Országgyűlési Napló - 2010. évi tavaszi ülésszak
2010. február 15 (254. szám) - Az ülésnap bezárása - ELNÖK (Pelczné dr. Gáll Ildikó):
116 kellett tapasztalnom, hogy gyakran a szaktárca is alulmarad a maga szakmai álláspontjával a pénzügyi tárcával szemben. Ha olykor sike rült valamit keresztülvinni a javaslataimból, az hosszú időre erőt adott a munka folytatásához. Amikor 1998ban sikerült elfogadtatni a tisztelt Házzal a fogyatékos személyek jogairól és esélyegyenlőségük biztosításáról szóló törvényt, amit Szigeti György képviselőtársammal önálló képviselői indítványként nyújtottunk be, akkor sokáig úgy éreztem, hogy mégiscsak van értelme a képviselői munkának. Ha visszatekintek az elmúlt húsz évre, nagyon sokat romlott a parlamenti képviselői munka lehetősége. Igény, a pá rt színétől teljesen függetlenül, leginkább a mameluk képviselőre van, aki nem okoz gondot a frakcióvezetőjének a maga különvéleményével, aki nem csinál lelkiismereti problémát abból, hogy mit is kell megszavaznia. Romlott a helyzet azáltal, hogy a képvise lők nagy százalékban a helyi önkormányzati politizálás fontos szereplői, és e két feladatot nem tudják párhuzamosan ellátni. Parlamenti szerepük statisztaszerep, illetve a helyi érdekek képviseletére korlátozódik. Sokat romlott a bizottsági munka is a kezd etekhez képest, amikor érdemi, hosszú vitákat lehetett folytatni a javaslatokról. Ma már a legtöbb bizottság rekord rövidségű idő alatt, leginkább csak kipipálja, hogy napirendre vette a javaslatot, amiről az elvárásnak megfelelően szavaz. És végül, de nem utolsósorban rendkívül sokat romlott a parlament jogalkotó, törvényhozó tevékenysége, ami a legnagyobb probléma, aminek rendkívül súlyos következményei vannak az ország állapotára nézve. A gyakori törvénymódosítások egyrészt hihetetlenül megnehezítik a jo galkalmazást, másrészt az instabilitás, a jogbizonytalanság érzését teszik általánossá. Mintha munkaversenyben lennének a tárcák: ki tud több törvényt módosítani egy fél év alatt. Ami a 90es évek elején még elképzelhetetlen volt, hogy egy adóév közben adó törvényt módosítson a Ház, az ma annyira általánossá vált, hogy év közben többször is megismétlődik. Most, amikor elbúcsúzom a tisztelt Háztól, és mérleget készítek, őszintén be kell vallanom: sok a keserűség bennem. Munkámban sokkal több a kurdarc, mint a siker. Húsz éven keresztül átéltem és szenvedtem tőle, hogy képviselőként a pofozóbábu szerepét töltöm be, akire az emberek haragja zúdul, viseltem a döntések felelősségét, miközben azokat érdemben befolyásolni többnyire nem állt módomban. Legjobban az bá nt, hogy úgy érzem, minden jó szándékunk ellenére nem lett jobb általunk a világ, nem csökkent a szegénység, és nem lett kevesebb a nyomorúság. Mondom ezt annak ellenére, hogy a '90es rendszerváltást ma is szükséges történelmi fordulatnak tartom, amiben ö röm volt részt venni. És mondom annak ellenére, hogy ma is a liberális gondolkodásmódot vallom sajátomnak. Csak remélni és szívből kívánni tudom, hogy jön majd egyszer egy új generáció, aki nálunk jobban csinálja a köz szolgálatát. Köszönöm a figyelmet. (T aps.) (20.30) ELNÖK (Pelczné dr. Gáll Ildikó) : Megköszönöm képviselő asszony hozzászólását, a képviselő asszony eddigi képviselői munkáját, és további munkájához, terveihez sok sikert és jó egészséget kívánok. A kormány részéről nem látok hozzászólási szán dékot. Az ülésnap bezárása ELNÖK (Pelczné dr. Gáll Ildikó) : Tisztelt Országgyűlés! Megköszönöm a mai munkájukat. Holnap reggel 9 órakor folytatjuk az Országgyűlés ülését. Az ülésnapot ezzel bezárom. (Az ülésnap 20 ó ra 31 perckor ért véget.)
