Országgyűlési Napló - 2010. évi tavaszi ülésszak
2010. május 21 (5. szám) - A Büntető Törvénykönyvről szóló 1978. évi IV. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Lezsák Sándor): - DR. RUBOVSZKY GYÖRGY, a KDNP képviselőcsoportja részéről:
374 tételeken, meg azt, hogy kvázi ez egy kívánságműsor, a lakossá g azt várja el tőlünk, hogy szigorítsunk, és akkor mi azért, hogy a leckét jól teljesítsük, szigorítunk. Tisztelettel, túl vagyok az ügyvédi kamarai tagságom negyven esztendején május 1jével - (Szórványos taps a Fidesz és a KDNP soraiban.) ó, nagyon köszö nöm , úgyhogy ez alatt a negyven év alatt számtalan vitát hallottam arról, hogy a büntetőjog terén minek van nagyobb jelentősége, a felderítési arányok növelésének, vagy pedig a büntetési tételek szigorításának. Én azt hiszem, hogy ennek a vitának az a he lyes megoldása, amit jelen pillanatban a megalakulandó kormány követ. Az egyik az, hogy a képviselők előterjesztik az általános szigorítás iránti törvényjavaslatukat, ugyanakkor a jövendő belügyminiszter járja a legkritikusabb pontjait az országnak, és igy ekszik megteremteni annak a lehetőségét, hogy a felderítés minél nagyobb arányban következzék be a jövő tekintetében. Igenis, tisztelettel, meg kell állapítani, hogy az ország közbiztonsága sokkal rosszabb állapotban van, mint az elhíresült annak idejéni H orn Gyulamegállapításnál, hogy ebben az országban minden van, csak közbiztonság nincs. Most sokkal rosszabb ez a helyzet, és itt a hatalom mindent el kell kövessen annak érdekében, hogy ezen a helyzeten valamit változtasson. Én nem osztom azt az álláspont ot, amit Bárándy képviselő úr mondott a középarány megállapításának eltörlésével kapcsolatban. Azt mondja, hogy egyetlen publicisztikát sem olvasott, amely siratná azt, hogy ők ezt 2002ben megszüntették. Igenis, én ehhez hadd tegyem hozzá, hogy senkitől n em hallottam az ujjongást, hogy de jó, hogy megszüntették. Én azt hiszem, hogy ilyen közbiztonság mellett a szigorítás minden körülmények között indokolt, és annak valóban az egyik módja ennek a középmértéknek a visszahozatala. A három csapás törvényjavasl attal kapcsolatban ki lett vesézve az a kérdés, hogy a harmadik eset visszaesőként; de van egy másik esete is annak a helyzetnek, amikor a bíró köteles életfogytiglant kiszabni, ez pedig az az eset, ha a bűnhalmazatban elkövetett cselekmények közül három b izonyos erőszakos cselekmények közül való, és ott is megvan az, hogy ha az emelésnél meghaladja a 20 esztendőt, illetve a három közül bármelyik életfogytiglannal büntethető, akkor igenis ki kell szabni az életfogytiglani szabadságvesztést. Bárándy képvisel ő úr azt mondta az előbb, hogy ő azt elfogadja, hogy ha és amennyiben a kötelező emelés itt, a speciális visszaesők esetében a 20 esztendőt eléri, akkor lehetőségként adjuk meg mint jogalkotók a bírónak azt a lehetőséget, hogy kiszabhasson életfogytiglan s zabadságvesztést. Kérdezem én, és joggal: ahol a törvény maga biztosítja az életfogytiglan kiszabását, ott milyen szigorítást ír elő a törvény? Úgyhogy én tisztelettel azt kérném, hogy abban az esetben, amikor bűnhalmazatban lévő bűncselekményeknél a 137. § 17. pontja megvalósul - a jogban kevésbé járatos képviselőtársaim kedvéért szeretnék egykét, itt fölsorolt bűncselekményt megemlíteni , tehát ha az alább felsorolt bűncselekmények közül három halmazati elkövetés esetén a vádlott terhére róható: lázadás , népirtás, apartheid, polgári lakosság elleni erőszak, bűnös hadviselés, hadikövet elleni erőszak - itt nem arról van szó, hogy sajtdobozt lopunk el a közértből, és ezért van, hanem igen súlyos bűncselekmények vannak , halmazati büntetést kell kiszabni, és ha abban a bűnhalmazatban három ezek közül a példaként megemlített bűncselekmények közül felsorolásra kerülhet, akkor ezzel szemben kell kiszabni az életfogytiglani szabadságvesztést. Ami a törvényjavaslat 5. §ával kapcsolatos - ez az úgynevezett pedag ógusverési kérdés : én ezt így nagyon helyesnek tartom, és kétségtelen, elfogadom azt az álláspontot, hisz mi is beleestünk abba, hogy kísérletet tettünk annak érdekében, hogy gyógyszerészek és egyéb, veszélyhelyzetnek kitett emberek is kerüljenek ugyaneb be a védett körbe. Önmérséklést alkalmazva ezzel a módosítással nem fogunk előállni, és azt hiszem, hogy a törvényjavaslat minden irányú személyi köri tágítása hiba lenne, és ezt minden körülmények között így, ahogy a törvényjavaslat van, kell fenntartani.
