Országgyűlési Napló - 2010. évi tavaszi ülésszak
2010. május 20 (4. szám) - A magyar állampolgárságról szóló 1993. évi LV. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - DR. SIMICSKÓ ISTVÁN, a KDNP képviselőcsoportja részéről:
247 esetleg az élet könnyebb oldaláról nézik mindezt? A boldogulásuk, az egyéni sorsuk szempontjából a beolvadást, az asszimilációt választják? Egyöntetűen, mindannyian föltették a kezüket, hogy igen, kívánják, akarják, várják m ár régóta azt, hogy megadjuk az állampolgárságot nekik. Érezzük át ezt a felelősségünket! Tisztelt Képviselőtársaim! A Kárpátmedencei magyarság több mint ezeréves történetében volt hadakozás, voltak belső viták, megosztottság, árulás, önsanyargatás és öns orvasztás is. Hosszú volt az út, míg idáig eljutottunk. Itt állunk az útnak azon szakaszán, amikor az önbecsülésünket visszanyerhetjük, az önbecsülésüket visszaadhatjuk a határon túli magyaroknak is és magunknak is. Nagyon komoly lépést tehetünk ennek érde kében. Ez azt jelenti, tisztelt képviselőtársaim, hogy a magyar nemzet végre a bölcsesség útjára léphet. Itt állunk ennek az útnak az elején. A magyar nemzet megérkezett a bölcsesség útjára, amely nem más, mint a megmaradás és a felemelkedés útja. Talán eg y személyes példát még elmondhatok. Én magam gyermekkorom óta harcművészetekkel foglalkozom, és nálunk amikor olyan szintre jut el ez ember, azt mondhatja, hogy a tudásával a “megérkezett” státust elérte. A megérkezett ember egy nemzeti közösség számára is rendkívüli módon fontos, mint ahogy minden egyén számára fontos a bölcsesség azon útján végigjutni, hogy a megérkezettség állapotát elérhessük. Azt hiszem, hogy ez is nagyon fontos kérdés most, és érezzük át ennek e jelentőségét, ennek a felelősségét! Ige n, a nemzet megérkezhet a bölcsesség útjára ezzel a lépésünkkel, ezzel a döntésünkkel. Azt kívánom mindannyiunknak, hogy tartsuk rajta ezen a bölcsesség útján a magyar nemzetet. Ez a mi közös felelősségünk, mindannyiunk felelőssége. Ez az út vezet oda, hog y fel- és elismerjük más nemzetek, szomszédos nemzetek értékeit, hagyományait, kultúráját. És ha már itt többen szóltak a szomszédokról, bár mi a be nem avatkozás politikáját folytatjuk ebben a kérdéskörben, de az biztos, hogy ha valaki ezen törvény ellen a szomszédságban, a szomszédság politikusai körében, a politikai tényezői körében gyűlöletet kelt, uszít, gyalázkodik, vádaskodik, rágalmaz, az azt mutatja, hogy nem erős az a nemzet, nem erősek azok a politikusok. Mert az igazi erő - az ókori bölcsektől s zeretném idézni ezt a gondolatot - azt jelenti, hogy ha igazán erős vagy, akkor légy szelíd, légy szerény, hogy környezeted tiszteljen, semmint féljen tőled. Én azt látom, hogy ez az üzenet jó, ha elmegy egyes szomszédos politikusok irányába. Bízzunk benne , hogy meghallják ezt. Ez a törvénymódosítás nem irányul senki ellen, ez a törvénymódosítás senkit sem bánt. Ez a törvénymódosítás nem öncélú, ez a törvénymódosítás hasznos, mindenkinek hasznos. Hasznos a magyar nemzetnek, hasznos a határon túli magyarokna k, hasznos a szomszédainknak is, ha fölismerik ezt a gondolatot, és föl kell hogy ismerjék. Bízom benne, hogy nagyon sok józan erő van, aki ezt a tételt, ha nem is tudja szó szerint, de fölismerte ennek az üzenetét, ennek a lényegét. Mert a gyűlölködés az önsorvasztó, az minden nemzetet elolvaszt és nem megerősít, amit mi egyébként szeretnénk, hogy megerősödjenek; szomszédaink, szomszédos barátaink is nyilván. Mi örömmel fogadtuk - ahogy Semjén elnök úr beszélt - a szomszédos népek azon döntését, amikor meg adták a határon túl rekedt nemzettársaiknak az állampolgárságot. Mi nem szeretünk kettős mércével mérni. Mi azt szeretnénk, ha a szomszédaink is örömmel fogadnák ezt a döntést, mert nem ellenük szól; ez értünk szól elsősorban. Ez jelenti a békét egyébként mindannyiunk számára. Végezetül engedjék meg, tisztelt képviselőtársaim, hogy elmondjam azt, hogy nagyonnagyon sok törvényt hoztunk már itt a parlamentben. Egy törvényjavaslat általános vitájánál és a zárószavazásoknál is nyilván nagyonnagyon sokan az és z alapján hozunk döntéseket, a ráció, a racionalitás alapján hozzuk meg a döntéseinket: hasznose az ország számára, hasznose az adott közösség számára. Ez a törvénymódosítás, kedves képviselőtársaim, sokkal több a puszta ész, a józan ész diktálta törvény módosításnál. Ez a törvényjavaslat magában hordozza mindannyiunk közös szívét, a nemzet szívét hordozza magában. És jó döntést - mint tudjuk, kedves barátaim - csak szívvel lehet igazából hozni. Én azt hiszem, hogy ez a törvényjavaslat, ez a törvénymódosít ó javaslat, az állampolgárságról
