Országgyűlési Napló - 2009. évi őszi ülésszak
2009. október 6 (227. szám) - A Magyar Köztársaság 2010. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat, valamint az Állami Számvevőszék véleménye a Magyar Köztársaság 2010. évi költségvetési javaslatáról általános vitája - GÚR NÁNDOR (MSZP):
848 értékteremtő munkafolyamatokat tudnak életre hívni. Ez nem eredmény? Mi az, hogyha ez nem eredmény?! Azt szeretném tehát érzékeltetni, hogy az elmúlt egy esztendőnek, a válság beköszöntét követő első költségvetési évnek is a szorított feltételek közep ette is rengeteg kézzelfogható és az emberek javát szolgáló eredménye van. Ennek a 2010. évi költségvetéstervezetnek pedig megítélésem szerint az a legnagyobb jóságfoka, hasznosultsága, hogy olyan típusú kérdéseket emel a fókuszba, amelyek tovább serkenth etik, tovább bővíthetik ezeknek a folyamatoknak az erősödését, például az adócsökkentés kérdésköre. A személyi jövedelemadó tekintetében - ugye, mindnyájan tudják, képviselőtársaim, de lehet, hogy a televízió nézői nem - egy átlagkeresetű ember jövőre nagy jából erős egy, közel másfél havi nettó jövedelemmel többet tehet zsebre egy adott esztendőben. Ez nem eredmény? Dehogynem! Ez a bérből, fizetésből élő emberek mindennapjait segíti. De nyilván nemcsak adócsökkentésről lehet beszélni, mint ahogyan említett em, a közbiztonságról, a munkáról is. Nem eredmény az, hogyha megnézzük, nyolc évvel ezelőtt, nyolc évvel, amikor az azt megelőző időszakban a Hornkormány intézkedéseiből fakadóan a gazdaság élénkülése, megerősödése bekövetkezett, a bruttó hazai termék nö vekedése egyértelműen mérhető volt, kevesebb volt a foglalkoztatottak száma, mint most, a jelen időszakban, a válság időszakában, 2008ban? Mi ez, ha nem eredmény, ha már csak és azt el lehet érni, hogy egy ilyen nehéz körülmények közötti időszak vonatkozá sában is prezentálni lehet azt a foglalkoztatási létszámadatot, vagy felül lehet írni, mint akkor, amikor felfelé ívelő volt a gazdaság, azt produkálták? Nem eredmény tehát az, hogy 2008ban 3 millió 879 ezer ember foglalkoztatottként volt átlagosan jelen a munkaerőpiacon? Nem eredmény az, hogy ez a nyolc évvel ezt megelőző időszakhoz képest százezres nagyságrenddel több? Nem? Mi az, ami eredmény a megszorított körülmények közepette? Mi az, ami eredmény a válság időszakában, hogyha nem ez? (14.30) Azt gondo lom, nekünk alapvető feladatunk és felelősségünk is az, hogy megpróbáljunk olyan intézkedéseket foganatosítani, amelyek - még egyszer hangsúlyozom - a mindennapjait élő, legkiváltképp bérbőlfizetésből élő embereknek adnak segítséget. Igen, azt mondtam, il yen a személyi jövedelemadó átrendezési kérdése, amely kapcsán több jövedelemhez tud jutni az ember. Ilyen a munkaadók felé annak az üzenetnek a megfogalmazása, amely 5 százalékpontos járulékcsökkentést hordoz magában, amely az élőmunka költségét csökkenti . Ilyen az egészségügyi hozzájárulásnak a nem terhelése, az eltörlése, amely megint az aktivitásban való részvétel lehetőségét biztosítja. Magyarul azt a helyzetet tárja elénk, hogy megérje egyrészt dolgozni, másrészt foglalkoztatni. Mind a kettőre van kih atása ezeknek az intézkedéseknek. Lehet, hogy nem olyan mélységben, mint amilyen mélységben szeretnénk, de valahol és valahogyan ezekben a folyamatokban el kell indulni. És nem eredmény az, hogy ezekben az időszakokban, ebben a helyzetben közel 800 milliár d forintnyi új forrás bevonására lehet sort keríteni, igaz, európai uniós támogatásokon keresztül? És hogy ezeknek a forrásoknak egy jelentős hányada olyan célterületekre integrálódik, amelyek gyakorlatilag a foglalkoztatási feszültségek megoldását szolgál hatják a társadalmi megújulás operatív programokon és egyéb más programokon keresztül? Egyegy válságos régióban több tízezer embernek adnak megoldási lehetőségeket? A munkaerőpiacra való visszatérés esélyét segíthetik és erősíthetik? Mi az, ha ez nem ered mény? Azt gondolom tehát, hogy nekünk alapvetően az a feladatunk és az a felelősségünk, hogy egyrészt az új fejlesztési források felhasználásával, nyilván az európai célprogramok kiterjesztésével és legkiváltképp azokhoz a helyzetekhez illesztetten, ahol a legnehezebb az élet, azokban a helyzetekben, ahol Szendrőládtól Lakig több száz embernek munkahelyet lehet adni, azokban a helyzetekben teremtsünk olyan szituációt, hogy minél több ember a munka világában találja meg a helyét.
