Országgyűlési Napló - 2009. évi őszi ülésszak
2009. szeptember 14 (220. szám) - A polgári törvénykönyvről szóló törvényjavaslat záróvitája - ELNÖK (dr. Világosi Gábor): - DR. DRASKOVICS TIBOR igazságügyi és rendészeti miniszter:
94 természetesen Vékás Lajos professzor úrnak, aki ezt a munkát vezette, de másoknak is, így például Boytha Gyö rgy úrnak, aki megtiszteli a parlamenti vitát jelenlétével (Taps.) és sok mindenki másnak. Említhetném például Sárközy professzort, Petrik Ferencet, Weiss Emília professzor asszonyt, Kisfaludi Andrást, Zlinszky Jánost is és természetesen az ő munkatársaikn ak egy széles körét. (20.00) Ez a munka elvezetett egy szakértői javaslathoz, egy olyan szakértői javaslathoz, ami a dolog természeténél fogva, már csak az alkotmányos helyzet miatt sem kerülhetett a maga teljességében az Országgyűlés elé, hiszen a törvény előkészítésének és előterjesztésének felelőssége az a mindenkori kormányé. A kormány legjobb tudása szerint véglegezte a szakértői javaslatot, amely egyébként a maga teljességében a közvélemény számára - és ez így helyes - megismerhető, és nyilván a jogi szakmán belül sokféle vitát vagy éppen támogató véleményt kiváltó volt. A parlamenti vita - úgy gondolom, méltóan a Ptk. fontosságához és súlyához - nem a szokásos mederben zajlott. Emlékszünk rá, több mint egy esztendeje megindult ez a parlamenti vita. Az óta itt a Házban, a bizottságban, de egyébként szélesebb szakértői körben is soksok - ahogyan erre Hankó képviselő úr és mások is utaltak - fórumon zajlott ez a vita, és úgy gondolom, ez így van jól. Szerintem a kormány számára nem presztízsveszteség az, hogy az eredetileg benyújtott javaslat most a módosító indítványok nyomán sok ponton és érdemben változott. Azt mutatja, hogy ez egy olyan súlyú ügy, amelyben igen, törekedni kell a szakmai konszenzus minél szélesebb körének megteremtésére, és igen, teljes szakmai konszenzus elérésére a legjobb szándék mellett, és még ha politikai megosztottság nem lenne, akkor sem lehetne törekedni, mert ez el nem érhető. Az a munkamódszer, amit választottunk, hogy rendre úgynevezett hipotetikus változatokat tettünk közzé, és erről szakértők széles körének véleményét kértük a parlamenti vita során is; de nemcsak őket, hanem a szerkesztőbizottságot is több alkalommal kértük, hogy a parlamenti vita előrehaladásának megfelelően - a beérkezett módosító indítványok együttesét lá tva - további javaslatokkal, megjegyzésekkel, korrekciós javaslatokkal segítsék ezt a munkát, úgy gondolom, méltó volt a Ptk. fontosságához. Külön szeretném azt megköszönni, hogy a kodifikációs bizottság, a szerkesztőbizottság tagjai még nyár elején értéke s javaslatokat tettek. Ezek jó része egyébként a koherenciás módosító indítványokban tükröződik, és miután felkértük őket, még nyár végéig újabb és újabb kiegészítéseket tettek. Az a bizonyos levél, amelyből Salamon képviselő úr idézett, természetesen isme rt előttem is, hiszen hozzám intézte Vékás professzor úr, akitől szintén szerettünk volna még a végleges lezárás előtt javaslatokat, észrevételeket kapni. Ő három konkrét kérdést vetett fel, ezek egyikét a koherenciás módosító javaslatok között egyébként m agunk is támogattuk, és amúgy egy sommás, meglehetősen negatív véleményt fogalmazott meg. Sajnálom, mert ha visszatekintünk a polgári jogi törvényalkotás magyarországi történetére, akkor én bíztam benne, hogy most, bár hasonlóan hosszú, de kevésbé zaklatot t lesz az új Ptk. elfogadása, mint ahogyan az a XIX. század vége felé meg aztán a XX. század elején több alkalommal is megtörtént. Úgy tűnik, hogy nem sikerült ettől a zaklatottságtól megóvnunk a polgári törvénykönyvet. Ezzel együtt úgy gondolom: az, amit a szerkesztőbizottság maga elé tűzött és amit a kormány messzemenően támogatott, hogy olyan új polgári törvénykönyvet alkossunk, amely egyszerre teremti meg az egyéni és vállalkozói, más kifejezéssel a polgári autonómia mainál lényegesen szélesebb mozgáste rét ott, ahol ennek helye van, és ennek a mainál jóval szélesebb körben van helye, és erőteljesebb állami szabályozást, ha úgy tetszik, kontrollt vezet be ott, például a környezetvédelem vagy például a közszereplők véleménynyilvánítása kapcsán vagy éppen a fogyasztóvédelemben, ott ezt úgy tegyük meg, hogy egyszerre feleljünk meg a XXI. század új kihívásainak. És ezért kell például a lízingről meg a faktoringról szabályokat alkotni. Komolyan gondolhatja valaki, hogy arról a szerződéstípusról, amelyben a magy ar családok milliói kötelezik el magukat hosszú évekre, pont arról nem kell a polgári jogban szabályokat alkotni? Nem is hiszem, hogy ez komolyan képviselhető szakmai álláspont lenne. Szóval, hogy feleljünk meg
