Országgyűlési Napló - 2009. évi őszi ülésszak
2009. október 7 (228. szám) - Az ülésnap megnyitása - A Magyar Köztársaság 2010. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat, valamint az Állami Számvevőszék véleménye a Magyar Köztársaság 2010. évi költségvetési javaslatáról általános vitájának folytatása - ELNÖK (Lezsák Sándor): - DR. HOFFMANN RÓZSA (KDNP):
950 Végezetül: úgy vélem, ez a költségvetés jól szolgálja azt a folyamatot, amelyet Magyarország a konvergenciaprogram elfogadásával, a konvergenciaprogramok aktualizálásával hajtott végre az elmúlt években, és ennek eredményeképpen olyan stabil költségvetési gazdálkodás alakulhatott ki az országban, amelyre immáron a nemzetközi megfigyelők, a nemzetközi szakértők is felhívták a figyelmünket az elmúlt időszakban, és amely jelen tős mértékben megkülönbözteti országunkat az egyébként három évvel ezelőtt még az ellenzék hozzászólásaiban is számunkra példaként említett balti államoktól, s amely jelentős mértékben megkülönbözteti Magyarországot a középkeleteurópai országok stabilitá sától is. Úgy vélem tehát, ez a költségvetés jól szolgálja azt a célt, hogy Magyarország stabil és erős országként tudjon a válság elmúltával kapcsolódni a világgazdaság növekedési folyamataihoz. Az ennek érdekében elvégzett adócsökkentések versenyképességnövelő hatását is érdemes figyelembe venni a következő éveknél, és mindazon intézkedéseket következetesen végigvinni, amelyek azt szolgálták, hogy Magyarország versenyképessége növekedjen. A költségvetés ezt szolgálja. Köszönöm a figyelmüket. (Taps az MSZ P soraiban.) ELNÖK (Lezsák Sándor) : Köszönöm, képviselő úr. A következő hozzászóló Hoffmann Rózsa képviselő asszony, Kereszténydemokrata Néppárt. DR. HOFFMANN RÓZSA (KDNP) : Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! A költségvetési törvényt bevezető tegnap i pénzügyminiszteri expozé egyik hívómondata így hangzott: a költségvetés az ország hosszú távú érdekeit szolgálja. Most tegyük fel a kérdést, hogy mi szolgálja az ország hosszú távú érdekeit. Bizony nem más, mint a legnagyobb kincsünkbe, értékünkbe, a sze llemi tudásba, a szellemi javakba, ha úgy tetszik, az emberi erőforrásba történő befektetés, azaz az oktatásba. Úgy, ahogy ezt felismerte a múlt évszázad húszas éveinek politikus- és szellemóriása, gróf Klebelsberg Kunó kultuszminiszter és az akkori kormán yzat, vagy ahogyan felismerte Írország, Finnország, Korea és sorolhatnám a példákat. De felismerte a kormánypárt is, hiszen nem kell messzebbre menni, mint a kormányprogram szövegéhez, ahol bizony azt olvashatjuk, hogy az oktatást a jövőbe történő legfonto sabb befektetésnek tekinti. Nos, ha a költségvetés valóban az ország érdekét szolgálná, akkor azt kellene benne látnunk, hogy ezt a legfontosabb befektetést a költségvetés kedvezően bírálja el. Nos, ez nem történt meg. Az oktatásból ugyanolyan, ha nem nagy obb mértékben elvon, mint minden egyéb más területről. (8.40) Ezért a legfontosabb kifogásunk az egész ellen az, és ezért tartjuk elfogadhatatlannak, mert nemhogy az ország fejlődését szolgálja, hanem a visszafejlődését szolgálja. Nos, kormánypárti képvise lők és vezérszónokok nem fukarkodnak a dicsérő szavakat illetően. Valóban, a költségvetés elkészült, matematikailag bizonyára stimmel is. De eze a költségvetésnek az alapvető feladata? Hadd idézzem a Költségvetési Tanács elnökének tegnapi szavait, aki azt mondta, ami egyébként önmagában evidencia, hogy például az egyensúly, ami ennek a költségvetésnek a legnagyobb erőssége és az érdeme, tehát az egyensúly, az nem cél, hanem eszköz. Eszköz kellene hogy legyen valóban a fejlődés szolgálatában, amely nem tört ént meg. A legnagyobb hiányosság az, hogy nem látni mögötte azt az utat, azt a kijelölt stratégiát, azt a fejlődési utat, aminek eredményeképpen joggalokkal remélhetjük, hogy az ország majd fölemelkedik. Ezen túl még egyéb olyan hiányokat is meg kell emlí tenem, amelyekre az Állami Számvevőszék elnöke többször is rámutatott, hogy nem felel meg az államháztartásról szóló törvény költségvetési törvény összeállítására vonatkozó passzusainak, és sorolhatnám az egyéb hiányokat, hogy nem előzték meg számítások, t ehát az egész eléggé ingatag talajon áll.
