Országgyűlési Napló - 2010. évi tavaszi ülésszak
2010. május 21 (5. szám) - Az ülésnap megnyitása - A nemzeti összetartozás melletti tanúságtételről szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Schmitt Pál): - VONA GÁBOR, a Jobbik képviselőcsoportja részéről:
289 Úgy tűnik, hogy a kettős állampolgárság körül a parlamentben kétharmadosnál nagyobb politikai egyetértés kezd kialakulni; bízunk benne, hogy akár teljes egyetértés is kialakulhat, és talán tényleg gyógyírt t ud majd adni ez a törvény - legalább részben - az elszakított területeken élő magyar nemzettestvéreinknek. A tegnapi vita során viszont olykorolykor előkerült egy másik aspektus is, egy olyan aspektus, ami viszont ennek a mai témának a fő aspektusa, ez pe dig az, hogy Trianon nem csupán az elszakított területeken élő testvéreink életét nehezítette, keserítette meg vagy akár vette el, hanem itt, a csonka országban élő magyaroknak, nekünk is megvan a Trianonunk, mi is megszenvedtük ezt, sőt továbbmegyek, vann ak itt sokan, akik élő kapcsolatokat ápolnak határon túl élő magyar testvéreinkkel. Talán azt is meg merjük kockáztatni, hogy olykorolykor a magyarság tüzét, lángját nem mi, itt a csonka országban, hanem ők, ott elszakítva vitték és viszik tovább, talán s okszor mutattak példát nekünk elszakítottságukban is magyarságról, és amikor ezt a törvényt megalkotjuk, akkor ezt az adósságunkat törlesztjük. Hányan vannak ebben az Országgyűlésben, akik hosszan tudnák állni egy varsági székely ember tekintetét? Hányan v annak olyanok, akik ennek a székely embernek úgy tudnának a szemébe nézni, hogy bár nagyon jól beszél magyarul, hiszen ez az anyanyelve, de fogalma sincs arról a szóról, hogy mit jelent az, hogy magyarkodás? Aki vasárnaponként, amikor az Úr napja eljön, fe lölti ünneplő ruháját, fehér inget, fekete mellényt húz, és amikor ezt a pajzsot látja, amely alatt önök, tisztelt országgyűlési képviselők, plenáris üléseiket tartják, akkor benne ez a pajzs nem megbotránkoztatást kelt, hanem magyar dicsőséget ébreszt. (T aps a Jobbik padsoraiban.) Tegnap elhangzott az is, hogy aki nem fogja támogatni a kettős magyar állampolgárság törvényjavaslatát, az kiírja magát a magyar történelemből. Ha megengedik, nem akarom fokozni a tétet, de továbbmennék: aki a nemzeti összetarto zásról szóló törvényjavaslatot nem fogja megszavazni, az sohasem volt benne a magyar történelemben. (Taps a Jobbik, szórványos taps a KDNP padsoraiban.) Engedjenek meg egy kis időutazást, hogyan jutottunk ide. Hogyan jutottunk ide? - és itt most az “ide” s zó egy optimista és nem pedig pesszimista szó. Mi kellett ahhoz, hogy az Országgyűlés ezt a törvényjavaslatot végre a napirendjére tűzze? 2002ig invitálnám vissza önöket ebben az időutazásban, amikor is történt egy választási vereség, amelyet a nemzeti ke resztény tábor pártpolitikai hovatartozástól függetlenül nagyon nehezen viselt el. Volt akkor egy ifjúsági szervezet, jobboldali ifjúsági közösségnek, Jobbiknak nevezték, amely nem dőlt a kardjába, hanem azonnal levelet írt a parlamenti pártoknak abból a c élból, hogy Trianon napja, június 4e legyen végre nemzeti emléknap. Választ természetesen nem kaptunk, de nem adtuk fel. 2004ben egy független képviselő, Körömi Attila segítségével - aki egyébként be is lépett a Jobbik Magyarországért Mozgalomba, amely i dőközben párttá alakult - az Országgyűlés elé szerettük volna vinni az ügyet, de nem sikerült. Amikor újraértékeltük a lehetőségeinket, úgy láttuk, hogy jelen helyzetben felülről nem lehet ezt a témát győzelemre vinni: akkor vigyük győzelemre alulról. A Jo bbik Magyarországért Mozgalom elkezdte szervezni, ahol csak tudta, a Trianonmegemlékezéseket az ország minden pontján. Ha majd évtizedek múlva történészek kutatni fogják a Jobbik Magyarországért Mozgalom alapszervezetei és a Trianonmegemlékezések számána k növekedését, akkor higgyék el, képviselőtársaim, hogy nem csupán korrelációt fognak kimutatni a két növekmény között, hanem okokozati összefüggést is. 2006ban pártunk minden egyes alapszervezete számára a legkisebb falutól a legnagyobb városig kötelező vé tette a Trianonmegemlékezést, és talán nem veszik nagyképűségnek, ha azt mondom, hogy nagy részünk volt abban, hogy az utóbbi években, 1945 óta kimagasló számban kerültek megtartásra ilyen emléknapok, nagyon sok Trianonemlékmű épült; tudok róla, hogy fideszes polgármesterek is állítottak ilyen emlékműveket, és le a kalappal az ő kiállásuk előtt is. (Taps a Jobbik padsoraiban.) Megágyaztunk egy társadalmi igénynek, egy társadalmi vágynak, amely olyan erővel jelent meg, hogy a politika sem tudta már figy elmen kívül hagyni ezt a társadalmi igényt. 2007ben a Fidesz, ha jól emlékszem, beadott ezzel kapcsolatban egy javaslatot, amit aztán az Országgyűlés nem vett napirendjére; nagyjából hasonló volt a mostanihoz, bár kevésbé volt
