Országgyűlési Napló - 2010. évi tavaszi ülésszak
2010. május 20 (4. szám) - A magyar állampolgárságról szóló 1993. évi LV. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Latorcai János): - DR. GYIMESI ENDRE (Fidesz): - ELNÖK (dr. Latorcai János): - GŐGÖS ZOLTÁN (MSZP):
259 mik azok a gyakorlatias ügyek, amivel abban is segíthetünk, hogy akinek majd lesz kettős állampolgársága, annak esetleg a kenyere is nagyobb legyen. Amikor először jártam kint Szilágy megyében egy testv érfalukapcsolat ügyében, akkor láttam, hogy mennyi mindent kellene ott tenni ahhoz, hogy legalábbis, mondjuk, az a terület, ahol én dolgoztam, az agrárium, meg annak a környezete egy kicsit fejlettebb legyen, és mennyi mindent kellene segíteni. Akkor elha tároztam, hogy ebbe nagyon intenzíven bele kell állni az itthoni magyarságnak, mert ezzel segítünk legtöbbet, hogy ha gazdasági kapcsolatrendszerekben próbálunk segíteni, és ha mondjuk, vegyes vállalaton keresztül, ottani magyar embereknek adnak munkát. Sz eretném jelezni, hogy azért eljutottunk oda, hogy ebben a tíz évben most már nagyon sok barátom - üzlettárs, egyéb - alakított vegyes vállalatot Romániában, Szilágy megyében főleg, hiszen ez a kapcsolat volt a legfontosabb, vagy úgy éreztük, hogy ez volt a leginkább élő kapcsolat, és több száz embernek adnak munkát, amiért nagyonnagyon sok köszönetet kaptunk már, de nem ezért csináltuk. Nem beszélve arról, hogy amikor 2002ben én képviselő lettem, és pont egy aktuális ügy volt, mondjuk, ott egy Szilágyzová ny nevű, kis, ezer lakosú színmagyar településen, hogy egy úgymond népkonyhát és egy ilyen szociális vendégházat kellene építeni, amihez holland egyházi kapcsolatok is segítettek, de még hiányzott sok minden, főleg az uniós normák miatt, akkor én elindítot tam egy támogatáskérést a képviselőtársaim körében - hát, meg kell mondjam, hogy túl nagy sikerem nem volt. Azt nem mondom, hogy kizárólag a szocialista képviselőtársak adtak ehhez adományt, de nagyonnagyon gyér volt erre a felhívásra a válasz. De nem est ünk kétségbe: néhány vállalkozó barátommal, aki azóta is rendszeresen segít, azért eljutottunk oda, hogy ez a ház működik, és a falu szegényei ingyen kapják a napi meleg ételt, és ezen kívül közösségi célokat is szolgál, főleg ifjúságnevelési és egyházi, o ktatási célokat is szolgál. Ezen túl, amikor láttuk, hogy mennyire nincsenek tisztában az európai uniós szabályrendszerrel a kinti termelők, akkor több hivatali emberrel, vállalkozókkal folyamatosan tartottunk tájékoztatókat; senki nem küldött bennünket, s enki nem pozicionált bennünket, csak ösztönből, hogy itt segíteni kell, ugyanis azok az ott élő magyar gazdálkodók, akiknek a háromnegyed része nem igazán tud még románul sem, nagyon nehezen tudott eligazodni az európai uniós, főleg román nyelvű kiadványok ban. Úgyhogy soha nem volt olyan, hogy én ne egy autónyi kiadvánnyal mentem volna ki, amit természetesen a magyar gazdálkodók használtak, de 90 százalékban ugyanazok a paraméterek. Szeretném mondani, hogy én magam lepődtem meg legjobban, amikor vasárnap dé lelőtt, mondjuk, egy RMDSZes szervezésben 600700 termelővel kellett ezeket a dolgokat megkonzultálnunk, nem beszélve arról, hogy folyamatosan segítettük az ottani egyházat vetőmaggal, tenyészállattal, most éppen múlt héten egy traktorral. Tehát, kedves b arátaim, én úgy gondolom, hogy lehet ilyen nagy patetikus dolgokat előhozni ebben a Házban, de azért, ha mindenki magába néz, hogy a saját tevékenysége kapcsán megtette mindent, hogy ott is kicsit jobb lét legyen, és elgondolkodotte azon például a Szilág y megyei helyhatósági választások után a Fidesz, hogy ha nem támogatta volna az RMDSZszel szembeni jelöltet, akkor most Szilágy megyében magyar megyei elnök lenne, nem csak alelnök. Hogy ilyenkor úgy elgondolkodtake ezen (Dr. Navracsics Tibor: Azóta is g ondolkodunk. - Derültség a Fidesz padsoraiban.) , hogy érdemes volte akkor ott is szembenállást generálni ebben a megyében két magyar szereplő között, mert azért ez egy kicsit, úgy gondolom, jellemző ránk. Ezért biztos nem örültek az ottaniak; én tudom, ho gy nem örültek, mert pont jártam ott. A másik, hogy nagyon tiszteletre méltó, amit ők a saját magyarságuk fenntartásáért tesznek (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) , és én úgy gondolom, ezt kellene leginkább segíteni. A nyelvi kult úra megőrzésében is rengeteg olyan ügy van: Arany Jánosnapok több éve zajlik, általában a feleségem a nyelvi vetélkedő zsűrielnöke magyartanárként, és arra is figyeltem, hogy aki ezt megnyeri - hiszen ezek általános iskolai vetélkedők , azért annak a csa patnak legyen módja Magyarországon nyaralni, és megnézni ezt a gyönyörű épületet, amiben most éppen erről az
