Országgyűlési Napló - 2010. évi tavaszi ülésszak
2010. május 17 (2. szám) - Az ülés megnyitása - Az ülés napirendjének elfogadása - A Magyar Köztársaság Alkotmányáról szóló 1949. évi XX. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat; a Magyar Köztársaság minisztériumainak felsorolásáról szóló törvényjavaslat, valamint a központi államigazgatási szervekről, valamint a kormány tagjai ... - ELNÖK (dr. Schmitt Pál): - DR. BALSAI ISTVÁN, az alkotmányügyi, igazságügyi és ügyrendi bizottság előadója:
12 Annak figyelembevételével, és ez is elhangzott itt az ismertetésben, hogy nem kívánja a jelenlegi vegyes választási rendszert semmilyen fontos részletében sem a kormány, a leendő kormány, sem pedig a kormányt támogatók többsége megváltoztatni. Azt természetesen be kellett látni az eltelt húsz év alatt, hogy az úgynevezett területi listák nem működnek, mert az ország földrajza különböző békekötések eredményeként olyan megyerendszert hozott létre, hogy vannak olyan megyék, ahol a területi listákat nem lehet megvalósítani. Tehát a javaslat, amelyet letettek ma az asztalra az előterjesztők, azt tartalmazza, hogy az egyéni képviselői rendszer megtartása mellett országos listára és emellett kompe nzációs listára lehessen majd szavazni. Mindez egy olyan tervezet, amelyet nyilván alapul fog venni a kilátásba helyezett paritásos bizottság, de ezzel a szándékkal kívánta deklarálni az általunk támogatott javaslattevő, hogy nem az a szándéka, hogy ilyenolyan pártérdekek, kisebb pártok érdekeit háttérbe szorítva, a nagyobb pártok érdekeit túlhangsúlyozva felborítsa a választási rendszert. Tehát az alkotmánymódosításnak ez a része váltott ki nagyobb visszhangot, és tulajdonképpen senki nem vitatta az alkot mánymódosításnak azt a részét, amelyet az imént ismertetett az előterjesztő, hogy gyakorlatilag a már amúgy is megvalósult miniszterelnökhelyettesi intézmény kerüljön be az alkotmányba, hiszen 1989ben és azóta nem változott módon a kormány tagjainak fels orolása az alkotmányban rögzítve van, ott nem szerepel a miniszterelnökhelyettes megjelölés. Annak ellenére nem, hogy valamennyi koalíciós kormány természetesen így vagy úgy élt ezzel a lehetőséggel, az első kormány kivételével, azt kell mondanom, a minis zterelnök jogkörévé tette azt a politikai gyakorlattá vált megoldást, hogy még sorrendet is megállapítva az ő helyettesítéséről, illetve bizonyos ügycsoportok átadásáról rendelkezzen. Ezentúl tehát, ha a módosítást önök elfogadják, erre alkotmányos lehetős ég lesz, mégpedig olyan formában, ahogy ezt már a gyakorlatban láthatták és a hírekben olvashatták, nem korlátozva a miniszterelnökhelyettesek számát, tehát ez nincs megszabva, mint ahogy a miniszterek száma sincs megszabva. Ez nem váltott ki különösebb i zgalmat a bizottsági vitában. Viszonylag keveset tudtunk időben fordítani az igen részletes, a kormányra, a miniszterekre, az államtitkárokra, a közigazgatási államtitkárokra, a helyettes államtitkárokra és egyéb állami vezetőkre vonatkozó régiúj szabályo zásra. Azért mondom, hogy régiúj szabályozás, hiszen elhangzott az imént, hogy ez a javaslat visszaállít nagyon jó, jól bevált intézményeket, amelyek elsősorban a közigazgatás arcának visszaadását célozzák, amelyet sajnos elvesztett az elmúlt években. A j avaslat a közigazgatási államtitkárt teszi meg tényleges adminisztratív vezetőnek, és az államtitkárokat kétféle formában, jelző nélküli szerkezetben, részben a parlamenti képviseletre fogja feljogosítani a miniszter távollétében, részben pedig olyan terül etek felelős politikai vezetői lesznek, amelyek felsorolása a nyolc minisztériumban a kormány által ellátandó feladatokat is tartalmazza. Ezzel kapcsolatban kevesebb kérdés merült fel, de ez sem kapott az ellenzéki pártok részéről támogatást; vagy ellenezt ék, vagy tartózkodtak. A minisztériumok felsorolásával kapcsolatban elhangzott az előterjesztésben és a bizottság előtt is az, mi indokolta azt, hogy a jelenlegi kormány tagoltságától eltérően lényegesen jobban áttekinthető, úgynevezett összevont feladatok at ellátó nyolc minisztérium végezze a kormányzati munkát. A klasszikus minisztériumokat, amelyek, mondhatom, 1848 óta viselik a Belügyminisztérium, Honvédelmi Minisztérium, Külügyminisztérium elnevezést, természetesen nem érinti ez. (13.50) De a többi fel adat tekintetében a javaslattevő igen pontos és részletes leírást adott a javaslatban arról, ami az egyes ügycsoportok hová kerülését illeti. Néhány kérdés ezzel kapcsolatban felmerült. Alapvető kifogásról nem tudok beszámolni, még egyszer mondom, annak el lenére, hogy az ellenzék ezeket az elképzeléseket nem támogatta, inkább tartózkodással fejezte ki érdektelenségét, ahogy ez általában szokás. A hivatalban lévő kormány intézményrendszerének a kialakítására felhatalmazva érzi magát az előterjesztő.
