Országgyűlési Napló - 2010. évi tavaszi ülésszak
2010. június 4 (11. szám) - Dr. Sólyom László, köztársasági elnök emlékbeszéde - ELNÖK (dr. Schmitt Pál): - DR. SÓLYOM LÁSZLÓ köztársasági elnök:
1016 érték. Érték például a két kultúrában való jártasság, az anyanyelv dominanciáját megőrző kétnyelv űség; és hasonló érték a kulturális nemzet egészéhez való hozzájárulásuk a maguk regionális sajátosságaival. A kettős kötődés mindkét oldalát ismerjük történelmünkből, és ezek az értékek ma is fennállnak. A többségi állam, a politikai nemzet pedig szintén gazdagodásnak, értékként élheti meg, sőt, úgy kellene megélnie, hogy léteznek benne más nemzetek által alkotott kis, külön világok. A kulturális nemzetnek és tagjainak ez a helyzete párhuzamos az európai jogrend alapjával: az emberi méltósághoz való joggal , amelynek tartalma magában foglalja az önazonossághoz és a személyiség szabad kibontakozásához való jogot. Fontos tudatosítanunk továbbá, hogy az integráció nem csak a kisebbségi nemzetrészek és a többségi állam viszonyának a kérdése. A kulturális nemzet egészének az integrációja éppúgy állandó és a nemzet minden tagját érintő feladat, vagyis minden nemzetrésznek és a nemzet minden tagjának is ápolnia és akarnia kell az egységet, hiszen ez jelenti a nemzet fenntartását. A nemzet nem is létezhet a közös örö kség folytatására irányuló közös akarat nélkül. Tisztelt Országgyűlés! A magyar nemzet tehát mint kulturális nemzet Magyarországon mint anyaországban, őshonosként a szomszédos államokban, és végül szórványként az egész világon él. Magyarország ugyanakkor m aga is soknemzetiségű állam, amely a nemzeti és etnikai kisebbségeket államalkotó tényezőként ismeri el. Helyzetünkből számtalan feladat adódik. Most, amikor egységünkről teszünk hitet, szükséges legalább alapjaiban tudatosítanunk ennek a nemzetnek mai sze rkezetét, továbbá az anyaország feladatait és a határon kívül élő nemzetrészek igényeit. De, hölgyeim és uraim, a tudás és az akarat nem elég. Kettős feladatunkat, egységünk fenntartását és a szomszéd népekhez való viszonyt érzelmileg is meg kell oldanunk, és ebben is új útra kell térnünk. Tisztelt Országgyűlés! A magyar nemzet mai képét az határozza meg, hogy 90 év alatt az anyaországot körülölelő magyar kisebbségi közösségek másmás utat jártak be. Szétfejlődtek Magyarországtól és egymástól is. De mivel a szétválás a modern magyar nemzetépítés nagy, közös élményei után következett be, a nyelvújításra, a reformkorra, az 1848as forradalomra és a dualizmus államépítésére támaszkodó nemzettudat megmaradt integráló erőnek. A nemzetstratégia kidolgozásában egyr észt az anyaország nélkülözhetetlen szerepére, másrészt a nemzetrészek önállóságára és saját stratégiájukra kell építkeznünk, vagyis nem Budapest irányít egy egységes, úgynevezett határon túli magyarságot, ilyen ugyanis nincs. A magyarság több központúvá v ált, és ezt kell a kulturális nemzet építése során intézményesíteni. A kulturális nemzet fogalma nem szűkül le a nyelvi és kulturális egység fenntartására. A határon túli nemzetrészek számára az etnokulturális identitás mellett ugyanannyira életkérdés a ga zdaságitársadalmi és politikai pozícióik kiépítése a többségi államban, vagyis a saját polgári társadalmaik működtetése. A magyar nemzetnek nem etnográfiai zárványokat kell integrálnia, hanem olyan magyar közösségeket, amelyek eleve országukban és a régió ban, továbbá a magyar nemzet többi részéhez való viszonyban és az európai integráció lehetőségei között határozzák meg magukat. Tisztelt Országgyűlés! Az anyaország segítsége ugyanakkor a kisebbségi nemzetrészek számára nélkülözhetetlen. Tapasztalhattuk ez t az utóbbi 20 év nagy intézményépítési hullámában. Magyarország léte maga kellett ahhoz, hogy a nemzetrészek kivívják jogaikat és megfelelő státusukat országaikban. És magának Magyarországnak is használnia kell a nemzetközi jog minden eszközét kisebbségei nk védelmében. Magyarország szomszédságpolitikája és Európapolitikája épp ily fontos ebben. Emellett a magyar kultúra egészének legnagyobb termelője és integrálója mégiscsak az anyaország. Az a felelősség a határon kívül élő magyarok sorsáért, amelyet az alkotmány a Magyar Köztársaság alapvető feladatai közé sorol, rendkívül sokrétű feladatot jelent. A nemzetpolitika csak akkor lehet hatékony, ha szakpolitikává válik, azaz megbízható, széles szakmai háttérre támaszkodik. Az utóbbi 20 év sokféle kezdeményez ése, sokszor csakis érzelmi megközelítése után - tekintettel a
