Országgyűlési Napló - 2010. évi tavaszi ülésszak
2010. május 20 (4. szám) - A magyar állampolgárságról szóló 1993. évi LV. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - DR. SEMJÉN ZSOLT (KDNP), a napirendi pont előadója:
234 DR. SEMJÉN ZSOLT (KDNP), a napirendi pont előadója : Igen tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselő Hölgyek és Urak, és minden magyarok, ak ik a rádió és a televízió közvetítése útján figyelemmel kísérik mai ülésünket itt a Magyar Köztársaság területén, a Kárpátmedencében és szétszóratva a nagyvilágban! Tisztelt Ház! A kettős állampolgárságról szóló törvény meghozatalának evidenciának kellene lennie, mert a Magyar Országgyűlésnek nem arról kell számot adni a történelem színe előtt, hogy miért tárgyaljuk ezt a törvényt, hanem arról kell számot adnunk, hogy miért nem tárgyaltuk régesrégen, közfelkiáltással elfogadva. Tisztelt Ház! Miért kell ez a törvény? Egész egyszerűen azért, mert ez következik a nemzeti szolidaritásból. Ezt a törvényt akkor is meg kellene hoznunk, ha nem lett volna Trianon; amint bölcs elődeink a törvényhozásban 1886ban hasonló törvényt hoztak, természetesen más történelmi körülmények között, de hasonló gondolat ihlette őket, hogy a bukovinai székelyek és a csángó magyarok részesei lehessenek közjogi értelemben is a magyar nemzetnek, amint nyelvi, szellemi, kulturális értelemben egyébként is részei. Ha nem lett volna Trianon , akkor is meg kellene hoznunk ezt a törvényt, de volt Trianon, aminek következtében a magyar nemzet egyharmada más országok joghatósága alá került; úgy ment át felettük a határ, hogy el sem hagyták a szülőföldjüket. A velük való szolidaritás és ennek a ge sztusnak a megtétele a trianoni határokon kívül rekedt magyarság felé a legelemibb erkölcsi kötelességünk (Általános taps.) , és egy súlyos igazságtalanság orvoslásának is a lehetőségét jelenti. Mondok önöknek egy példát. Ausztriában az ausztriai magyarság nagy része emigráns magyar, akik 1956ban vagy a ’70es években, a Kádárkorszak idején emigráltak Ausztriába. Ausztria befogadta őket, osztrák állampolgárságot, osztrák útlevelet kaptak, és a rendszerváltás megnyitotta számukra a lehetőséget, hogy megkapj ák a magyar útlevelet. Nagyon helyesen, van magyar útlevelük. De a Lajta menti magyarságnak, a burgenlandi magyarságnak, akik soha életükben a falujukat sem hagyták el, az őshonos magyarságnak nem lehet állampolgársága. Ez mélységes igazságtalanság, amelye t most ezúton orvosolhatunk. Van még egy szempont, tisztelt Ház: 1994. december 5ének a szégyene. (Közbeszólások a Fidesz padsoraiból.) Bocsánat, 2004. december 5ének a szégyene; az a szégyen, amikor egy kormány a saját nemzete ellen kampányolva a magyar ság egyharmadát közjogi értelemben kirekesztette a magyar nemzetből. Ezt a határon túli magyarság egyfajta lelki Trianonként élte meg. Ennek a sebnek a begyógyítása, amennyire lehet, legelemibb erkölcsi kötelességünk. (Taps a Fidesz, a KDNP és a Jobbik pad soraiból.) De december 5ének van még egy üzenete. Mindennek ellenére, a kormányzati propaganda ellenére december 5én a magyar emberek többsége igennel szavazott, és az ő politikai akaratuk természetes küldetést és kötelezettséget jelent számunkra, hogy e nnek a politikai akaratnak megfelelően is ezt a törvényt meghozzuk. Tisztelt Ház! Elmondok önöknek egy történetet. Nem szoktam magánéleti dolgokkal előhozakodni, azt gondolom, hogy teljesen más a közélet és más a magánélet, de most hadd mondjak el önöknek egy családi természetű dolgot. Édesanyám erdélyi, a második világháború után jöttek át Magyarországra, a bátyám pedig a ’70es évek folyamán valamikor disszidált Svédországba, ahol politikai menedéket kapott, megkapta a svéd állampolgárságot, a svéd útleve let. A rendszerváltást követően, néhány évvel ezelőtt besétált a stockholmi magyar nagykövetségre, azt mondta, hogy ő Semjén György, itt vannak a papírjai, és kéri a magyar útlevelet. Azt mondták, hogy isten hozta, drága Semjén úr, és postafordultával megk apta a magyar útlevelet. Tehát a bátyám megkaphatta a magyar útlevelet. De édesanyámnak a rokonsága, a barátai, az egykori szomszédjai, akik soha nem hagyták el Erdélyt, akár a városuk vagy a falujuk határát sem, őnekik nem lehet magyar állampolgárságuk. E zt az igazságtalanságot kell orvosolnunk ebben a törvényben. (Taps a Fidesz, a KDNP és a Jobbik padsoraiból.) Vagy gondoljunk a Vajdaságban élő magyarokra. Nemrég voltam Szabadkán, ahol értelemszerűen szerb állampolgárok voltak a társaságunkban, akik külön böző nemzetiséghez
