Országgyűlési Napló - 2010. évi tavaszi ülésszak
2010. február 15 (254. szám) - A Büntető Törvénykönyvről szóló 1978. évi IV. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - DR. AVARKESZI DEZSŐ igazságügyi és rendészeti minisztériumi államtitkár: - ELNÖK (dr. Világosi Gábor): - DR. RÉPÁSSY RÓBERT (Fidesz):
102 Megkérdezem, hogy a kormány nevében kíváne valaki szólni. Megadom a szót Avarkeszi Dezső államtitkár úrnak. DR. AVARKESZI DEZSŐ igazságügyi és rendészeti minisztériumi államtitkár : Köszönöm a szót. Elnök úr! Tisztelt Ország gyűlés! Kedves Képviselőtársaim! A kormány a törvényjavaslat céljával egyetért, ezért azt támogatja. Köszönöm a figyelmüket. (Taps az MSZP soraiban.) ELNÖK (dr. Világosi Gábor) : Most a képviselői felszólalások következnek 1515 perces időkeretben. Elsőként megadom a szót Répássy Róbert képviselő úrnak, Fidesz. DR. RÉPÁSSY RÓBERT (Fidesz) : Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Frakcióvezető Úr! Az ön képviselői önálló indítványában megfogalmazott büntetőtörvénykönyvmódosítás egyrészt na gy valószínűséggel alkotmányellenes, másrészt fájóan egyoldalú a javaslata. Azt, hogy alkotmányellenes a javaslat, nemcsak én állítom, hanem az alkotmányügyi bizottságban egy korábban tárgyalt szabad demokrata javaslatnál, amelyet Bőhm András és képviselőt ársai nyújtottak be, maguk a szocialista szakpolitikusok, jogász politikusok is azt mondták, hogy azért nem támogatják annak a Btk.módosításnak az általános vitára bocsátását, mert alkotmánymódosítás nélkül valószínűleg nem állja meg a helyét, az alkotmán ymódosítás a feltétele egy ilyen Btk.módosításnak, büntetőjogi megoldásnak. Ennél nagyobb probléma, hogy sajnos súlyosan egyoldalú az ön javaslata, ellentétes mind az Alkotmánybíróság elmúlt húsz évben vallott felfogásával, mind az Európai Parlament legut óbbi állásfoglalásaival. A totalitárius rendszereket, az önkényuralmi rendszereket s azok jogi megítélését egylényegűnek tekinti mind az Európai Parlament, mind pedig a magyar Alkotmánybíróság. Az Európai Parlament 2009. április 2án fogadta el az európai lelkiismeretről és a totalitarizmusról szóló állásfoglalását, amelynek előzménye a híres 2008as prágai nyilatkozat volt. Az állásfoglalás többek között azt tartalmazza, az áldozatok szempontjából mindegy, hogy melyik rezsim fosztotta meg őket a szabadságu któl, kínozta vagy gyilkolta meg őket bármilyen okból. Az Európai Parlament éppen ezért fejet hajtott az európai totalitárius és antidemokratikus rendszerek áldozatai előtt, s tisztelettel adózik mindazoknak, akik a zsarnokság és az elnyomás ellen küzdötte k. Az Európai Parlament egységesen fellép bárminemű ideológiai háttérből fakadó önkényuralmi rendszer ellen, határozottan és egyértelműen elítéli a totalitárius és tekintélyelvű rendszerek által az emberiség ellen elkövetett valamennyi bűncselekményt és az emberi jogok súlyos megsértését. Együttérzését, megértését és szenvedéseik elismerését fejezi ki e bűncselekmények áldozatai és családjaik felé. Az Európai Parlament arra kérte az Európai Unió tagállamait, hogy augusztus 23át nyilvánítsák valamennyi tota litárius és önkényuralmi rendszer áldozatainak európai emléknapjává. (19.30) Az Alkotmánybíróság többek között a 14/2000. számú határozatában kifejtette, hogy a Magyar Köztársaság törvényhozása kezdettől fogva együtt kezelte (Kiss Péter: Ez szégyen!) az ön kényuralmi rendszerek által elkövetett jogtalanságokat, legyen szó akár a törvénytelenségek következményeinek orvoslásáról, így például a kárpótlási törvényekről, illetve legyen szó eme önkényuralmi rendszerek kifejezetten és jellemzően önkényuralmi tettei ben való részvétel szimbolikus elítéléséről, például az úgynevezett átvilágítási törvényben. Az Alkotmánybíróság arra is rámutat, hogy a magyar törvényhozás büntetőjogi szempontból is az úgynevezett önkényuralmi jelkép tiltott használata nevű tényállásban is egylényegűnek tekinti az önkényuralmi rendszerekben, azaz a nemzetiszocialista és a kommunista rendszerekben való részvételt és bűnöket. Összefoglalva, tisztelt Ház, tisztelt frakcióvezető úr, a javaslata az alkotmány módosítása nélkül valószínűleg a vé leménynyilvánítási szabadság alkotmányos korlátozásába ütközne. Amennyiben az
