Országgyűlési Napló - 2009. évi őszi ülésszak
2009. október 6 (227. szám) - A Magyar Köztársaság 2010. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat, valamint az Állami Számvevőszék véleménye a Magyar Köztársaság 2010. évi költségvetési javaslatáról általános vitája - ELNÖK (Mandur László): - DR. DEUTSCH TAMÁS (Európai Néppárt):
858 parlamenttől a költségvetés megalkotására vonatkozó, alkotmányban rögzített jogát, hiszen egy olyan, a számokat, az előzetes kalkulációkat, a hatástanulmán yokat tekintve olyan megalapozatlan költségvetést nyújt be a parlament elé, amely megalapozatlan költségvetés megtárgyalása - hogy egy régi klasszikust idézzek - egy alkalmatlan tárgyon elkövetett megvitatási kísérlet; egy olyan előterjesztés tárgyalásával foglalkozik ma az Országgyűlés, amely előterjesztés sokak által kőbe vésni szándékozott sarokszámainak a megalapozottsága is önmagában kérdéses. Nem ellenzéki szimpátiával gyanúsítható gazdasági szakértőket idézek, nem ellenzéki szimpátiával gyanúsítható újságírókat idézek, nem ellenzéki politikusokat idézek, hanem a Magyar Köztársaság Országgyűlésének alárendelt ellenőrző szervezet, az Állami Számvevőszék véleményét, illetve a frissen felállított testület, a Költségvetési Tanács véleményét. Másodsorban en gedjék meg, hogy elöljáróban azt megjegyezzem, hogy furcsa, a H1N1vírus feltehetőleg Magyarországon működő altörzsének a hatását éreztem itt több kormánypárti képviselő felszólalásában, amelyik ilyen sajátos politikai emlékezetvesztés tünetében mutatkozik meg. Kétfajta tünet is megjelent - és azért nagyon oda kell figyelni erre, hiszen komoly szövődményekhez vezethet. Az első számú tünet… (Mohácsi József: De szellemes vagy!) Köszönöm szépen a dicséretet képviselőtársamtól, azt mondta, hogy de szellemes vag yok. Én magam is így gondolom. (Taps a Fidesz soraiban. - Korózs Lajos: Sőt, maga vagy a szellem.) Az első tünet, amikor Kóka János, volt gazdasági miniszter - a pannon pumát tényleg csak a kötelező gyakorlat elvégzése érdekében idézem ide - lelkesült hang vételű hozzászólásában értekezik egy derült égből villámcsapásként Magyarországra, a magyar gazdaságra, a magyar polgárokra rázuhanó válságról. Mintha ennek a válságnak a kialakulásában, aztán a világgazdasági válság hatásainak a fel nem ismerésében személ yesen Kóka Jánosnak, személyesen tucatnyi MSZPs országgyűlési képviselőnek és a GyurcsányBajnaikormányok valamennyi tagjának ne lenne meg a felelőssége. Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Ne beszéljünk már a természeti törvények kikerülhetetlenségével ránk kös zöntő, azóta is itt leselkedő gazdasági válságról, amely elkerülhetetlen volt egyébként - ha jól értem Kóka János és hozzászólását , hanem az történt, tisztelt hölgyeim és uraim, hogy önök, ahogy ezt kiváló volt miniszterelnökük Őszödön egy beszédben megf ogalmazta, nyilvánvaló politikai célokból, a hatalom megtartásának nehezen vállalható eszközeihez nyúlva olyan károkozást hajtottak végre kormányzati és hatalmi pozíciójukkal visszaélve, aminek egyenes következménye volt az a válság, aminek sajnos, ahogy s okszor mondjuk, a levét bizony tízmilliónyi magyar polgárnak kell meginnia. (Közbeszólások az MSZP soraiban. - Dr. Szabó Zoltán Rózsa Endre felé: Gazdasági válság nem volt!) Másrészt pedig engedjék meg, hogy elmondjam, hogy ha az ember nem tudná, hogy mely ik párt van kormányon, akkor bizony a szocialista és szabad demokrata - azaz egyik ellenzéki - párt felszólalói úgy gondolhatnák, hogy a Fidesz van most kormányon, a Fideszkormány nyújtott be egy költségvetést, és éppen ezért a most érvényesülő gazdaságpo litika - hogy mondjam? - mindennapi gyakorlatát a Fideszen kéne számon kérni, és ennek jegyében fogalmazódik meg az a kérdés, hogy a Fidesz ezt meg azt meg amazt, az adók csökkentését, a gazdasági növekedés beindítását, a munkanélküliség csökkentését, a ki adások növelését hogyan tudná megcsinálni. Emlékezetkiesés, a H1N1vírus altörzse. 19982002 között Medgyessy Péter, akkor még csak titokban miniszterelnökségre készülő kiváló közgazdász által is elismert módon a magyar gazdaságot a következő folyamatok je llemezték. Magyarországon az Európai Unió átlagát messze meghaladó volt a gazdasági növekedés. Négy éven keresztül folyamatosan csökkent az információ, csökkent a munkanélküliség, csökkentek az adók, csökkent az állami újraelosztás mértéke, azaz a jövedelm ek központosítása, és mindeközben csökkent az ország mind külső, mind belső eladósodottsága. Ezt sikerült 19982002 között megcsinálni, dannyiunknak, tízmillió magyar polgárnak. Ez ma már - nem patetikus szándékkal mondom - gazdaságtörténeti tény. Nem érde mes erről vitatkozni, hogy ez így történte vagy sem, mert ez volt a valóság. Ha ezt 19982002 között meg
