Országgyűlési Napló - 2010. évi tavaszi ülésszak
2010. május 20 (4. szám) - A magyar állampolgárságról szóló 1993. évi LV. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Jakab István): - DR. HARGITAI JÁNOS (KDNP):
255 és néhány pálinka után elmondják, hogy akkor a Magyar Köztársaság anyaországból anyósországgá változott. Tisztelt Képviselőtársaim! Itt az idő, hogy példát vegyünk a határon túli magyarok bátor kitartásából, példát vegyünk a XVI. kerületi önkormányzat döntéséből, és kérem önöket, hogy a mostani törvényjavaslatot egyhangúlag szavazza meg a Ház. Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz, a KDNP, a Jobbik és az LMP soraiban.) ELNÖK (Jakab István) : Köszönöm szépen, képviselő úr. További kétperces hozzászólás nincs, így megadom a szót Hargitai János képviselő úrnak, a KDNP képviselőcsoportjából. DR. HARGITAI JÁNOS (KDNP) : Köszönöm a szót, elnök úr. Ti sztelt Országgyűlés! Több okunk is van arra, hogy úgy járjunk el, ahogy tervezzük. Egyrészt korábban is szerettük volna ezt a törvényi kérdést rendezni, de akkor nem volt erőnk hozzá. A szándékunk akkor is megvolt, amikor kormányon voltunk, de akkor csak a státustörvényt tudtuk megalkotni, amit aztán a szocialisták, amikor mi elveszítettük a hatalmat, elszegényítettek. Most nemcsak a szándékunk van meg, hanem az erőnk is megvan ahhoz, hogy ezt a kérdést végre rendezzük. Több okunk is van erre. Az egyik - am i már szóba került - a 2004. december 5ei gyalázatos népszavazás. Akkor nem tudtuk sikerre vinni Gyurcsány Ferenc és a szocialisták ellenpropagandája eredményeként ezt a kérdést. Akkor is tudtuk, hogy az állampolgárság nemcsak egy jogi kötelék, hanem érze lmi kötelék is állam és polgárai között. Akkor ez az érzelmi kötelék lazult meg, ez az érzelmi kötelék szenvedett csorbát. Ezért is korrekciót kellene tenni. De van alkotmányos kötelezettségünk is, amiért így kell eljárnunk, és utalnom kell az alkotmány 6. § (3) bekezdésére, a felelősségi klauzulára. Ez a klauzula azt mondja, hogy a Magyar Köztársaság felelősséget érez a határon kívül élő magyarok sorsáért, és előmozdítja a Magyarországgal való kapcsolatuk ápolását. Ez az alkotmányos szakasz kötelez minket arra, hogy ezzel a felelősségünkkel most éljünk. Érdemes azt is megvizsgálni, hogy a nemzetközi jog szabályai hogyan változtak az évtizedek során ebben a kérdésben, mert ha erre rátekintünk, ez is további bátorítást ad nekü nk minden fenyegetőzés ellenére is, ami esetleg bizonyos szélsőséges politikai erők szájából esetleg a szomszédos országokban politikailag motivált okokból megfogalmazódik. Addig, ameddig 1963ban az Európa Tanács még arról hozott egyezményt, hogy hogyan k erüljék el a kettős állampolgárságot - ami egyébként megbukott, az az egyezmény soha nem vált be , addig az 1997. november 6án hozott európai egyezmény - amelyet szintén az Európa Tanács hozott - már bátorítást ad a kettős állampolgárságra. Ezt az egyezm ényt hirdette ki az Orbánkormány 2002ben az akkori III. törvényben. Ha megnézzük, hogy ez az egyezmény mit mond számunkra további bátorításként, akkor az egyezmény következő pontjait citálnám ide. Az államot illetékessége kapcsán a 3. cikkely a következő t fogalmazza meg: “Minden állam a saját joga szerint határozza meg, hogy kit tekint a saját állampolgárának.” Ez már eddig is elhangzott. Egy következő fontos mondat ebből az egyezményből. A 3. cikkely 2. §a azt mondja, hogy “az ilyen jogszabályt más álla mok csak akkor kötelesek elfogadni, amennyiben az összhangban van a nemzetközi egyezményekkel”. Az a törvény, amit mi beterjesztünk, egyezik a nemzetközi egyezményekkel. Akkor kötelesek ezt elfogadni, ha a nemzetközi szokásjoggal is megegyezik az adott tör vény, amit előkészítünk. A mi törvényünk semmilyen nemzetközi szokásjogi szabályt nem sért. És akkor is kötelesek elfogadni, ha az állampolgárság tekintetében az adott törvény az általános jogelvekkel összhangban van. A mi törvényünk ilyen. Az Alkotmánybír óság is ezt a kérdést vizsgálta akkor, amikor az adott népszavazást Alkotmánybíróság elé citálták. Akkor az Alkotmánybíróság többek között a diszkriminációtilalom
