Országgyűlési Napló - 2010. évi tavaszi ülésszak
2010. június 7 (12. szám) - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (dr. Schmitt Pál): - HEGEDŰS TAMÁS (Jobbik):
1041 ELNÖK (dr. Schmitt Pál) : Megkérdezem, hogy a kormány nevében kíváne valaki szólni. (Nincs jelentkező.) Amennyiben nem, felhívom Schiffer András frakcióvezető úr figyelmét, hogy tévesen jelentkezett, mert ehhez a műfajhoz hozzás zólni nem lehet, és ön nem volt felírva napirend előtti felszólalásra. Kérem ezért, hogy a felszólalási kérelmét törölje. Köszönöm. Szintén napirend előtti felszólalásra jelentkezett Hegedűs Tamás frakcióvezetőhelyettes úr, Jobbik. HEGEDŰS TAMÁS (Jobbik) : Tisztelt Ház! Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársak! A Fideszt politikai versenytársaitól és független elemzőktől egyaránt gyakran érte az a kritika a választási kampány során, hogy nem teszi egyértelművé választási és majdani kormányzati céljait. A választá si program későn jött, és meglehetősen elnagyolt volt. Mint akkor és azóta is elmondták a Fidesz politikai vezetői, ez nem baj, mert a lényeg az, hogy jövőképet ad, részleteket majd a kormányzás során. Ebbe mi beleértettük volna magát a kormányprogramot is , de ez meglepetésünkre csak a korábbi elnagyolt jövőképet vetítette elénk újra, továbbra is eszközök és intézkedések nélkül. Mindeközben a sajtó és a politika iránt érdeklődő közvélemény csak találgatni tudott, mivel a különböző pártvezetők rendre olyan n yilatkozatokat adtak, amelyek gyakran egymással is éles ellentétben álltak. A megszólalások alapján nehéz lett volna megmondani, hol a gazdaságpolitikai irányítás központja. A kommunikációs és talán irányítási zűrzavar a múlt héten érte el mélypontját. A p árt ügyvezető alelnöke egy konferencián olyan sötét képet festett az ország egészen közeli jövőjéről, hogy abba beleremegtek a görög események miatt amúgy is ideges piacok, és a tőzsde, valamint a forint árfolyama zuhanni kezdett. Az erre a nyilatkozatra r eagáló miniszterelnöki szóvivő először bagatellizálni próbálta a megszólalás súlyát, majd rátett még egy lapáttal. Mindeközben a miniszterelnököt Brüsszelben arról győzködte a Bizottság elnöke, hogy szigorúbb költségvetési politikát kell folytatni, mintegy az előző kormány nyomdokain. A sajtó és a szakmai közvélemény máris temetni kezdte a nemrég ismertetett kormányzati gazdasági programot. A hét végén Varga Mihály, a Miniszterelnökség államtitkára nyugtatni igyekezett a piacokat, bár konkrétumokat ő sem mo ndott. A kormány külső szakértőkkel megerősítve válságülést tartott. Megkezdődött az ötletelés, hogyan lehetne a hiánycélt tartani úgy, hogy minél kevésbé legyen látványos a kivonulás a választási ígéretek mögül. A magánnyugdíjpénztárak államosítása éppen úgy a levegőben lóg, mint a frissen köztudatba dobott áfamódosítási ötlet, ami egyébként katasztrofális hatású lenne. Az egységesen 16 százalékos általános forgalmi adó költségvetési kihatása kétséges, miközben aránytalanul sújtaná a szegényeket, az alsó k özéposztályt és a nyugdíjasokat, a gazdasági növekedést nem serkentené, és várhatóan gyorsítaná az inflációt. Persze lehet, hogy ez is csak egy kiszivárgott gondolatkísérlet. Csak az a probléma, hogy túl sok ilyen, gyakran egymásnak is ellentmondó ötlet és kezdeményezés hangzik el, miközben részletes kormányprogram híján nem létezik vagy legalábbis nem látható az a zsinórmérték, amihez ezeket mérni lehetne. A gazdaságpolitika igazából még meg sem szerzett hitelességét így igen komoly veszély fenyegeti. Márp edig a hitelesség hiányáért súlyos árat fizet az ország, magasabb kamatfelár és egyéb kellemetlen hatások eredőjeként. A vita most azon folyik, hogy leszneke, kelleneke megszorítások, vagy vállalhatóe egy kicsit lazább költségvetés jól meghatározott fej lesztési célok és a gazdaság élénkítése mentén. A vita, úgy tűnik, eldőlni látszik a megszorítások javára, mert a kormány belelavírozta magát ebbe a helyzetbe. Tisztelt Képviselőtársak! Amikor a frissen hatalomra került kormány felelősségéről beszélünk, te rmészetesen nem feledkezhetünk meg arról, hogy a probléma gyökerei az előző szocialistaliberális kormányokhoz nyúlnak vissza. Ezt a felelősséget sokszor ecsetelni és hangsúlyozni fogjuk (Zaj az MSZP soraiban) - kérem szocialista képviselőtársaim higgadtsá gát. Itt és most csak azért említem, mert a szocialista frakció helyében indokoltnak látnék némi szerénységet a megfogalmazott kritikák tekintetében. Azért ne felejtsük el, hogy ki az első számú felelős a jelenlegi gazdasági nehézségekért.
