Országgyűlési Napló - 2010. évi tavaszi ülésszak
2010. február 22 (256. szám) - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (dr. Katona Béla): - DR. KÓKA JÁNOS (SZDSZ):
196 Ezt az állapotot kell, tisztelt miniszterelnök úr, meghaladni. Ez az ország, azt gondolom, katarzisra vár; ezt a katarzist az önök távozása fogja meghozni az ország életében. Köszönöm a figyelm üket. (Taps a Fidesz és a KDNP padsoraiból.) ELNÖK (dr. Katona Béla) : Hozzászólásra jelentkezett Kóka János frakcióvezető úr, az SZDSZből. Parancsoljon! DR. KÓKA JÁNOS (SZDSZ) : Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Miniszterelnök Úr! Önt a Ma gyar Országgyűlés 10 hónappal ezelőtt miniszterelnökké emelte, a programját pedig elfogadta. 10 hónappal ezelőtt az önt támogató liberális képviselők úgy döntöttek, hogy önnek adják a szavazatukat, tették ezt azért, mert a miniszterelnöki megbízatását mege lőzően kötöttünk önnel egy szerződést. Azt hiszem, a ciklus végén az utolsó ülésnapon úgy helyes, ha a saját szempontunkból ennek a szerződésnek a teljesedését értékeljük. Azt vállaltuk ebben a szerződésben közösen, hogy igyekszünk jobb állapotban átadni a z országot a következő Országgyűlésnek és a következő kormánynak, mint amilyen állapotban tavaly márciusbanáprilisban volt. Egyrészt azt vállaltuk közösen, hogy gazdasági stabilitást teremtünk, az ország gazdasági talpra állásáért teszünk, ennek megfelelő en soroltuk fel azokat a pontokat, amelyek a költségvetést, a gazdaságot érintik, amelyeket meg kell tennünk annak érdekében, hogy a forint ne veszíthessen értékéből, hogy Magyarország talpra állhasson, hogy Magyarországon 10 millió polgár befektetései, me gtakarításai, otthona és munkahelye megmaradhasson. Ha ennek a gazdaságpolitikának az eredményeit tekintjük, akkor megállapíthatjuk, hogy ez a 10 hónapos munka sikeres volt. A sikert visszaigazolják egyrészt a különféle piacok értékelései, a forint vásárló értékének a megmaradása, illetve az, hogy Magyarország azon kevesek közé tartozik ma Európában, akik a válságból úgy tudnak kijönni, hogy erősödtek, nagyobb esélyük van a gazdasági növekedésre, mint a válság bekövetkezését megelőzően. Ennek a munkának az e redményeképpen stabilitást és egy lényegében egykulcsos, 17 százalékos adót hagyunk a következő kormányra, a következő parlamentre, és néhány olyan intézményt teremtettünk ebben az időszakban, amely biztosítja, hogy az a fajta józan gazdaságpolitika, amely ebben a 10 hónapban jellemző volt, folytatódhasson. Itt utalnék az ön által is hivatkozott Költségvetési Tanácsra és a költségvetési plafontörvény elfogadására is, amelyet annak idején a liberális képviselőcsoport kezdeményezésére fogadott el a Magyar Ors zággyűlés. Visszaigazolja a gazdasági erőfeszítések eredményeit az a nagyon sok nemzetközi minősítő intézet is, amelyeknek az ítéletei szerint egyöntetűen kijelenthető, hogy Magyarország az európai országok között a legtöbbet tette az elmúlt 10 hónapban an nak érdekében, hogy a válságot kezelje. Volt azonban egy másik közös vállalás is ebben a szerződésben, ez pedig a társadalmi válság kezelése. Azt gondoltuk, hogy sikerrel vesszük majd fel a kesztyűt egy letűnt, de el nem feledhető sötét ideológia, sötét ko rszak veszélyes gondolataival szemben, a neonáci gondolatokkal szemben egy nyitottabb, befogadóbb és korrektebb társadalmi berendezkedés kiépítése érdekében. Azt gondoltuk ennek kapcsán, hogy sikerrel vehetjük fel a harcot a napjainkban már mindent elárasz tó állami és önkormányzati korrupció ellen. És azért hozom ezt a két dolgot együtt, egy mondatban, mert úgy gondolom, hogy minden alkalommal, amikor egy állami vállalatvezetőt vagy egy önkormányzati képviselőt bilincsben vezetnek el, azzal két nagy problém a van. Az egyik, hogy rámutat ennek a politikai korrupciónak a veszélyességére, a másik, hogy több szavazatot hoz minden egyes ilyen eset a szélsőjobbnak. Azt gondolom, ha ebből a szempontból, ezekből a szempontokból értékeljük az elmúlt 10 hónapot, akkor nem voltunk maradéktalanul sikeresek, a demokrácia és a piacgazdaság erői nem állnak jobban, mint 10 hónappal ezelőtt. Gondolok itt azokra a mérésekre, kimutatásokra, amelyek azt mutatják, hogy Magyarországon a választási részvétel mellett elkötelezett pol gárok közül minden ötödikhatodik ma úgy gondolja, hogy egy szélsőséges pártra, a Jobbikra fog szavazni. E tekintetben
