Országgyűlési Napló - 2010. évi tavaszi ülésszak
2010. május 20 (4. szám) - A magyar állampolgárságról szóló 1993. évi LV. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Schmitt Pál): - DR. GYÜRE CSABA, a Jobbik képviselőcsoportja részéről:
248 szóló törvényjavaslat magán hordozza azt a régi, platóni üzenetet, amely megfogalmazza az eszes lélekkel való döntés jelentőségét. Azt hiszem és azt kívánom mindannyiunknak, hogy eszes lélekkel hozzunk együtt bölcs döntést, és támogassák a törvénymódosító javaslatot. Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps.) ELNÖK (dr. Schmitt Pál) : Tisztelt Országgyűlés! Mielőtt a következő vezérszónoknak megadom a szót, tájékoztatom a házbizottság tagjait, hogy annak érdekében, hogy az állampolgárságról szóló törvényjavaslat vitájában mindenki részt vehessen, a házbizottság korábban összehívott ülésére nem ma este, hanem holnap délelőtt 10 órakor kerül sor a Delegációs teremben. Most pedig megadom a szót Gyüre Csaba úrnak, a Jobbik képvi selőcsoportja vezérszónokának. (21.20) DR. GYÜRE CSABA , a Jobbik képviselőcsoportja részéről: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Történelmet ír ma a Magyar Országgyűlés. És én büszke vagyok arra, hogy ennek a parlamentnek, ennek a történelmi parlamentnek tagja lehetek. Egy idézettel kezdeném: “minden magyar felelős minden magyarért” - írta Szabó Dezső. És mi, magyarok nem voltunk felelősek a határainkon túl élő magyar testvéreinkért évtizedeken keresztül. Most ezt, ezt a ré gi mulasztást fogja pótolni a Magyar Országgyűlés, amikor a határainkon túl élő magyar testvéreink állampolgárságát tárgyaljuk. Egyik szemem picit szomorú, a másik azonban örül, amikor ezt a törvénytervezetet olvasom. Örülök, mert végre elérkeztünk egy tör ténelmi pillanathoz, elérkeztünk egy történelmi ponthoz, egy nagy adóssághoz két évtizednyi elmaradás után. Véleményünk szerint ezt a problémát már 1990ben az Antallkormánynak rendeznie kellett volna. Miért is tartozunk ezzel? De nem csak ezzel tartozunk , tartozunk mással is. Ezzel együtt 1920. június 4e, Trianon emlékével. Mert mind a mai napig a Magyar Országgyűlés még nem nyilvánította emléknappá a magyar nemzet legtragikusabb dátumát. És igenis, ezt akarjuk, és nagyon örülünk annak, hogy ezzel egyide jűleg a FideszKDNP beterjesztette a nemzeti összetartozás napjára vonatkozó törvényjavaslatát, mint ahogy ezt megtette már korábban a Jobbik Magyarországért Mozgalom is. 1920. június 4e, Trianon gyászos napja. Úgy tűnt, hogy hosszú időre megpecsételődött a Kárpátmedencei magyarság csonka országának határain túl élő magyarjainak sorsa. Három és félmillió magyarra a számkivetettség, a megaláztatottság, az idegen országba taszítottság várt. Nem maguk választották ezt a sorsot, nem ők hagyták el hazájukat, é s még csak nem is a haza hagyta el őket, hanem felelőtlen nagyhatalmak döntöttek a fejük fölött, az ő megkérdezésük nélkül a saját sorsukról. Ezeket az embereket, ezeket a családokat nem kérdezte meg senki, hogy akarnake más országban, más hazában élni. E zeket az embereket nem kérdezte meg senki, hogy akarnake más állampolgárai lenni. Ezeket az embereket nem kérdezte meg senki, hogy el akarnake szakadni magyar nemzettestvéreiktől, hogy el akarnake szakadni rokonaiktól, hogy el akarnake szakadni barátai któl, családtagjaiktól. A döntés igazságtalan és egyben hihetetlenül könyörtelen volt. Nem foglalkozott senki az etnikai határvonalakkal, nem foglalkoztak a gazdasági közösségekkel, nem foglalkoztak a történelmi tradíciókkal, és még kevésbé foglalkoztak az itt élő emberekkel, az itt élő családokkal. A mai napig a teljes Európa szégyene, hogy valamiféle igazságtétellel nem próbálkoztak meg, csak az úgynevezett fasiszta, illetve nemzetiszocialista országok. A XX. század közepén az olasz és német segédlettel m egvalósuló első és második bécsi döntések, amelyekkel előbb 12 ezer négyzetkilométer, később 45 ezer négyzetkilométer tért vissza Magyarországhoz, az etnikai határokra voltak figyelemmel, nem pedig a nagyhatalmi érdekekre. A második világháború befejezésév el, a párizsi békediktátumok életbe lépésével, a keletközépeurópai kommunista rezsimek kialakulásával ismét reménytelenné vált a határainkon túl élő nemzettestvéreink élete.
