Országgyűlési Napló - 2010. évi tavaszi ülésszak
2010. február 16 (255. szám) - Az ülésnap programjának ismertetése: - Az éghajlat védelméről szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Harrach Péter): - DR. OROSZ SÁNDOR, az MSZP képviselőcsoportja részéről:
133 Nagyon bízom benne, hogy nem lesznek módosító indítványok, amelyek ezt a törvényt, ha nem is szétverik, de megakadályozzák, hogy elfogadjuk ebben a ciklusban. A Fidesz és a KDNP nem ad be módosító indítványt, és támogatjuk, hogy ezt a kerettörvényt mé g ebben a ciklusban elfogadjuk. Köszönöm. (Taps.) ELNÖK (Harrach Péter) : A felszólalások sorrendjében némi változás következik. A jövő nemzedékek országgyűlési biztosa később fog szóhoz jutni, most a vezérszónoki kör következik, 2020 perces időkeretben, a frakciók erősorrendjének megfelelően. Közben természetesen kétperces felszólalásokra nincs lehetőség. Elsőként Orosz Sándor képviselő úré a szó. DR. OROSZ SÁNDOR , az MSZP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Elnök Asszony! Mármint a Nemzeti Fenntartható Fejlődési Tanács tiszteletbeli elnökének, Szili Katalin képviselő asszonynak köszönök így, aki egyik aláírója és - mint itt hallhattuk - beterjesztője is volt az éghajlat védelméről szóló törvényjavaslatnak. Gondolk odj globálisan és cselekedj lokálisan! Ez a jelszószerű mondat nagyon sok civil szervezet, elsősorban természetesen a globális kérdésekkel és ezek sorában is a környezetvédelmi kérdésekkel foglalkozó szervezetek egyik jelszava. A sors úgy hozta, hogy túl a zon, hogy egy fontos törvényjavaslatot megvitatunk, ennek a jelszónak a szellemében járhatunk el, merthogy másként gondoltuk ezt néhány hónappal korábban. Az éghajlat védelméről szóló törvényjavaslat előkészítéséről maga az Országgyűlés döntött, és ha talá n szabad emlékeztetnem rá, a vita utolsó szakaszában, amikor az erről szóló országgyűlési határozatról folyt itt a Házban a vita, akkor elfogadtunk egy módosító javaslatot, ami belehelyezte a mi éghajlatvédelmi törvénnyel kapcsolatos előkészítő munkánkat a remélt koppenhágai folyamatba. (10.10) Koppenhágától nem kaptunk segítséget, így hát értelme lett annak a mondatnak és gondolatnak, hogy gondolkodjunk globálisan és cselekedjünk lokálisan, mert attól, hogy Koppenhágában nem sikerült megegyezni nagyon font os kérdésekben, attól még a problémák - és erről Koppenhága is tudatosította a világ közvéleményét - léteznek, attól ezek a globális problémák feszítik a társadalmat, a gazdaságot, feszítik a környezetet, csak éppen ott nem sikerült adekvát választ találni rá. Nem marad más nekünk hátra, mint hogy látván ezeket a problémákat, és érezve azt a többletfelelősséget is, amit egy még inkább kitett ország, tehát a változásoknak, a problémáknak még inkább kitett ország vezetése kell hogy viseljen, előznünk kell. El őznünk kell, és bár szerettünk volna a koppenhágai folyamat keretei között éghajlatvédelmi törvényt elfogadni, föl kell vállalnunk azt a szerepet, amiben egyébként bennünket a britek már megelőztek, hogy fogadjuk el egy olyan, az éghajlat védelméről szóló törvényt, ami szolgálja az ország érdekeit, egyidejűleg a nemzetközi közvélemény figyelmét is ráirányítja arra, hogy nagyobb felelősséggel kell ezekben a kérdésekben dönteni. Szimbolikus jelentősége van tehát annak, hogy ma a magyar parlament erről tárgyal , de még komolyabb jelentősége és nem csak szimbolikus jelentősége volna annak, hogyha a beterjesztett törvényjavaslatot, hitem szerint változatlan formában a Magyar Köztársaság Országgyűlése el is fogadná. Én őszintén örülök annak a gondolatnak, gondolkod ásnak, amelyik nem a ciklusok hosszához méri, szabja az ügyek fontosságát. A klíma nem ismer jobb- vagy baloldali politikát, csak a klímaváltozást értelmesen kezelő politikát. Ebben a folyamatban az elmúlt időszakban a Magyar Köztársaság Országgyűlése több felelős döntést hozott, hiszen maga a klímavédelmi törvény előkészítéséhez vezető út végig az úgynevezett zöldalkotmányozás különböző döntései mentén
