Országgyűlési Napló - 2010. évi tavaszi ülésszak
2010. június 7 (12. szám) - Napirenden kívüli felszólalók: - SCHEIRING GÁBOR (LMP):
1036 Köszönöm. Tisztelt Országgyűlés! A mai napon napirend előtti felszólalásra jelentkezett Scheiring Gábor frakcióvezetőhelyettes úr, LMP. Öt percben megadom a szót. SCHEIRING GÁBOR (LMP) : Tisztelt Elnök Úr! Köszönöm a szót. Az új kormány gazdaságpolitikai kommunikációja és a bizalom, illetve a felelősség témájában szeretnék felszólalni és néhány kérdést feltenni a tisztelt Háznak, elsősorban a kormány képviselőinek. Ismert az a sajnálatos tény, hogy a forint árfolyama K ósa Lajos képviselő úr és Szijjártó úr nyilatkozatai nyomán jelentősen romlott. Ismert az a tény, hogy a budapesti tőzsdeindex a mai napon is 10 százalékos eséssel nyitott. Jelentős zavarok keletkeztek a kormányzati gazdaságpolitika iránti bizalomban. Úgy gondolom, nyugodtan kijelenthetjük azt, hogy ez a gazdaságpolitikai kommunikáció rendkívüli költségeket rótt nemcsak a devizahitelesekre, hanem a magyar adófizetőkre is, ugyanis megdrágította a kormány által felvett hitelek után fizetendő kamatprémiumokat is. Kijelenthetjük tehát véleményem szerint, hogy ez a felelőtlenség kimeríti a böszmeség fogalmát. (Szórványos taps az LMP soraiban.) Még ha igaza is lett volna Kósa Lajos vagy Szijjártó képviselő uraknak az államháztartás helyzetével kapcsolatban, azt go ndolom, hogy felelős politikus akkor sem nyilatkozhat így, akkor sem járhat el ebben a formában, ahogy ők tették. Sikerült a devizahitelesek helyzetét drasztikusan rontani, de egyben sikerült a nemzetközi tőzsdeindexekre is komoly hatást gyakorolnia ennek a kormánynak. Úgy gondolom, ez a teljesítmény figyelemre méltó, ha elismerésre talán kevésbé is. Akár az adócsökkentés ígérete alóli kibújás, akár maga az adócsökkentés miatt várható hiánynövekedés felelősségének az előző kormányra hárítása volt is ezeknek a kommunikációs akcióknak a célja, egyszerűen elfogadhatatlan, hogy ilyen belpolitikai célzattól vezérelve ilyen felelőtlenül járjon el vezető kormánypárti tisztviselő. (Taps az MSZP és az LMP soraiban.) Tisztelt Képviselőtársaim! Ugyanakkor azt is érdeme s látnunk, hogy Varga Mihály válságkezelő nyilatkozata csak részben tudott javítani a helyzeten, csak részben tudott tiszta vizet önteni a pohárba. Továbbra is ellentmondásos hírek forognak közkézen az adócsökkentéssel kapcsolatban. Nem tudjuk, hogy lesze és ha igen, milyen mértékben lesz adócsökkentés. Nem tudjuk, hogy a kormány hogyan tervezi a hiánycélt tartani, amit legutóbb most újra leszögezett, úgy, hogy közben a kampányban 10002000 milliárd forintos adócsökkentésről beszélt, a hiánycsökkentés pont os helyének megjelölése nélkül. Mit tudunk arról, hogy milyen tervek születtek eddig, illetve milyen kommunikációs fordulatokat használt a kormánypárt eddig a kiadáscsökkentéssel kapcsolatban? Népszerű lendülettel rögtön csökkentették az önkormányzati és p arlamenti képviselők számát. Tudjuk, hogy ez csak néhány milliárdos, néhány tíz milliárdos tétel a kiadáscsökkentésen belül. A kormányprogram 300500 milliárd forintos bürokráciacsökkentési programról beszél, ugyanakkor azt látnunk kell, hogy ez nem az áll amháztartást, hanem a gazdaságot tehermentesíti, ami nagyon fontos, amivel mi is egyetértünk, de nem szolgál fedezetül az adócsökkentéshez. Közvetlen bürokráciacsökkentéssel 1020 milliárdos nagyságrendben van mozgástér a központi költségvetésben. Meg kell ene ezzel együtt nevezni, hogy mit jelent ez a bürokráciacsökkentés. Nem tudjuk, erre eddig javaslat nem érkezett. Úgy gondoljuk, ez egy olyan aprómunka, ami költséges, és hosszú távon lehet csak végrehajtani, tehát nem szolgálhat rövid távon egy ilyen elv égzetlen munka az adócsökkentés fedezetéül. Fontos látnunk, hogy jelentős adócsökkentésre - márpedig az 10002000 milliárdos adócsökkentés igencsak jelentős adócsökkentésnek nevezhető - csak a nagy ellátórendszerek átalakításával lehet lehetőség. Ezt mi ne m tudjuk támogatni, és remélem, hogy a kormány sem kíván ebbe az irányba elmozdulni. Amerikában Ronald Reagan tett erre kísérletet, ismert, hogy az eredmény a jóléti funkciók leépülése, a társadalmi egyenlőtlenségek megugrása volt. Azt gondoljuk, hogy radi kális adócsökkentés helyett olyan adóreformra van szükség, amely a járulékok csökkentését zöld, ökológiai adónemek bevezetésével fedezi, egyben csökkenti az adónemek számát, így csökkenti a gazdaság szereplőire nehezedő terhet.
