Országgyűlési Napló - 2010. Az Országgyűlés alakuló ülése
2010. május 14 (1. szám) - Az alakuló ülés megnyitása - Himnusz - Dr. Sólyom Lászlónak, a Magyar Köztársaság elnökének köszöntője - DR. SÓLYOM LÁSZLÓ, a Magyar Köztársaság elnöke:
4 feladatok szinte emberfelettiek. Magyarors zágot talpra kell állítani, és ez történelmi feladat. Az ítéletet majd a választók hozzák meg, a dicsérő vagy elmarasztaló jelzőt az utókortól kell várnia ennek az Országgyűlésnek. A kérdést azonban, hogy történelmi lesze ez az Országgyűlés, a mai kor par ancsolóan teszi fel. Ezt fogják számon kérni önökön. Különösen időszerű ezért, hogy felidézzünk most egy alakuló ülést, amely már bevonult a történelembe. Húsz évvel ezelőtt, 1990. május 2án, hosszú évtizedek után ismét szabadon választott Magyar Országgy űlés ült össze. (13.10) Egy emberöltővel ezelőtt történt ez. Egyre kevesebben ülnek a képviselői padsorokban, akik itt voltak akkor. Vajon hogyan lehet átadni azt a megtisztító élményt, amikor a 88 éves Varga Béla, a Nemzetgyűlés egykori elnöke - ezú ttal korelnökként - ismét a szószékre lépett, hogy 43 évi számkivetés után ne a múltról, hanem a jövőről beszéljen? Hogyan lehet érzékeltetni, mit jelentett, amikor Szabad György elfoglalta az Országgyűlés elnöki székét? Lehet, hogy mindez a maga teljesség ében már csak a mi, az akkori tanúk kincse. Van azonban valami, amit az első nemzedék szándékából és önképéből az új Országgyűlésnek át szeretnék adni. Sokat írtak már a kezdeti idők nagyvonalúságáról, vagy idézték Antall Józsefet, hogy “a tisztesség megér i”. Mindennek alapja azonban az az elhatározás és a mindenek fölé helyezett törekvés volt, hogy a korábbi rendszernél különbek leszünk. A kezdeteknek ezt az üzenetét szeretném átadni az új Országgyűlésnek. Tisztelt Képviselő Asszonyok és Képviselő Urak! Mi ért idézem fel a független demokratikus és jogállami Magyarország első Országgyűlésének a megalakulását? Nem érzelmi okokból, hanem a párhuzamok és a különbségek miatt. Hasonlóság van a közérzületben, a múlt tagadásában és a várakozásokban. Más a helyzet a nnyiban, hogy a politika és a társadalom alkotmányos keretei - amelyeket akkor az akkori Országgyűlésnek meg kellett teremteni - ma adva vannak, és a jövőt ezekre kell építeni. A múlt elvetése és a jövőre irányuló hatalmas várakozás ma is fennáll. Az utóbb i években ismét átéltük, ahogy az ország elfordult az uralkodó kormányzási módtól, annak tartalmától és stílusától; ahogy a kormánypártok mondanivalója a többség számára egyszerűen érdektelenné vált. Másfelől a várakozások ma is átfogóak. A közbiztonságtól a gazdaság fellendüléséig, a törvényes rendtől a politika stílusának megváltozásáig, a jó közérzetig, a társadalom kettészakadásának a megszüntetéséig néhány pontosan körvonalazott és számtalan elmosódó körvonalú, de érzelmileg egyértelmű és erős követelé s van jelen. Tisztelt Képviselő Asszonyok és Urak! Nincs olyan Országgyűlés, nincs olyan kormány és nincs olyan államapparátus, amely ezeket a feladatokat egyedül megoldhatná. Az egész társadalom együttműködése szükséges ahhoz, hogy eredmények szülessenek. De az a bizalom és az a felhatalmazás, amelyet a munkáját most megkezdő Országgyűlés a választóktól megkapott, sokkal többre kötelez, mint ami egy új parlamenti ciklussal szokásosan együtt jár. Ennek a parlamentnek, de különösen az óriási kormánytöbbségne k a képviselői egy morális válsággal terhelt korszak után az erkölcsi kudarc kockázatát is viselik. Ezért idéztem támaszként a rendszerváltók hitvallását: “különbnek kell lenni”. Tisztelt Képviselő Asszonyok és Urak! Rögtön foglalkoznunk kell egy szembeötl ő különbséggel is. Abban a történelmi parlamentben nem volt radikális jobboldali párt és frakció. Most viszont a választók akaratából van. Le kell szögeznünk, hogy minden országgyűlési képviselő egyenlő legitimáció birtokosa, jogállásukban nincsen különbsé g. Minden párt létének azonban megvannak az alkotmányos feltételei, valamint működésének világos és alkotmányos határai. A véleménynyilvánítás szabadságát a gyakorlatban is a legfontosabb emberi és politikai jogok egyikének tartjuk, és ezért sokat kell elv iselnünk. Ám pontos határa van annak is, hogy az alkotmány alapértékeivel, az emberi
