amelyet prioritásnak tekint - több pénzt különít el. Amit meg hierarchizált viszonyba helyez el, abban meg kevesebb pénzt helyez el. Egész egyszerűen azért, mert egy hierarchiát állított ak fel. Az nem fog menni, hogy prioritásként, kiemelt területként bizonyos területeket megjelölnek, és arra kevesebb pénzt szánnak a saját maguk által elkészített költségvetésben, vagy éppenséggel a fordított eljárást alkalmazzák.
