Országgyűlési Napló - 2009. évi őszi ülésszak
2009. október 6 (227. szám) - A Magyar Köztársaság 2010. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat, valamint az Állami Számvevőszék véleménye a Magyar Köztársaság 2010. évi költségvetési javaslatáról általános vitája - ELNÖK (Harrach Péter): - DR. KÓKA JÁNOS, az SZDSZ képviselőcsoportja részéről:
828 költségvetésébe. Önök most sem tették be, mert abban érdekeltek, hogy sanyargassák, nyomorgassák az Állami Számvevőszéket (TataiTóth András: Mindenkit, nemcsak az Állami Számvevőszéket !) , hogy leckéztessék az Állami Számvevőszéket, mert az Állami Számvevőszék az a parlamenti ellenőrző intézmény, amely az önök korrupciós törekvéseinek gátat tud szabni, és arra rá tud mutatni, mondjuk, Sukoró kapcsán. (Zaj a Fidesz és a KDNP soraiban.) Ez ért én azt mondom, fogjunk össze, TataiTóth képviselő úr, legalább egyszer, és a parlamenti ellenőrző intézményt ellenőrizzük, hogy a jövőben ilyen dolgokat ne lehessen elkövetni, mint amit önöknek sikerült itt két kormányzati cikluson keresztül. Köszönöm a figyelmet, önnek is. (Taps a Fidesz és a KDNP padsoraiban.) ELNÖK (Harrach Péter) : Végül megadom a szót Kóka Jánosnak, az SZDSZképviselőcsoport vezérszónokának. DR. KÓKA JÁNOS , az SZDSZ képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Amikor egy kormány a parlament elé terjeszti a költségvetését, akkor egyszerre legalább három dologra derül fény; egyrészt, hogy a költségvetés vajon hogyan viszonyul egy adott kormány programjához. Ilyenkor kiderül, hogy a kormány vajon komo lyan gondoltae, amit mondott, vagy éppen ellenkezőleg, valami egészen mást akar a következő költségvetési évben ai. A másik, hogy vajon a költségvetés tudomást vesze a világgazdasági realitásokról, megértie Magyarország szerepét és helyzetét a világban, Európában, avagy éppen ellenkezőleg, mint oly sokszor a magyar történelemben, megint illuzórikus, különutas politikát tűz ki célul. A harmadik dolog, ami ilyenkor világossá válik, az, hogy a kormány képese annak a politikaitársadalmi rendszernek az alap értékeit erősíteni, amelynek ő maga is része. Jelen esetben azt kérdezhetjük, képese lehetőségeihez mérten jobbá, erősebbé, igazságosabbá tenni azt a nyugati típusú liberális demokráciát, amelyre 1990ben Magyarország lecserélte a keleti szocializmust, va gy éppen ellenkezőleg, a demokrácia helyett az elnyomást, a piacgazdaság helyett a tervutasításos rendszert akarja visszacsempészni a költségvetési számok mögött, ha úgy tetszik, a kapitalizmus helyett a szocializmust. Nos, ha a kormányprogram és a költség vetés viszonyát nézzük, akkor akár nyugodtak is lehetünk, a jelenlegi miniszterelnök ugyanis pontosan azt teszi, amit mondott, nem mást, hanem éppen azt. Azt mondta, hogy fájni fog, és tényleg fáj. Ez pedig, bármilyen furcsa, az elmúlt tíz év után önmagába n eredmény a költségvetés számaiban. A válságkezelő kormány költségvetése ugyanis nem akar másnak, nem akar többnek látszani, mint amit a kényszer szült számára; nem ígér többet, mint válságkezelést. Ez az igazi előnye, olyan, mint egy életmentő beavatkozá sé: senki nem szereti, fáj, de sajnos nem elkerülhető, mert különben nincs remény a gyógyulásra. Ha azt nézzük, hogy a költségvetés tervezésekor mennyire vették figyelembe a világgazdasági környezetet, valamint Magyarország helyzetét és teherbíró képességé t, akkor azt mondhatom, a kormány által benyújtott büdzsé egy olyan reális muszájköltségvetés, amely lényegében tarthatónak tűnik, és talán nem is rugaszkodik el úgy a válságtól, mint az első tavalyi büdzsé, amelyet ötször kellett újratervezni. Viszont hog yha nem hígítják fel az év utolsó napjaiban, akkor nem is fog összeomlani 14 nap alatt úgy, mint az elődje most januárban. Összességében a válság tükrében egy felelős javaslat fekszik előttünk, amely összességében megfelel a körülményeknek. Nem hibátlan, h iszen azért a költségvetés szerkezete továbbra is messze van az ideálistól, de semmiképpen sem beszélhetünk választási költségvetésről, sőt a legfontosabb erénye éppen az, hogy szakít az ilyenkor szokásos pénzszórással, a szokásos osztogatással. De mi a he lyzet a harmadik szemponttal, a liberális demokrácia alapértékeivel? Mit tesz, és mit tehet a költségvetés azért, hogy Magyarország jobb, erősebb, igazságosabb ország legyen? Vajon a kapitalizmushoz vagy a szocializmushoz visz bennünket közelebb? Azt hisze m, hogy ennek a megválaszolásához először több dolgot el kell döntenünk, például azt, hogy mi a viszonyunk a
